Szocsi, Fist Olimpiai Stadion, 44 287 néző, vezette: Ricci (brazil)

Gólszerzők: Cserisev a 31., Mário Fernandes a 115., illetve Kramarić a 39., Vida 101. percben.

Oroszország: Akinfejev – Mário Fernandes, Kutyepov, Ignasevics, Kudrjasov – Zobnyin, Kuzjajev – Szamedov (Jerohin), Golovin (Dzagojev), Cserisev (Szmolov) – Dzjuba (Gazinszkij).

Horvátország: Subašić – Vrsaljko (Ćorluka), Lovren, Vida, Strinić (Pivarić) – Rakitić, Modrič – Rebić, Kramarić (Kovačić), Perišić (Brozović) – Mandžukić.

Az első tíz percben aktívabban játszottak az oroszok, utána azonban eljött a horvátok ideje, de ez komolyabb helyzetekben nem igazán mutatkozott meg.

Szinte a semmiből szerezték meg a házigazdák a vezetést, miután Cserisev 20 méterről kilőtte a jobb felső sarkot. Újra a horvátok vették át az irányítást, és Mandžukić beadását, öt orosz védő között Kramarić fejelte a hálóba. A

második félidőben hőseiesen védekeztek az oroszok, támadni se alkalmuk, se lehetőségük nem volt. Perišić megszerezhette volna csapatának a vezetést, de lövése nyomán a labda a kapufa belső éléről a gólvonal előtt végig gurulva került vissza a mezőnybe. A hatalmas horvát nyomás ellenére újabb gól már nem született, így jöhetett a kétszer tizenöt perces hosszabbítás. A 101. percben vezetéshez jutottak a horvátok, miután Vida fejese az orosz kapu bal oldalába került.

A házigazdák utolsó erejüket összeszéve megpróbáltak egyenlíteni, ami a 115. percben sikerült is nekik, amikor egy szabadrúgást követően Fernandes a horvát kapuba fejelt. Jöhetett az orosz rulett, melyben az oroszok húzták a rövidebbet, ugyanis Szmolov és Fernandes sem talált Subašić hálójába, míg a horvátok közül csak Kovačić hibázott, így Horvátország 1998 után második alkalommal került be a világbajnokság elődöntőjébe. A horvát–angol elődöntőt szerdán 20 órától játsszák.