A környező falvak lakosai, fesztivállátogatók, érdeklődők lakják be az iskola udvarát, lovak futnak a lóversenypályára, a bográcsokban étel rotyog, csilingelő lovas kocsi viszi falunézőbe az embereket, szól a zene, a színpadon egy bűvész röptet asztalt, az árnyékban bácsik sakkoznak, fennhangon kommentálva a másik lépését, a focisták rúgják a bőrt, a többiek pedig vadásszák az árnyékos helyeket. Az idén az időjárás is igazán az oromiak kedvében akart járni.

S mi még? Elmondom: Galambos Lajos, azaz Lagzi Lajcsi, az Old Timer Klub régi vágású járművei, légvár, arcfestés, a helyi Petőfi Sándor ME kórusa és néptáncosai, kézműves-foglalkozások, kézimunka- és kézműves-kiállítás, vidám helybeli anekdoták, kirakodóvásár, kürtőskalács, fagyi, egy kis Csipkés mese a Szabadkai Gyermekszínházból és még sok-sok minden.

A szerző felvételei

Lékó Róbert, Orom helyi közösségének tanácselnöke is itt sürgött-forgott, intézkedett, vendégeket fogadott. Ahogyan egy jó házigazdához ez illik. Az idén a szervezés terén is változott néhány dolog, mint mondja, annyival volt nehezebb a munkájuk, hogy saját szervezésben csináltak mindent.

— Tavaly mintegy 700 emberünk volt, mely szintén szép szám, de szerintem az idén még többen lesznek. A programok minden korosztályhoz szólnak. A gyermekektől a nyugdíjas korosztályig mindenki megtalálja a neki legjobban tetsző szórakozást. A hagyományos főzőversenyre tizenhat csapat nevezett be. Ez lehet, hogy kis számnak tűnik, de vannak köztük 60-70 tagú csapatok is, cégek, nagyobb baráti társaságok. A testvérfalu, Kunfehértó képviseletében is érkezett egy csapat, és maga a polgármester főzi a 450 személyes gulyáslevest — mondta.

* Az idén ismert sztárvendégek neve szerepel a programban.

— Igen, a fontos, komolyabb tematikájú programok mellett — mint dr. Forró Lajos történész A Petőfi Brigád nyomában című előadása — azért a szórakozásé a főszerep, s úgy gondoljuk, hogy mivel az idén sikerült sztárvendégeket is hoznunk, ezzel nemcsak az oromiakat, hanem a környező települések lakosait is megmozgatjuk, s ők is átutaznak Lagzi Lajcsi koncertjére vagy Felméri Péter magyar humorista poénjait meghallgatni. S természetesen az Oromiak Világtalálkozóján minden program ingyenes. Nem csak a mai napról van szó, az egész augusztus igen pezsgő itt a faluban. Jön a Tanyaszínház, hamarosan kezdődik a Malomfesztivál, már kint vannak a táborozók, lesz egy népzenei találkozó (körülbelül tíz környékbeli népzenei együttes jelezte a részvételi szándékát), s az oromi önkéntes tűzoltók is bemutatkoznak majd. Mi vagyunk a községben az egyetlen falu, melynek ennyi programja van ebben a hónapban.

* Ez valóban igaz. Augusztusban az lenne a legjobb, ha mindenki Oromra költözne. S ha már költözés: hogyan látja, hazajönnek a rendezvényre a külföldre szakadt oromiak?

— Jönnek. Persze főleg Magyarországról, Ausztriából és Németországból. De egyébként nem ez a fő célja a programnak, hanem az, hogy olyan tartalmas „menüt” állítsunk össze, hogy a Vajdaság más településein élőknek is kedvet csináljunk ahhoz, hogy eljöjjenek hozzánk, találkozzanak velünk, oromiakkal, legyünk együtt, beszélgessünk, barátkozzunk. Nézzék meg, mi hogyan szervezünk, nézzék meg a települést, nézzék meg az eredményeinket, hiszen már több kulturális rendezvénnyel bizonyítottuk, hogy itt van egy élő település, mely szívesen fogad minden idelátogatót. Semmiképp sem akarjuk tehát csak oromiakra korlátozni a részvételt. Sajnos egyre többen költöznek külföldre a faluból, ám a találkozó sokukat visszacsábítja.

* Milyen támogatásból szervezik a világtalálkozót?

— Magyarkanizsa község a főtámogatónk. Mint kiemelt rendezvényt pénzel bennünket tavaly óta, emellett sikeres tartományi pályázataink is vannak. Konkrét számokat azért nem mondok, mert néhány pályázat még elbírálás alatt áll. Nagyon fontos megemlíteni még azt a huszonhét helyi vállalkozót is, aki kisebb-nagyobb összeggel támogatott bennünket. A pénzen kívül azonban ott van a másik, lehet, sokkal fontosabb tényező: a sok lelkes ember, a mosolygó önkéntesek (több mint harmincan), akik nagy munkát vállaltak magukra. Már napokkal a rendezvény előtt rakodnak, szervezkednek, utána pedig megtisztítják a terepet, stb. Azt hiszem, ez egy olyan alap, amelyre bátran lehet építeni. Ezt látva szerintem nem is kérdés a világtalálkozó jövője.

* Hogyan indult ez az egész?

— Valahogy úgy, mint minden mese: Volt egyszer egy esemény, úgy hívták, Oromi Napok. Akkor még a malom környékén rendeztük meg, szintén egy egész napig tartott, de nem éreztük tökéletesnek a helyszínt, így amikor kitaláltuk, hogy legyen az iskola udvarában, egy megfelelő, higiénikus, emberi környezetben, áthelyeztük ide, s egy picit átszerveztük, átneveztük. Hát valahogy így.

* Tudom, hogy a szervezőktől nem illik megkérdezni, de azért mégis: ön melyik programot várja a legjobban?

— Az egésznek a végét. (Nevet.) Őszintén szólva ez a válasz a legkorrektebb, nem? S van benne igazság. Egy szervező máshogy látja a rendezvényt, elég keveset lát magából a programból, mert vagy éppen a vendégeket fogadja, vagy a hirtelen fellépő gondokat orvosolja. De el kellett jutni odáig, hogy legyen valami. Hogy legyen mit orvosolni. A végén mindig kielemezzük, milyen volt ez a néhány nap, mik voltak részünkről a gyengébb pontok, min tudunk javítani. Ahhoz viszont, hogy ez mind működjön, kell egy csapat, kell egy tapasztalat, és ha ez megvan, utána már minden folyik a maga medrében, ahogy kell. Mi pedig reménykedünk benne, hogy ez másoknak is tetszik. Az ilyen jelentős rendezvények nem egy-két hónapos szervezést igényelnek, mi is már januárban elkezdjük a munkát, s a külföldre szakadt oromiaknak már akkor elküldjük a következő világtalálkozó dátumát, hogy ha szeretnének jönni, akkor tudjanak tervezni. Hogy szükség lesz-e erre a jövőben is, azt majd az idő megmutatja. Egyre kevesebben vagyunk, ami nem csak Oromra jellemző, de tény, hogy érezzük. Ezt is bele kell kalkulálni.

Még több kép!▼