Magyarország csak úgy tud tovább erősödni, hogy szembefordul a liberális korszellemmel és a liberális internacionalizmussal, mert az országot nem belülről, hanem kívülről fenyegeti veszély. Ez nemzedéki küldetésünk — emelte ki Orbán Viktor a harmincadik Tusványoson. A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor csúcspontja, az előző évekhez hasonlóan, az idén is a magyar miniszterelnök beszéde volt.

Orbán Viktor, mint Tusványos egyik társalapítója, beszédében egy mondatban összegezte az elmúlt harminc évet: az a jó, hogy ez a harminc év mögöttünk van, nem pedig előttünk.

Hozzátette: harminc év elteltével ma azt mondhatjuk, hogy bizakodóan, tervekkel teli tarisznyával és az erősödés napi élményével ülünk itt együtt, és ez a lélektani helyzet szinte természetesnek tűnik, de ha visszanézünk erre az időszakra, akkor azt kell mondani, hogy ez nem természetes állapot, hanem sokkal inkább csoda.

A miniszterelnök rámutatott arra, hogy az elmúlt kilenc-tíz évet úgy éltük meg, hogy az egyik kezünkben ott volt a kőműveskanál, a másikban pedig a kard. Úgy kellett építkezni, hogy közben harcolni is kellett, mert a nemzeti rendszer nemzetközi elfogadottságának folyamatos megkérdőjelezésével is meg kellett küzdeni, és a kiépült nemzeti rendszer elfogadottságának nemzetközi megkérdőjelezését célzó támadásokat is vissza kellett szorítani.

Orbán kiemelte, hogy a történelemnek van célja, az embernek pedig az a feladata, hogy ezt felismerje, és a történelmet ehhez az elrendelt célhoz elsegítse. Nem az időnek kell célt tulajdonítani, hanem az időben benne, a saját életünknek kell értelmet adni, és ez nemzedékként is igaz: a nemzedékünk életének kell értelmet adni, meg kell értenünk azt az értelmet, ami nekünk rendeltetett.

Elmondta, hogy a mi nemzedékünk egy történelmi lehetőséget kapott a nemzet megerősítésére. Ez egy igazságtalanul nehéz küzdelem volt eddig is, és az lesz ezután is. Ma a magyar nemzet birtokában van azoknak a politikai, gazdasági és hamarosan fizikai képességeknek is, amelyekkel meg tudja magát védeni, és amelyek segítségével független tud maradni. Magyarország az önrendelkezését visszaszerezte, az IMF hazament, Brüsszellel szemben sikeresen vívtuk meg küzdelmünket, és a határainkat is megvédtük a migrációval szemben — tette hozzá.

A kívülről leselkedő veszélyek

Magyarország ma biztató pályán van, rendezett pénzügyek, csökkenő adósság, növekedő, emelkedő bérek, izmosodó kis- és középvállalatok, gyarapodó családok és lendületes nemzetépítés. Az országot ma nem belülről, hanem inkább kívülről fenyegeti veszély. Ezeket a támadásokat el kell hárítani, és megpróbáljuk megvédeni az országot — mondta a miniszterelnök.

Mint hangsúlyozta, az első támadás már sikeresen el lett hárítva. Bonyolult manőverek eredményeként sikerült megakadályozni, hogy Soros György jelöltjeit és más ideológiai gerillákat helyezzenek fontos európai intézmények élére. A bizottság elnökévé egy gyakorlatias megközelítésű, hétgyermekes családanyát választottak. Hozzátette, hogy a küzdelemnek még nincs vége, majd októberben zárul le, egyúttal a bizottságnak vissza kell térnie az unió alapokmányában rögzített szerepéhez, és abbahagyva a politikai aktivizmust, a szerződések őreként kellene viselkednie. Orbán magyarázata szerint ez nem politikai testület, és nem dolga, hogy politikai támadásokat intézzen a tagállamokkal szemben. Ennek véget kell vetni, hiszen ez mindig is ellentétben állt az Európai Unió alapokmányaival és alapeszméivel. Erre van is most esély — tette hozzá.

A súlyos hibákat ki kell javítani!

A magyar kormányfő szerint az elmúlt időszakban súlyos hibák történtek az Európai Unióban, melyeket az előttünk álló öt évben ki kell javítani. Az első a migráció, a másik pedig a gazdaság területén történt. Szerinte a migrációs hiba kijavítása egyszerű, a bizottságnak ki kell vonulnia a migráció témaköréből, létre kell hozni a schengeni övezethez tartozó tagállamok belügyminisztereiből álló tanácsot, pontosan úgy, mint az eurózóna országainak pénzügyminisztereiből álló tanács esetében, és az összes migrációval kapcsolatos jogkört, teendőt a belügyminiszterek tanácsához kell terelni.

A gazdasági döntéseket szemlélve elmondható, hogy az elmúlt öt évben a gazdasági önsorsrontás útját járta az Európai Unió. Sokkal sikeresebb lehetne, ezért vissza kell térnie a versenyképes európai gazdaság eszméjéhez — hangsúlyozta Orbán. Rámutatott arra, hogy el kell vetni a munka nélküli alapjövedelem európai szintre emelt gondolatát, nincs szükség új szocializmusra, helyette munkahelyek kellenek, és adócsökkentés. A bürokratikus szabályokat le kell építeni, és a megszorítás helyett inkább a beruházásokat és az új állások létrehozását kellene ösztönözni — mondta, hozzáfűzve, hogy a migránsok helyett az európai családoknak kell adni a pénzt, hogy minél több gyermeket vállaljanak.

A miniszterelnök fontos kérdésként jelölte meg a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt tagságának jövőjét az Európai Néppártban. Mint mondta, egyelőre várni kell, hogy letisztuljon a helyzet. Ők tudják, mit akarnak, de meg kell várni, hogy az Európai Néppárt is eldöntse, hogy milyen jövőt szán önmagának, ez pedig nem történik meg hamarabb, mint az ősz végén esedékes kongresszuson.

Hogyan értelmezzük azt, ami Magyarországon történik?

2010-ben a választásokat kétharmaddal megnyerő polgári, nemzeti, keresztény erők súlyos problémákat örököltek. Akkor Magyarország terheinek túlnyomó része az aktív népesség kevesebb mint felére hárult.  A 10 milliós országban 3,6 millió ember dolgozott, és csupán 1,8 millió fizetett adót. Ma már 4,5 millióan dolgoznak, és mindenki fizet adót. Megoldásra várt az eladósodás kérdése is, mely lassan maga alá temette a családokat, a vállalkozásokat és az államot is.

Kiemelte: azt tapasztalták 2010-ben, hogy Magyarország kulturális identitása hanyatlott, eltűnt a nemzethez tartozás tudata, asszimilációs nyomás nehezedett az anyaország határain túl élő közösségekre. Magyarország anyagilag, szellemileg és biológiailag kiürülőfélben volt. A magyar problémákat nem orvosolta volna a liberális demokrácia. Fenn kellett tartani a tőkés piacgazdaságot, a demokratikus jogi és politikai intézményeket, de a társadalom és a közösség szerveződési módját meg kellett változtatni. Ez úgy lett megfogalmazva, hogy demokrácia igen, liberalizmus nem.

Illiberális demokrácia mint kereszténydemokrácia

Újra lett gondolva és új elvi alapokra lett helyezve a közösség, illetve az egyén egymáshoz való viszonya. A liberális rendszerben a társadalom és a nemzet nem más, mint egyének egymással versengő halmaza. Orbán magyarázata szerint a liberális demokrácia addig volt életképes, amíg el nem hagyta a keresztény alapjait. Mára pedig radikálisan megváltozott: megkérdőjelezte a nembeli identitást, leértékelte a vallást, feleslegesnek minősítette a nemzeti kötődést. Európának ez lett a korszelleme, Magyarországon pedig létrejött egy illiberális, sajátos kereszténydemokrata állam — tette hozzá.

A liberális szabadságfelfogás szerint az egyén csak akkor lehet szabad, ha megszabadul mindentől, ami valahová köti őt: a határoktól, a múlttól, a nyelvtől, a vallástól, a kultúrától és a hagyományoktól. Ennek megszületett az antitézise, az illiberalizmus. E szerint a gondolkodásmód szerint az egyén szabadságra való hivatkozása nem írhatja felül a közösség érdekeit. Az állam nem lehet közömbös a kultúrával és a családdal szemben, de azzal a kérdéssel szemben sem, hogy kik tartózkodnak az ország területén. Ma illiberális az, aki védi a határait, aki védi a nemzeti kultúráját, és elutasítja a külső beavatkozást, valamint a birodalomépítési kísérleteket — mondta a miniszterelnök.

Milyen jövője lesz az illiberális demokráciának Európában?

Az, hogy a liberális demokrácia tézisével szemben egy antitézist, az illiberális demokráciát helyezzük, egy vállalható, életképes és racionális döntés. Meg kell találni azt a szóösszetételt, amelyik az alapvetően negatívnak hangzó illiberális szónak megadja a pozitív értelmét. Az illiberális politikának az értelme nem más, mint a keresztény szabadság és annak megvédése. Ez a keresztény szabadságért dolgozó politika arra törekszik, hogy megőrizzen mindent, amit a liberálisok elhanyagolnak, elfelejtenek és megvetnek — tette hozzá.

A keresztény szabadsággal szemben két támadás is van. Az első belülről jön, a liberálisok felől érkezik: feladni Európa keresztény kultúráját. Van egy támadás kívülről is, ez a migrációban testesül meg, aminek ha nem is célja, de következménye, hogy megsemmisíti azt az Európát, amit mi Európaként ismertünk.

Merre tovább?

Van mögöttünk harminc év, és a főműsoridőben talán van még előttünk tizenöt — mondta Orbán. Hozzátette: Ezt azzal fogjuk eltölteni, az lesz a nemzedéki küldetésünk, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel és a liberális internacionalizmussal, mert Magyarországot csak így tudjuk megerősíteni. Ez egy igazságtalanul nehéz küzdelem lesz, a pálya feléjük lejt, de a mi oldalunkon van az, amit szépnek, szabadnak és igazságosnak lehet mondani, amit keresztény szabadságként foglalhatunk össze — húzta alá.

Rámutatott: Már csak az a kérdés, hogy álmodunk vagy ébren vagyunk-e. Lehetséges-e az, hogy egy 10 milliós ország az Európai Unióban a liberális korszellem idején kimásszon az adóssághegy alól, és helyreállítsa a pénzügyi-gazdasági szuverenitását, gyorsabban fejlődjék, mint a liberális demokráciák? Lehetséges-e, hogy sikeresen elutasítsa a migrációt, hogy védelem alá helyezze a családokat, hogy megvédje a keresztény kultúráját, hogy nemzetegyesítést és nemzetépítést hirdessen, hogy megteremtse a keresztény szabadság rendjét? Lehetséges-e az, hogy mindezt teljes nemzetközi ellenszélben túlélje, sőt sikerre vigye? Orbán aláhúzta: Szerintem nem álmodunk! Ez igenis lehetséges, úgy, ahogy az elmúlt tíz évben is lehetséges volt, de csak akkor, ha kiállunk amellett, amit gondolunk, és amellett, amit akarunk. Ha bátrak vagyunk, ha van bennünk vitézség, és ha összetartunk úgy, ahogy ennek a tábornak a hívószava is mondja: egy a tábor!