Az esemény egyik vendége a budapesti Simon István volt, a Lucky Luke képregények kiadója, valamint Patyi Beáta, szabadkai amatőr képregényalkotó, aki a VMKT idei Időutazás című rajzpályázatának győztese lett felnőtt kategóriában. Megtudhattuk, hogy a VMKT-nek megjelent első kiadványa is, a Képregény Lapozó, amelybe a rajzpályázatok legkiemelkedőbb munkáit gyűjtötték össze. A rendezvény fő célja, hogy népszerűsítse a képregény műfaját, továbbá szeretnék a közeljövőben bővíteni a gyűjteményüket, és lehetőséget adni a fiataloknak, hogy megjelenhessenek a munkáik ezekben a kiadványokban.

– A Képregény Karaván utazó rendezvény, amely első ízben van Szabadkán. Legfontosabb eleme, hogy minden alkalommal teljesen más témával tájol. Tudjuk jól, hogy nálunk a magyar nyelvű képregény kiadások igencsak ritkák, ezért feltett célunk, hogy népszerűsítsünk. Rendezvényeket, előadásokat tartunk és minden képregényhez köthető dolgot próbálunk megragadni, hogy eljuttassuk a közönséghez ezt a fajta művészeti ágat. Az elsődleges feladatunk, hogy a lehető legjobban népszerűsítsük ezt a médiumot, aminek mé nagyon a kezdetén vagyunk, de igyekszünk mindenféle korosztályt elérni, olyan kiadványokat és tartalmakat elhozni, ami beszippanthatja a fiatalokat, időseket, és azt is, aki nem nagyon szeret olvasni, de talán egy-egy borító, vagy képkocka magával ragadja. Vannak itt ma francia, spanyol, és magyar alkotók munkái, könnyed vicces történetek kötetbe gyűjtve, de van itt Alien, és noir stílusú is, úgyhogy érdemes átnézni, és belelapozni az összesbe – mondta Patyerek Csaba, a VMKT alapítója és elnöke.

Simon István a képregények kiadásának érdekességeiről, folyamatairól, a magyar piacról és nehézségeiről számolt be. Láthattuk a sokat említett Lucky Luke képregények példányait, de volt itt Alien, Rick és Morty, Blacksad, és Minyonok kiadvány is.

– 18 éve indult a kiadónk, előtte pedig könyvesboltunk volt. Gondolkodtunk a feleségemmel, mit lehetne kiadni, és lett egy ötletünk, a Lucky Luke képregény, ami gyerekkoromban nagy kedvencem volt. Ezután elindult a két évig tartó küzdelem, hogy a francia jogtulajdonost meggyőzzük arról, hogy egy teljesen ismeretlen kiadó, amely semmiféle tapasztalattal nem rendelkezik, méltó arra, hogy a náluk kvázi nemzeti kincsnek – az Asterix után – számító kiadványt megjelentesse Magyarországon. Az első szám 2006-ban látott napvilágot, jelenleg a 49.-nél tartunk, azóta ez a vezérkiadványunk. Kialakult egy stabil közönség, amely, mondhatjuk azt, hogy el tud tartani néhány kisebb kiadót. De azért kizárólag képregény kiadásból annyira nem lehet megélni, esetleg 1-2 kiadónak sikerül – mesélte Simon István.

Linka Szabolcs, színező, a VMKT egyik alapítója, Patyi Beátát kérdezte arról, mikor találkozott először képregénnyel, illetve hogyan zajlik az alkotás folyamata:

– Általános iskolás koromban a Jó Pajtásban volt egy oldalnyi képregény, amit mindig szívesen olvastam, illetve a nagybátyám vásárolt az újságárusoknál főleg cowboy-os képregényeket. Mindig rajzolgattam, de képregényt pár éve kezdtem alkotni, először a Mangával próbálkoztam. Vannak könyveim arról, hogyan lehet Mangát, Manga hősöket rajzolni, onnan jött az ihlet, hogy önmagamat fejlesztettem. Ceruzával lerajzolom, utána vagy filccel, vagy tussal átrajzolom. Még kísérleti fázisban vagyok, hogy melyik jön be, a színes vagy fekete-fehér. Az ihletet a hétköznapi életből merítem, és azt próbálom kicsit kiszínezni – hallottuk Beátától.

Az elmúlt évtizedek során a képregények a popkultúra szerves részét képezték, olyan ikonikus karakterek kaptak helyet a szívünkben, mint Batman, Superman, Pókember és még sorolhatnám. Ezek az alkotások nem csak szórakoztatnak, hanem művészi értékkel is bírnak, nem mellesleg sok esetben társadalmi üzeneteket is közvetítenek. Mára szerencsére egyre jobban kezd bebizonyosodni mennyire különleges módon képes egy-egy ilyen mű összekapcsolni az irodalom és a képzőművészet elemeit.