Kereken száz évvel ezelőtt (1922-ben) ezen a napon hunyt el az egri várra néző otthonában Gárdonyi Géza magyar író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. Az Egri csillagok című regény halhatatlan írója.
Eger városa saját halottjának tekintette, a líceum előtti ravatalnál ezrek vettek végső búcsút az írótól. A városi tanács a Gárdonyihoz oly közel álló vár délkeleti bástyáján helyezte őt örök nyugalomra. A sírja fölött magasodó fakereszten a már legendássá vált mondat olvasható: „Csak a teste”, hiszen szelleme alkotásaiban örökké él. Gárdonyi sírja már halála után zarándokhellyé vált, ahová a hálás olvasók jóvoltából mindig kerül friss virágcsokor és koszorú.
Feljegyeztetett, hogy „…egy alkalommal Gárdonyi az egri vár romos falai közt sétálva mesélte fiának a vár ostromát. A kisfiú képzeletében Bornemissza Gergely hőstettei keltették a legnagyobb csodálkozást. »Ekkor gondoltam rá, hogy ennek a Gergely deáknak életét meg kellene írnom regénynek« — írta Gárdonyi. Leginkább az foglalkoztatta: »Lehetne-e olyan regényt írni, amely nem színfalnak használná a múltat, hanem inkább lámpás lenne: bevilágítana az elmúlt századok sötétségébe? Lehetne-e igazi történelmet írni regény alakjában?« Lehet. Csak hosszadalmas, aprólékos munka kell hozzá. Így látott hozzá az író a kutatómunkához, a kor történelmének tanulmányozásához, hogy életre keltse az egri hősöket.”
Múltvallató fotóink 2017. december 26-án készültek Egerben, a várban.
Fényképezte: Martinek Imre
