Ezen a napon — rendhagyóan a Budapest-Erzsébetvárosban fellelt emléktábla 1932-ben készült felvésetére hagyatkozva, mivel a világhálós szócikkek kizárólag az október 9-ei dátumot jegyzik — hunyt el 1892-ben Salamon Ferenc történész, esztéta, színikritikus és műfordító, az MTA tagja.
Budapest, Erzsébetváros — 2024. február 2.
Budapest múltjának úttörő kutatója, akinek nevéhez — a székesfőváros megbízásából — a Budapest története című mű megírása is fűződik, 1825. augusztus 29-én született a Hunyad megyei Déva városában, prominens református családban (édesapja, Salamon István református esperes volt). Feljegyeztetett, hogy a fiatal Salamon (is) nagyenyedi kollégistaként indult el világot látni. Nyelvtudással felvértezve és az apostolok lován, és bár eredetileg Fiume, a tengerészeti akadémia volt az ő és barátja kijelölt úti célja, Zombornál nem jutottak tovább. Vissza kellett térniük Nagyenyedre. A későbbiekben az ifjú elvégezte a jogot, matematikával foglalkozott, 1848 szeptemberének végén pedig beállott honvédnek. A fegyverletétel után ő is sokáig bujdokolni kényszerült, majd Nagyváradra menekült, ahol süketnéma gyerekek tanításával foglalkozott. Hamarosan Pestre utazott, ahol immár orvosnak készült, mindeközben pedig órákat is adott, minek hozadékaként néhány éven át a nagykőrösi református gimnázium tanáraként találkozhatunk nevével. 1856-ban a fővárosba költözött, és újságíró lett. (Külső hivatkozás: Wikipédia)
Budapest, V. kerület (Jankovits Gyula /1865—1932/ szobrászművész alkotása) — 2023. február 26.
A Magyar Hírlap, a Budapesti Hírlap (1855—1857), a Pesti Napló (1857—1867) és a Budapesti Szemle munkatársa (1867—1870). 1867 és 1892 között a Budapesti Közlöny szerkesztője. Kiterjedt publicisztikai munkásságával a kiegyezést és a Deák-pártot támogatta. (Külső hivatkozás: intezet.nori.gov.hu)
Fényképezte: Martinek Imre
