Noha ma már nincs 365 temploma Ohridnak, mégis még mindig a Balkán Jeruzsálemeként emlegetik az északmacedón várost, mely a térség legnagyobb tava mellett épült, és melynek óvárosa az UNESCO védelme alatt áll már több mint negyven éve. A kikapcsolódásról a tengerparti hangulat, az ízletes ételek és a mindig mosolygós helyiek gondoskodnak.

Néhány évvel ezelőtt albániai nyaralásunkból hazafelé jövet döntöttünk úgy, hogy néhány napot Ohridban töltünk. Három nap azonban kevésnek bizonyult a város megtekintésére, a pihenésre, a finomságok végigkóstolására és a pancsolásra. Már akkor eldöntöttük, visszatérünk oda, hogy alaposan kiélvezzük a város és a tó adta lehetőségeket. Erre az idén nyáron adódott alkalom, és egyáltalán nem bántuk meg, hogy nem valamelyik tengerparton töltöttük nyári szabadságunkat, hanem az Ohridi-tó mellett.

Az Ohridi-tó története

Az Ohridi-tó a Nyugat-Balkán legrégebbi és legmélyebb tava, mely Albánia és Észak-Macedónia határán fekszik, a tó kétharmada így az északmacedónoké, míg egyharmada az albánoké. A körülbelül négymillió évvel ezelőtt keletkezett tó területe 358 négyzetkilométer, és 700 méteres tengerszint feletti magasságon található. A tó a legmélyebb pontján 288 méter, a vize pedig olyan tiszta, hogy akár 20 méterig is le lehet látni. A tavat a források mellett a közeli Preszpa-tó is táplálja, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy ilyen tiszta tud lenni a víz. A tóban több mint kétszáz csak itt található élőlény van, például az ohridi pisztráng és az ohridi lazac, de számos költöző madár vagy a szintén költöző (katadrom, vagyis tengerben ívó, de édesvízben élő) európai angolna is jól érzi itt magát.

A tó előnyeit korán felfedezték, partján az ókorban illírek telepedtek le, majd őket leigázva a rómaiak vették át az irányítást a tó és a hozzá tartozó település felett. A Római Birodalom kettészakadása után Ohrid a Bizánci Birodalom fennhatósága alá került, majd bolgárok és délszlávok harcoltak érte, az 1912. évi balkáni háború után pedig végleg a Szerb—Horvát—Szlovén Királysághoz, illetve annak utódállamához, Jugoszláviához csatolták. Macedónia 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét, az ország neve 2019-ben Észak-Macedóniára változott. Ohrid vonzereje azonban azóta sem csökkent, aki egyszer járt ott, visszavágyik. Még ha nem is hódító szándékkal.

Templomok és más látványosságok

Szóval hány templom is van valójában Ohridban? Ma már nincs 365, de azért nem sokkal van kevesebb. Van olyan, amely csak akkora, hogy egy-két ember fér be, és már nem is látogatható, van, amely dombra épült, van szabadtéri, van, amely már elég romos, van falba épített, és van föld alatti is. Ohrid viszont óriási területen fekszik, így a templomok sem egymás mellett találhatóak, a helyiek szerint ha valaki „templomtúrára” indulna, naponta húszat, de legfeljebb harmincat tudna meglátogatni. Két kisgyerekkel mi nem vállalkoztunk ilyen küldetésre, a szállásunk viszont az egyik leghíresebb templom közvetlen közelében volt, így azt megnéztük. A Szent Szófia-katedrális valószínűleg a IX. században épült, abban az időben, amikor az itt élők nagy számban tértek át a keresztény hitre.

A város jelképe és valóban leghíresebb temploma viszont a Kaneói Szent János-templom, mely a tó feletti sziklán áll, és ez fényképezésre nagyon alkalmassá teszi. A templom a XIII. században épült, és a mára ikonikussá vált Eső előtt című filmben is szerepel.

A legismertebb szakrális épületek között van a Szent Kelemen és Pantaleon-kolostor, melynek csak a romjait találták meg, de újraépítették, és 2002-ben szentelték fel. A korábbi kolostor maradványai, illetve Szent Kelemen sírja is megtekinthető itt.  

A templomokon kívül Ohridban ókori római színházmaradvány is található. Az amfiteátrumban a rómaiak állítólag gladiátorjátékokat és kivégzéseket is tartottak, mára koncerthelyszínné vált, és az Ohridi Nyári Fesztivál is itt zajlik. De meglátogatható Sámuel cár erődje is, ami igazán nagy élmény, hiszen viszonylag ritkán sétálgathatunk középkori erődítmények maradványain, arról nem is beszélve, hogy milyen csodálatos látványt nyújt a város legmagasabb pontjáról a környék.

A parti sétány végtelennek tűnik, főleg délutánonként, amikor a hőség már egy kicsit enged, és emberek tömegei özönlenek az utcákra. Nemcsak a sétány, hanem a régi bazár helyén épült sétálóutca is hemzseg az emberektől ilyenkor.

A légkör

Nagyot haraptam éppen a híres ohridi pisztrángba (vagy az angolnába, vagy a csevapba, vagy a rostélyosba, vagy éppen egy nagy kanál sült babot vettem be, nem emlékszem pontosan, mert nyaraláson nem fogyókúrázunk), a tányérból feltekintve fogadtam be az Ohridi-tó látványát, és azon gondolkodtam, mennyire szeretem a tengert, mennyire kikapcsol ez az óriási víztömeg, milyen gondtalannak érzem magam a parton, amikor hirtelen visszarántottam magam a realitásba, és tudatosult bennem, hogy nem is tengert, hanem tavat látok. Ennyire be tudja csapni a látvány az embert Ohridban. Nem látod a tó túlpartját, vagy ha látod is, olyan, mintha egy öbölben volnál. Sirályok mindenütt. Halászhajók, fürdőzők, sétahajók, SUP-ok színesítik a képet. Csak a vízbe ugorva és a só hiányát megérezve jön rá az ember, hogy nem tengervízben van.

A szűk macskaköves utcák, a folytonos zsibongás, az egymást követő strandok mind-mind azt erősítik meg a látogatóban, hogy nem átlagos helyen van. Az utcákat járva folyton gyöngyökbe botlik az ember. Szó szerint. Az ohridi gyöngy világszerte híres, emellett pedig egyedi is, hiszen egy olyan halfaj pikkelyét használják fel hozzá, amely csak itt él. A készítés titkát két helyi család, a Filevi és a Talevi őrzi generációk óta. Josip Broz Tito rendszeresen vásárolt ohridi gyöngyöt, és szívesen ajándékozott ilyet hivatali partnereinek. Az egyik ohridi család még II. Erzsébet angol királynő számára is készített gyöngysort.

Ezeket a meséket is a helyiektől hallottuk. Hajótúra közben a kapitány a tó történetén kívül érdekességekről is beszámolt. Elmondta például, hogy a tó vize sosem fagy be, mert sosincs elég hideg ehhez. Azt is közölte, hogy az ohridiak az év majdnem minden napján képesek megmártózni a vízben, sőt, szilveszterkor és újév napján előszeretettel teszik, viszont az ortodox karácsony napján (január 7-én), illetve Szent Naum nyári ünnepén (július 3-án) a helyiek nem merülnek vízbe. 

Hajóval egyébként gyorsan és könnyedén közelíthetőek meg a környékbeli látványosságok, a Szent Naum-kolostor, a Csontok öble és a Fekete-Drin folyó forrása.

Ohrid másodszor is lenyűgözött, és biztos vagyok abban, hogy újra el fogok látogatni ebbe a balkáni gyöngyszembe, mert még felét sem tapasztaltam meg annak, amit a tóparti város nyújtani tud.