Bizonyára mindannyian nagy rajongással néztük gyermekkorunkban a Robin Hoodról szóló filmeket, s gyakran álmodoztunk az övéhez hasonló izgalmas kalandokról. Ki ne szeretne naphosszat a természetben tartózkodni, s íjakkal, nyilakkal felfegyverkezve lesni a megbúvó vadat, majd felbukkanása esetén üldözőbe venni, s elejteni. A több mint öt éve működő szabadkai Artemisz Íjászklub tagjai élő állatra ugyan nem lőnek, de a versenyekre készült állatfigurákra annál inkább záporoztatják nyilaikat. A szabadkai Péter Lászlóval - aki két éve tagja a klubnak - a mifelénk viszonylag ismeretlen sportágról, s annak szépségeiről beszélgettem el.
- Már gyermekkoromban érdeklődtem az íjászat iránt, de sajnos nem volt lehetőségem foglalkozni vele. Néhány év múlva a fiam hatására kerültem közelebbi kapcsolatba a sportággal. Dániel ugyanis örömmel újságolta, hogy egyik barátjának az édesapja íjat készített nekik, és milyen jót játszottak vele. Ezután mi is elmentünk az erdőbe, kivágtunk egy megfelelő fát, nádból vesszőt készítettünk, és kezdődhetett a lövöldözgetés. A munkahelyemről hozott üvegszálas anyagból gyerekíjat készítettem, amely a nyílvesszőt mintegy harminc méter távolságra elrepítette. A későbbiekben tudomást szereztem az Artemisz Íjászegyesületről, elmentem az általuk szervezett versenyre, s hamarosan a klub tagja lettem - tudom meg Péter Lászlótól.
Az egyesületnek pillanatnyilag tíz aktív tagja van, köztük két gyermek. A legidősebb - aki egyúttal az egyik alapító tagja is a klubnak - Franjo Radić, a legfiatalabb pedig a kilencéves Péter Dániel. A nyári edzéseket a makkhetesi erdőben tartják, télen viszont a belvárosi Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolában gyakorolnak. Az íjászat izgalmas színfoltja a versenyzés.
- A kezdő íjászok még nem mehetnek versenyre, ahhoz bizonyos gyakorlatra van szükség. Az íjászat a versenyeken kívül is remek szórakozás, az anyatermészetben egymást segítve ismerkedünk a sporttal. Edzőnk nincs, az idősebb íjászok tanítgatják a fiatalokat a sport fortélyaira, s nem is akármilyen sikerrel, hiszen mind a szerbiai és a vajdasági, mind a magyarországi versenyekről érmekkel térünk haza.
Az egyesület évente két versenyt szervez, az egyiket májusban, a másikat pedig szeptemberben. Az idén májusban a makkhetesi erdőben megtartott megméretésen 35 versenyző állt rajthoz, a szeptemberi kelebiai ménesben szervezetten pedig 48-an próbáltak szerencsét. Az utóbbi találkozón belgrádi, újvidéki, cservenkai, szabadkai, palicsi és magyarkanizsai íjászok vettek részt, Magyarországról pedig szegedi, hódmezővásárhelyi, ásotthalmi, pécsi, budapesti, miskolci, gödöllői versenyzők érkeztek, köztük az íjászsport elismert klasszisaival, Gombor Lászlóval, Varga Lászlóval és Kakas Istvánnal.
Az eredmények felől érdeklődve László elmondta, hogy Kiss Szilárd személyében országos bajnoka is van a klubnak, riportalanyom Vajdaság második helyezettje, emellett pedig rengeteg országos második és harmadik díjas került ki a szabadkai klub soraiból. Egybehangzó vélemények szerint egy versenyen nem az érem megszerzése a legfontosabb, hanem a természet és a sport nyújtotta kellemes időtöltés, az ismerkedés, a barátkozás.
Az íjászatnak több kategóriája van (pusztai íj, longbow, vadászreflex, olimpiai íj, csigás összetett íj), melyek mindegyike versenykategória. A szabadkai klub tagjai a csigás íjászat mellett a pusztai íj és a vadászreflex kategóriában indulnak. A vadászreflexet ösztönös célzású kategóriának nevezik, mivel az íjon nincs semmiféle célzó szerszám, pusztán az éles szem és a gyakorlás segít a pontos célzásban. Ezzel az eljárással húszméteres távolságról húsz centiméteres körbe bele tud lőni az íjász.
A felszerelést Magyarországról kénytelenek beszerezni, mivel Szerbiában nincs íjászbolt.
- Magyarországon két-három ezer íjászt tartanak nyilván, nálunk mintegy százötvenre tehető a számunk. Az én íjamra tréfásan azt szoktam mondani, hogy alacsony költségvetésű, az olasz gyártmányú íjkarokat egyik íjásztársamtól vásároltam, a középrészt pedig saját magam faragtam. Az én íjam 42 fonterejű. Ez azt jelenti, hogy három ujjal mintegy 25 kilogrammot kell megtartani, és ez nem könnyű, de az ember izmai gyorsan hozzászoknak. Általában egy év szükséges ahhoz, hogy az íjász uralni tudja az íjat, hogy oda lőjön, ahova szeretne. Egyesületünknek van néhány iskolai íja, a kezdők részére, hogy az alapokat elsajátíthassák. Erre tehát nem kell költeni. Hetven-nyolcvan euróért már beszerezhetők a gyerekíjak, százhúszért pedig már teljes felszerelés is vásárolható. A kategóriák közül a legolcsóbb a pusztai íj kategória. Az ebbe tartozók közül már kétszáz euróért megvehető a legjobb, legdrágább felszerelés, melyhez íj, tegez, karvédő és kesztyű is jár. A legdrágább íjak mintegy 1500 euróba kerülnek, a nyílvesszők pedig háromtól ötven euróba. Országunkban a csigás irányzékos kategória a legnépszerűbb, de az olimpiai és a vadászreflex-íjászat is erősen felfelé törekszik - állapítja meg László.
Az egyesület korra és nemre való tekintet nélkül várja az új tagokat. Jelentkezni a peterl@panonnet.net címen lehet, az íjászat iránt érdeklődők pedig a www.ijasz.lap.hu, illetve a www.szip.hu oldalakon minden szükséges információt megtalálhatnak e sportággal kapcsolatban.
A további tervekről szólva László elmondta, hogy az egyesület tagjai a péterváradi vár árkaiban hamarosan sorra kerülő 3D-s versenyre készülnek, melyen életnagyságú polifoamból készült állatfigurákat vesznek majd célba. Szeretnének továbbá néhány magyarországi teremversenyre is eljutni, de már körvonalazódik a májusban sorra kerülő szabadkai verseny is, amikor majd a szabad természetben találkozhatnak újra, és fonhatják szorosabbra a barátság kötelékét a kiváló sportemberek... Mivelhogy az íjászat főleg erről szól.