Az iskolakezdés hallatán mindenkiben egy kicsit más rezeg. A nyári szünetben a gyerekek felügyelete, animálása és motiválása nagy kihívás volt a szülőknek. Ám a gyakran konfliktusokkal terhelt iskolai időszak sem kecsegteti őket igazán kellemes érzésekkel. A gyerekek érzései szintén vegyesek — néhányan már örülnek a barátaikkal való újbóli találkozásnak, de a házi feladatokkal és a tanulással járó hajcihőt már kevésbé találják vonzónak.
Az átállásban vagy a ráhangolódásban sokat segíthet, ha napjaink rendszerezettebbekké válnak. És már előre célszerű naptárt vezetni, melybe feljegyezzük a fontos események, ünnepek, iskolaszüneti napok, útközben pedig a beadandók, felmérők és egyéb határidők dátumát, így idejében el lehet kezdeni foglalkozni velük. Érdemes már az iskolát megelőző hetekben egy tanév időszakára is alkalmazható napirendet kialakítanunk. A napirend tartalmazza a tananyag vagy valamilyen játékos, fejlesztő feladat feldolgozását, mozgásos játékokat, alkotást, kreatív tevékenységeket, valamilyen — a gyermek életkorának megfelelő — házimunkát, közös, minőségi időt és egyéni időt.
A Tanuljon-e a gyerek nyáron? kérdést mindenki maga válaszolhatja meg, annyit azonban érdemes az eszünkbe vésni, hogy a pihenésre minden élőlénynek, így az embernek is szüksége van. Másrészt a tanulás nem azonos az iskolával, ám ha annak olyan kereteket vagy formát adunk, amilyennel intézményen belül találkozhat, akkor kemény ellenállásba ütközhetünk. A házi olvasmány elolvasása történhet ütemezve, feldolgozására pedig augusztus utolsó heteiben is sort keríthetünk. Ugyancsak hasznos, ha a nyár végén — és nem az utolsó éjszakán — átismétlünk olyan anyagrészeket, amelyeket korábban jól elsajátítottunk, és csak a visszaidézés szükséges (pl. szorzótábla, idegen nyelveknél alapszavak, nyelvtani alapszabályok, földrajzi térkép vizsgálata, történelmi korok sorrendisége és hasonlók).
Igaz, az ősz nem a kipihent gyerekek időszaka, mégis oda kell rá figyelni, hogy mennyi pihenés jut egy napra. Az idegrendszer számára elengedhetetlen az alvás, annak a tartós hiánya pedig jelentős károkhoz vezethet. A szédülés, koncentrációzavar, hányinger és rossz hangulat csak néhány tünete a kialvatlanságnak. Az általános iskolás gyerekeknek átlagosan 9-10 óra alvásra van szükségük, míg a középiskolásoknak és az egyetemistáknak a 7-8 óra lenne ajánlott. A legegészségesebb, ha már néhány nappal a szeptemberi nagy nap előtt idejében ágyba küldjük a gyereket, így lesz ideje visszaszokni, és nem lesz akkora csapás a korai kelés.
Figyeljünk oda, hogy gyermekünk rendesen megreggelizzen, ne menjen el üres hassal az iskolába. Így jobban tud figyelni, és jobban is teljesít. S ugyancsak legyen meg a napi — minimum — három étkezése, ezzel is segítve a koncentrációt és a tanuláshoz szükséges energia bevitelét.
Beszélgessünk az új iskolaévről többször is, mondjuk el, hogyan fog telni egy napja az iskolában, ha most indul elsőbe, kik lesznek a tanárai, mikről fog tanulni, és főleg, miért fontos, hogy figyeljen az órákon. Javaslom, hogy ez ne egyoldalú legyen, hanem egy interaktív beszélgetés, tehát mi is kérdezzünk: mit vár ő a legjobban, mitől tart esetleg. Vonjuk be a teljes készülődési folyamatba, segítsen a tankönyvek, füzetek rendszerezésében, bekötésében, felmatricázásában… A gyerekeknek sokat segít, ha gondolatban felidézhetik, mi vár rájuk, és kimondhatják esetleges félelmeiket. Válaszoljunk türelmesen a mi lesz, ha kérdésekre, ezzel csökkenthetjük bennük a feszültséget. Gyakorolhatjuk is azokat a dolgokat, amelyek stresszt okoznak nekik: cipő bekötése, táskába pakolás, a nagyobbaknál az egyedül közlekedés, új iskola esetében az útvonal.
A nyár és ezzel együtt a szünidő elgyászolásában segíthet egy kis családi visszatekintés a közösen átélt kalandokra. Ebben a következő kérdések is segíthetnek: Melyik program tetszett a legjobban? Mi az, amire mindenképp szeretnél emlékezni? Miben fejlődtél a legtöbbet a nyáron? Mi az, amit mindenképp szeretnénk jövőre is csinálni? Mi az, amit semmiképp nem csinálunk jövőre? Mi volt a legnagyobb nehézség, mely megoldódott a nyáron? Melyik volt a legviccesebb kalandunk? Milyen címet adhatnánk az idei nyarunknak? De készíthetünk listát is az átélt nyári élményekről.
A lényeg, hogy adjunk lehetőséget és legyünk elérhetőek gyermekeinknek a beszélgetésre, hogy érzéseiket bátran kifejezhessék, és érezzék aktív figyelmünket, odafordulásunkat, megértésünket, támogatásunkat. Fontos, hogy gyermekünkkel őszintén beszélgessünk az esetleges nehézségekről azok alapján, amilyen aggodalmakat megoszt velünk, egyszersmind társalgásunk fókuszában álljanak az iskolához, óvodához fűződő kellemes élmények, események, várakozások, mint a barátokkal való találkozás, új különórák, lehetőségek, izgalmas tananyagok. Mindezzel a szorongás lecsendesítése a cél, hiszen a gyerekek ismét egy olyan helyzetbe kerülnek, amely elvárásokkal, teljesítményigényekkel veszi körül őket.
Annak érdekében, hogy az iskolakezdést az aznapi élmények feldolgozásával támogassuk, jó, ha mi magunk is mesélünk nekik a napunkról, természetesen annyira, hogy ne terheljük meg őket, mégis megértsék, hogy miért olyan az aktuális hangulatunk, amilyen.
Legyen az az alapüzenet, hogy az iskola talán nem az a hely, ahova minden pillanatukban vágyakoznak, de bizonyára történnek ott olyan pozitív dolgok is, amelyek majd életre szóló változásokat, élményeket rejtenek. Próbáljuk meg átírni a félelmeiket, szorongásaikat már itt, a tanév elején.
