Ezen a napon született 1887-ben Brassóban Áprily Lajos (eredetileg: Jékely János Lajos) József Attila-díjas (1954) költő, műfordító. Jékely Zoltán édesapja.
Első verseit Áprily Lajos néven 1918 tavaszán publikálta Erdélyben. Mi több, az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kisfaludy Társaság mellett a Kemény Zsigmond Társaság is tagjává választotta. Hosszú éveken át (1943 szeptemberében jegyzett visszavonulása után) csak fordításaival volt jelen az irodalmi életben. Versekkel az 1950-es évek közepétől jelentkezett újra. Verseinek leggazdagabb válogatását már csak a halál árnyékában láthatta. Áprily Lajos 1967. augusztus 6-án hunyt el Budapesten.
Vonatkozó fotónk 2022. szeptember 8-án készült. Budapest II. kerületében, a Frankel Leó út 21. alatt. A ház homlokzatára felhelyezett emléktáblán az alábbi szöveg olvasható:
Ebben a házban két költő élt és alkotott. 1947-től haláláig Áprily Lajos (1887—1967) és fia, Jékely Zoltán (1913—1982). Emlékül állította a Magyar Írószövetség és a Fővárosi Önkormányzat 1992-ben.
Sáncban a hóviz / könnyü hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba / indul az árva,
lenge madárka: billegető.
Titkon a Bükkben / moccan a rügyben
— mint csibe héjban — kandin a lomb,
s mintha a róna / kedve dalolna,
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.
Indulok. Értem. / jól tudom: értem,
értem üzenget a zsenge határ:
„Szíved, a bomlott, / ócska kolompot
hozd ide, hozd ide, hozd ide már!”
(Áprily Lajos: Tavaszodik)
Fényképezte: Györffi Réka Sarolta
