A változások után 2001-ben az első megemlékezésen, s utána is a zsúfolásig megtelt nagyteremben ünnepelt együtt a város magyarsága. Az idei, 13. ünnepségen az újvidékiekkel együtt emlékezett Varga-Haszonits Zoltán, a belgrádi Magyar Nagykövetség első beosztott diplomatája, a partnervárosok képviseletében Bognár László Pécsről és Leviczky Cirill Kecskemétről, Deli Andor, a Vajdasági Tartományi Végrehajtó Tanács alelnöke, dr. Siniša Sević, az újvidéki képviselő-testület elnöke, Erhard Róbert katolikus főesperes, Nagy Attila plébános, valamint a Magyar Nemzeti Tanács és a VMSZ képviselői.

Erdély Lenkének, a VMSZ újvidéki városi szervezete elnökének köszöntője számvetésként, figyelmeztető emlékeztetőként is értelmezhető volt. Az elnök asszony erőt kért városunk magyarságától az elért vívmányok megtartásához, ezzel is ápolva a nemzetek közti évszázados hagyományokat:

— Újvidék szabad királyi város létrejöttével a gazdasági fellendülés, a lakosság jóléte, a társadalmi béke, az együttélés és a többnyelvűség hagyománya, a sokféle vallás, nemzeti hagyomány, kultúra megbecsülése és megőrzése mindennél fontosabb volt. Az erőfeszítések eredménnyel jártak, abban az időszakban ugyanis Pest után Újvidék fejlődött a leggyorsabban. Éppen ezért emlékezünk meg erről minden évben, s életünket, sorsunkat továbbra is úgy szeretnénk alakítani mikrokörnyezetünkben, hogy az állandó változások, bizonytalanságok és küzdelmek ellenére közösségünk méltón meg tudjon maradni, itthon érezzük ugyanis jól magunkat.

A küszöbön álló rendkívüli parlamenti választásokról szólva kiemelte:

— Még fel sem ocsúdtunk a 2012. évi választások eredményeiből és következményeiből, a szűkebb és a tágabb közösségünket is újabb választási hadjárat várja. Az elmúlt évben — és 2012-ben is — tanúi lehettünk annak, hogy bizonyos pártok szavazatvásárlással, más pártok és egyének lejáratásával szereztek voksokat. A 2014. évi előrehozott választásoktól sem várhat mást a VMSZ. Már meg is kezdődtek a magyar szavazatok elhalászásának különféle perfid és igen közvetlen módozatai, melyek egészséges gondolkodású ember fejében meg sem fordulnának.

Emlékezzünk csak a Blic magyar nyelvű mellékletére 2012-ből. Némelyek szorgalmasan írtak bele, mások szorgalmasan olvasták a VMSZ és egyes VMSZ-tisztségviselők családtagjainak lejáratásáról szóló cikkeket. Érdekes módon volt több hasonló tartalmú magyar nyelvű lap, mely a választások után már nem jelent meg — nem volt fontos sem a megrendelő, sem a szerző, sem pedig a szerkesztő számára. Ilyenek volnánk mi, magyarok? Lejáratjuk egymást néhány szerény tiszteletdíjért, nem magyar politikusok vállveregetéséért? Elhisszük, hogy mások helyettünk jobban képviselnek bennünket? Egy kiló csirkéért, 2000 dinárért eladjuk a lelkünket? Megtagadjuk nemzeti hovatartozásunkat? Önmagunkat? Valóban nehezen élünk mindnyájan, de tapasztaltuk már, hogy a szegény embert nem lehet megvásárolni. Ezt csak jellemtelen, gerinctelen, gyáva személyekkel lehet megtenni, akik először nyelvüket tagadják meg, majd kultúrájukat, nemzetüket és végül önmagukat.

Még egy pillanatra tekintsünk vissza a közelmúltba! A 2012. évi választási eredményekre egyrészt kihatott a lakosság létszámának csökkenése, másrészt az, hogy a városban a 9290 szavazásra jogosult magyar közül sajnos 4552-en nem szavaztak. A 2011. évi népszámlálási adatok szerint a város területén a magyar lakosok száma alig éri el a 4%-ot. Ez azt jelenti, hogy 2002 óta 2415-tel csökkent az újvidéki magyarok száma.

A köztársasági választásokon 3306-an adták le szavazatukat a VMSZ-re, szép számban akadtak azonban olyanok is, akik — noha magyarnak vallják magukat — nem magyar előjelű pártra szavaztak. A Vajdasági Magyar Szövetség most is önállóan indul a választásokon, és továbbra is önállóan fogja képviselni a vajdasági magyarság érdekeit. Tudunk-e többet tenni azért, hogy a köztársasági parlamentben több képviselőnk legyen? Természetesen, hogyha minél rövidebb idő alatt összegyűjtjük a 10 000 aláírást, és aki csak teheti, szavazatával támogatja a szervezetünket. Csak a közösségi összefogásból meríthetünk erőt ahhoz, hogy a mai dátumhoz kapcsolódó értékeket továbbra is meg tudjuk őrizni. Az állandó bizonytalanság, a változások, a külső negatív áramlatok, a provokációk és a küzdelmek ellenére is nekünk, vajdasági magyaroknak közös a sorsunk. Együtt tesszük a dolgunkat, együtt emlékezünk jeles múltunkra, együtt ünneplünk, és örülünk annak, hogy még mindig érezzük és tudjuk, hova tartozunk. Anyanyelvünkön beszélünk, féltve, de büszkén őrizzük kultúránkat, hagyományainkat, vajdasági irodalmunkat. Alkotóink új szellemi javakat hagynak maguk után, melyek maradandók lesznek nemcsak a vajdasági, hanem az egyetemes magyar kultúránkban is.

— A város vezetősége 1748-ban felismerte a lehetőség fontosságát, és élt is vele — emelte ki köszöntőjében Varga-Haszonits Zoltán, Bognár László pedig a többnemzetiségű, -vallású és -kultúrájú város további sokszínűségét, virágzását kívánta.

— Újvidék város 266 éve lakóinak, polgárainak lelkületéről is szól — mondta Siniša Sević. — Azzal, hogy a legtekintélyesebbek és a legtehetősebbek harcolták ki a város önállóságát, utat is mutattak. Az elődök jó példáját kell követniük városunk mindenkori vezetőinek. Újvidék nyitottságát ápolva, továbbra is a toleranciát szorgalmazva kell megőrizni évszázados hagyományait. Úgy is, hogy a városnapi ünnepségeket több nyelven, különféle helyszíneken és szervezésben tartják meg.

A városnapon ezúttal is két szerző — Jódal Rózsa írónő és Maurits Ferenc költő, képzőművész — alkotásait mutatták be. Műveikből Ferencz Ágota és Kőrösi István olvasott fel. A műsorban felléptek az Isidor Bajić Zeneiskola növendékei Zima Csaba vezényletével, a budiszavai énekesek, a Tinifesztivál győztesei, Nagy Csongor, Pápista István és Kaszás Roland, valamint a Vajdasági Magyar Népművészeti és Közművelődési Központ legfiatalabb és felnőtt néptáncosai.