„Noha vallomásosan írok, nem vallomást írok”
Gazsó Orsolya
2014.04.16.
LXIX. évf. 16. szám
„Noha vallomásosan írok, nem vallomást írok”

Beszélgetés Bencsik Orsolya íróval, az idei Sziveri-díjassal — A 2014. évi Sziveri-díjjal Bencsik Orsolyát tüntette ki a bírálóbizottság a Kékítőt old az én vizében és az Akció van! című köteteiért. Az elismerést március 31-én Veszprémben, az Erdélyi Napok keretében vehette át a prózaíró. A díjat a fiatalon elhunyt vajdasági költő, az Új Symposion egykori főszerkesztője, Sziveri János emlékére alapította a Sziveri Társaság.

Bencsik Orsolya 1985-ben született Topolyán, jelenleg Szegeden folytatja tanulmányait a Modern Magyar Irodalmi Tanszék PhD-hallgatójaként. 2009-ben Sinkó-díjas, 2012-ben pedig Szirmai-díjas lett. Korábban az öltözékének köszönhetően volt színes a város, ma a köteteinek.

A Kékítőt old az én vizében című első köteted szövegeinek jó része a mosásról szól. Szereted, ha rendben vannak körülötted a dolgok, tisztára vannak mosva?

— Alapvetően szeretem a rendet és a tisztaságot, de nem mondanám azt, hogy úgy élek, tevékenykedek, hogy mindig rend lenne körülöttem. Ha dolgozok, elég kaotikus vagyok, és őrült mennyiségű könyvet, ruhát, mosatlan edényt fölhalmozok, ez eltart néhány napig, de utána, miután befejeztem a munkát, jólesik lenyugodni és takarítani is. A Kékítőben a mosás azért kapott kitüntetett szerepet, mert tipikusan női tevékenység, tulajdonképpen a női írással hoztam analógiába. Ez egyfajta provokáció is volt, mert eléggé idegesített, és most is idegesít a női és a férfiírás közötti különbségtétel — valahogy az ilyen elkülönítések erős kizárást, kirekesztést okoznak, és a férfiirodalom mindig úgy viszonyul a nőihez, mint a többségi irodalom a kisebbségihez. Másrészt letisztítani, lecsupaszítani szerettem volna, pontosabban erre tettem kísérletet, de persze ez nem valósulhatott meg: a családi kötelékek, a szociális meghatározottságok, az emlékek és élmények szövedéke és ehhez szorosan kapcsolódva az irodalmi hatások mind kiíródtak, de nem szűntek meg, mert ha a piszok kioldódott is, a mosott anyag roncsolódott. A kísérletezés után eljutottam egy körvonalazhatóbb, sajátosabb, tisztább nyelvhez, tehát nyelvi szinten utólag eredményessé vált a mosás. Egyre inkább sallangmentesen szeretnék írni, és mindeközben azt tapasztalom, egyre finomabban, láthatatlanabbul és problémamentesebben íródnak be a szövegeimbe a környezeti vagy az irodalmi hatások, élmények. Ez számomra jó, mert nem érzem, hogy a szövegeim hivalkodók lennének.

Az Akció van! címet viselő második köteted gerincét a családtörténeti narratíva adja. Többek között olyan traumatikus témák mentén szerveződik, mint a 90-es évek Jugoszláviájának eseményei. Terápiaként hat rád az írás?

— Nem terápiaként hat, vagy ha terápiaként hat is, én erről nem tudok. Az Akcióban kevés a saját, személyes trauma, nem az én traumaelbeszélésem vagy -kibeszélésem a könyv. A balkáni háborúk idején elég fiatal voltam, éppen ezért a Jugoszláviához kötődő események csak díszletként funkcionálnak a szövegben, és inkább a jugónosztalgia destruálása, ironikus megvilágítása kap benne teret. Mindettől függetlenül persze szeretek írni, és rosszul hatna rám, ha nem foglalkoznék ezzel, hiszen az alkotást egyre otthonosabb, ha nem a legotthonosabb terepemként élem meg.

• Az elbeszélések szereplői különböző földrajzi tereken próbálják megtalálni önmagukat az Akció van!-ban. Te melyik tájon vagy otthon?

— Közép-Kelet-Európában. Tulajdonképpen nem konkrét földrajzi terekben, hanem inkább az írás terében érzem igazán otthon magam. Itt is találok önmagamra, és ilyenkor talán a szabadság állapotából is megérzek valamit.

Milyen szövegélmények rakódnak rád?

— Elsődlegesen szépirodalmi és filozófiai szövegek, attól függően, hogy éppen mivel foglalkozom. A PhD-s óráimra olvasandó anyagok, és a munkáimtól függetlenül, önmagam szórakoztatására elővett, éppen megjelent kortárs szövegek szinte kivétel nélkül rám rakódnak, és többé-kevésbé, különböző mértékben, különböző intenzitással beépülnek a prózáimba. Persze azért kitüntetett helyen van még továbbra is Tolnai Ottó és más vajdasági szerzők vagy Esterházy Péter, bár az is igaz, egyre inkább célirányosan olvasok, keresek olyan részleteket, amelyekkel könnyen tudok együtt dolgozni.

Versekkel kezdtél, hosszúversekkel folytattál, eljutottál a prózaversig, majd pedig a prózáig. Amikor megfogalmazódik benned egy gondolat, melyet le szeretnél írni, tudod-e rögtön, hogy lírikus vagy epikus formába öntöd-e?

— Mostanában kevés verset írok, inkább prózát, tehát jelenleg csak és kizárólag epikában gondolkodom. Mármint ami a formát illeti, mert közben azért eléggé lírai mondatokat írok, és a szövegszerkesztésem módszerét tekintve talán közelebb állok a lírikusi, mint az epikusi karakterhez. Metaforahálókat szövök, hipersűrítek, asszociációk mentén írok. Ráadásul kezdetben történeteim sincsenek, nem előre meglevő cselekmény mentén dolgozok.

Egy korábban adott interjúdban azt nyilatkoztad, hogy „...jó testet ölteni. Jó az, ha van az embernek keze, lába, tehát teste, mert a lélek olyan illanékony.” A lelked testet ölt a műveidben?

— Biztosan, bár egyre inkább sokkal áttételesebben, sokkal rejtettebben, mint ahogy például a Kékítőben öltött testet. Ez a testet öltés nem azonosítható az elbeszélőmnek a hangjával vagy a körvonalazódó személyiségével, mert az Akcióban vagy a mostanában írt szövegeimben megjelenő, infantilis vagy éppen kegyetlen hang azért reményeim szerint távol áll tőlem. Noha vallomásosan írok, nem vallomást írok, elsődlegesen nem magamat szeretném megmutatni a szövegeimben. A személyemet leginkább az átrágott, megemésztett kultúranyagon keresztül lehet leginkább manifesztálódni látni: hogy hogyan, mit építek be az írásaimba. Nem gondolom azonban, hogy az olvasónak első körben ezzel egyáltalán foglalkoznia kellene, csak ha már tényleg engem keresne, akkor ennek mentén talán megláthatna belőlem valamit.

Bencsik Orsolya kötelező olvasmány a családodban?

— Nem, bár a szűkebb családom (anyám, apám, a nővérem) tudom, hogy olvasta a könyveimet, de ez nyilván családi, személyes érdeklődés.

Ha sokáig nem írsz, tudnak-e hiányozni a szavak?

— Egyáltalán nem. Ha nem írok, rengeteget olvasok, és az írásos periódusaimban is folyamatosan olvasok. Az a szerencsém, hogy olyan szakmám van, amely lehetővé teszi, hogy állandóan szépirodalmi szövegek között lehessek, hogy napokat töltsek el csak olvasással. Én elég ritkán és elég keveset írok, bár az utóbbi egy hónapban hirtelen megindult a szöveg — ez nagyon jó érzés, látni, tudni, hogy haladok, hogy összegyűlt bennem az anyag. Szóval vannak a lappangó időszakok, amikor szinte egyáltalán nem írok, hanem begyűjtök, minden mással foglalkozok, és ezeket követik az írásos periódusok. Persze azért a lappangás idején görcsölök egy kicsit, hogy mi lesz, ha most írtam utoljára, ha többé egyáltalán nem fog menni. Ezt éreztem az Akció megírása után is, sőt elég sokáig szenvedtem is tőle, hogy kész, vége, ennyi volt. Éppen ezért most megkönnyebbültem, bár nem arról van szó, hogy azt hinném, jót írok, hanem inkább csak arról, hogy látom, tapasztalom, az Akció után is van még bennem anyag, nem fulladtam ki, és hogy egyre inkább, egyre többet szeretnék másokkal megosztani. Tudom és érzem, lesz harmadik könyv is, a tervezett regényt meg tudom, és meg fogom írni.

A Kis va(j)dmagyar munkacímet viselő kisregényed megírásához idén Móricz Irodalmi Ösztöndíjat kaptál. Ez lesz a következő BO-mű?

— Igen.
 

(Fotó: Molnár Edvárd)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..