Nézőképző a Kosztolányiban

Nézőképző a Kosztolányiban

Imádok röhögni. Nagyokat hahotázni, kacagni, kaccantani, mosolyogni, vigyorogni, somolyogni.

Nem minden viccesnek szánt előadáson lehet, de az Urbán András és a Kosztolányi Dezső Színház csapata által bemutatott darabon ezt vígan megtehettem, még a könnyem is kicsordult, és nem a „sírásórán” bemutatott gyakorlat miatt. Egy vérbeli színházi szatíra Tasnádi István Nézőművészeti főiskolája.


Molnár Edvárd felvételei

A színészek egy színház nélküli jövőben összefognak, katedrát alapítanak, hogy képezzék a nézőt (hiszen ők az ok, amiért az megszűnt), s újranyithassák a színházak kapuit. Hiszen, ahogy a közeljövőt előrevetítő monológban Kucsov Borisz elmondja, nagyon elfajultak a dolgok, a nézők elkutyultak, agresszívek lettek, színészeket, rendezőket lincseltek meg, majd egyszerűen elfogytak, közben a színész-, rendező-, művészetiszervező- és kritikusképzés tovább folyt, de mint tudjuk, néző nélkül nincs színház, így az intézmények is bezártak.

Az előadás szereplői Vancsók Márió (Mess Attila), a katedra vezetője, aki maga is színész volt, Színházi Lacika (Kucsov Borisz), aki egy színház nézőterén született, ügyelők nevelték, fogyókelléket vacsorázott, Szagolnyák Imre (Mészáros Gábor), az ősszínész, a legjobb, díjazott, aki színházak híján bohócdoktorkodik, vonatállomásokon hangosbemondóként működik, és funerális versmondó az Antigoné Temetkezési Vállalatnál. Ez már így leírva is mosolygásra késztet, hát még ha ennek a három kiváló színésznek az előadásában látjuk! 

A pleisztocén kortól indulunk, végigröhögjük, hogyan is született meg, alakult ki a néző, illetve szép lassan maga a színház is a misztériumjátékokból. Különféle órákon veszünk részt: milyen sírás számít elfogadhatónak a nézőtérről, hogyan kell ülni, hogyan viselkedjünk a színházban, hogyan érhető el a katarzis. Néha Mézga Aladár szobájában érezzük magunkat, amikor izotópokat és különféle stimuláló gépeket próbálnak alkalmazni a tökéletes néző képzésére.

Remek szituációk, jó párbeszédek, önfeledt szórakozás.

Aki tehát nem tudja, milyen a tökéletes néző, de szeretne azzá válni, esetleg ezt még diplomával is igazolni, az nagyon gyorsan foglaljon jegyet a Kosztolányi Dezső Színház nézőképzőjébe. Lehet, hogy megkapja a választ a kérdésére.

További munkatársak: Góli Kornélia (dramaturg), Marina Sremac (kosztümtervező), Mezei Szilárd (zene), Tomin Kiss Anikó (mozgás).

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink