home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Népzene és Slayer
Szerda Zsófi
2018.10.06.
LXXIII. évf. 40. szám
Népzene és Slayer

Torok Orsi. A citerás lány. A népzenét szerető lány. A lány, aki kicsi, de a hangja messzire szól.

A lány, aki ringat, penget, és a Kurta utcában lakik. A lány, aki színházban ügyel. Aki ügyel másokra. Olyannak tűnik, akire lehet számítani. Bizonytalan, mégis biztos. Zavarban van, de zavarba ejtően ügyes mindenben, amibe belefog.

— A Svetozar Marković Gimnázium természeti szakán végeztem, s itt pontot is lehet tenni a tanulmányaim történetére, hiszen a tanítóképzőt elkezdtem ugyan, de nem fejeztem be.

 * Miért?

— Mert egy lusta dög vagyok. (Nevet.) Csúszott néhány vizsga, aztán úgy voltam vele, hogy ha már én rontottam el, ne anyukám fizesse a hülyeségem, elkezdtem dolgozni itt is, ott is, és abbamaradt a tanulás. Emlékszem, amikor felvételiztünk, mindenkit megkérdeztek, miért akar arra az egyetemre iratkozni, s mindenki válasza az volt, hogy azért, mert szereti a gyerekeket. De azért ez nem elég. 


A szerző felvételei

* Arról nem is beszélve, hogy te most is foglalkozol gyerekekkel, nem?

— De, a zenélés kapcsán elég sokat. A nyáron voltam Budapesten egy ötnapos Ringató-képzésen, mely a 0—3 éves korosztálynak szólt. Ez egy zenés, játékos, mondókás foglalkozás. Vajdaságban Mezei Kinga csinálta. Az öt nap után letettük a vizsgát, de még nem tarthatunk foglalkozást Ringató néven, ahhoz még tanulnunk kell. Most azon vagyunk, hogy legyen helyünk, támogatásunk, mert túl sok mindent csinálunk saját költségből, jó lenne már nemcsak beleölni a pénzt, hanem keresni is egy picikét. De a gyerekekre visszatérve, igen, foglalkozom velük, legfőképp a citerázás kapcsán a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületen belül, a Cserebogár csoportban. Sajnos csak három gyerek maradt, a szülők folyamatosan mennek ki külföldre, ami rendben van, de miért éppen a mi cserebogaraink szülei?! Fél éve Ludason is elkezdtem citerát tanítani... 

* Honnan a citerázás? Mióta játszol ezen a hangszeren?

— A középiskola óta. Elég random módon jött az életembe. Egy barátnőm, Fehér Viola suli után mindig sietett valahova. Egyszer megkérdeztem, hova megy, azt mondta, citerázni. Elkísértem, megnéztem, azóta citerázom. 

* Akkor elsőre beleszerettél...

— Igen. A gimiben aztán megalakítottunk egy csajbandát, a Sztárkalap együttest, melyben gitároztam, és jártunk a Megzenésített Versek Fesztiváljára, a KMV-re, verses estekre, melyekre bekéredzkedtünk, és megzenésítettük egy-egy költő versét, így felléphettünk. Próbálkoztunk, ahol tudtunk. Egyikünknek sem volt zeneiskolai képzettsége, de szerettük a zenét. Nekem egyébként alsófokú zenei végzettségem van, hegedültem. A hegedű azonban egy olyan jószág, hogy ha az ember nem veszi elő mindennap, akkor elkanászosodik. Kimegy az ember kezéből. Valahogy így indult. A zeneszeretet mindig megvolt, de hiányzott, hogy leüljek, és elhatározzam magam egy hangszer mellett. Nem tudom, melyik irány a jobb. Valamit profi szinten űzni, ami több eredménnyel jár, vagy szerteágazóan mindenfélével foglalkozni. 

* Hát mindkettőnek van jó és rossz oldala is. Most a hangszereket bele tudod építeni a Kurta utcás fellépésekbe. Apropó, Kurta utca. Roncsák Marcival ketten vagytok a zenekar. Citera, gitár, ének.

— Marci gitározik, és mivel a citerán nem lehet akkordokat lefogni, legfeljebb egy-két oktávon belül tudok varázsolni rajta. Emiatt Marci néha megőrül, aki nem egy skálában játszik a gitáron. Ezt úgy oldottuk meg, hogy két különböző hangolású citerát viszek a fellépésekre, és egy gitárt, mellyel kísérem. 

* Miért Kurta utca?

— Marci nagymamája bajsai, s ott van egy Kurta utca nevezetű utca, hát ezért. Marci feldobta az ötletet, én pedig rábólintottam. Ő a frontember. Mi középsuli óta ismerjük egymást, és barátkozunk, de akkor is nagy megtiszteltetés, hogy egy Roncsák Marci leáll velem zenélni, azaz emberszámba vesz annyira, hogy együtt muzsikáljon velem. Ő is kísérletezik, keresi, mivel tudja megfogni az embereket. Neki nem a gitár népszerűsítése a célja, hanem az önkifejezés. 

* Mekkora a repertoárotok?

— Durván egyórás, és túlnyomórészt saját számokat játszunk. Marci szövegeit, dallamait kiegészítettük a citerával, beletettünk egy kis népies vonalat is, mely az enyém. Azt szoktuk mondani, hogy a Slayertől kezdve a Južni Vetaron át Lajkó Félixig minden benne van. Hiszen ezt mind szeretjük. Aztán legfeljebb lezavarnak a színpadról.
 


* Szerintem nem fognak. Jó ez az irány. És a citera kiválóan működik más zenei stílusokban is. Érdekes, hogy mostanában ezeket a kevert stílusokat hallgatják a fiatalok.

— Igen. Egyébként sokan nem is tudják a nevem, csak citerás lányként ismernek. Mert valóban nyomulok a hangszeremmel, ahol csak tudok. Ha minden igaz, októbertől négy helységben kellene citerát tanítanom. Le is esett az állam, mert nincs ugyan képesítésem, de akkora igény van erre, hogy már az is jó, ha én megyek tanítani. A gyerekek sokszor nálam látnak először citerát, illetve tőlem is hallják először.

* Nagyon szeretem a Facebookra posztolt kisvideóidat. Énekelsz, gitározol, citerázol. Viszont azt érzem, hogy noha megosztod őket, a melléjük szánt leírásod olyan, mintha magyaráznád, miért rakod ki a videókat — merthogy nem is annyira szeretnéd őket megosztani, közben pedig igen, és a két érzés viaskodik benned. Pedig őrült jó hangod van.

— Ennek van egy olyan üzenete is, hogy ha nem csinálod, akkor csak én fogom. Szóval próbálom ösztökélni a többieket, hogy mutassák meg magukat. Én sem művelem ezt úgy, akár a profik, de meg merem magam mutatni. Ehhez kell egy nagyfokú alázat. Aki a zenében mozog, annak vagy ismeretségre van szüksége, vagy alázatra. Ha mindkettő van, az a legjobb, de általában az egyik kizárja a másikat. Azt hiszem, én tudom, hol a helyem. Sokat kell még tanulnom, de ezzel, hogy megosztok néhány videót, csak magam képviselem. A paraszt bácsik és nénik sem végeztek akadémiát, nem arra figyelnek, hogyan artikulálnak éneklés közben. Viszont amint intézményesíted, erre is figyelned kell. Citera szak nálunk nem is létezik, ezért ahhoz, hogy tökéletesítsd a tudásod, Magyarországra kell menned.

* Szerinted mi most a menő Vajdaságban, ami a zenét illeti?

— Ez egy jó kérdés. Nem sokat mozgok fiatalok között, mert vagy gyerekekkel, vagy idősekkel vagyok körülvéve. Ma már nem lehet egyszavas választ adni a kérdésedre, mert mindenki mindent hallgat. Én is igyekszem nemcsak a népzenéhez ragaszkodni, hanem Marci mellett is próbálgatni magam. Folyamatosan fedezem fel a hangszerem.

* Hogyan keveredtél a Kosztolányi Dezső Színházba?

— Jelenleg ügyelő vagyok. Ez a munkahely egyébként korábban nem létezett a KDSZ-ben. Egyfajta összekötő ember vagyok a színészek és a technika között, de mindent megcsinálok, amire kérnek. Asszisztenskedtem is Urbán András mellett Az úr nevében című produkcióban. Olyan csapatba csöppentem, ahol én vagyok az egyetlen kezdő. Nem lehetek úgy színpadfelelős, ha nem vagyok százszázalékosan tisztában mindennel. Nagyon igyekszem. A nyár előtt kezdtem el ott dolgozni, remek környezet. Emberek vesznek körül, nincs két ugyanolyan nap vagy szituáció. Úgy érzem, ez kreatív munka. Sok mindennek teret ad. Részben inspirál is, hogy foglalkozzak ezekkel a dolgokkal, mert ott is azt látom, hogy nehéz kimozdítani az embereket a képernyő elől. Nincs is igényük erre. Ezt fejleszteni kell. A gyerekekben ez megvan, csak kiölik belőlük, elmeszesedik bennük. Ha több időt töltenek velem, akkor megmozdul bennük valami. Ez mindenkibe bele van építve, de ha sokáig nem használjuk valamelyik ingerünket, akkor eltompul.

* Ezzel egyetértek. És egy könyvnek is te lettél az arca. Ez hogyan is történt?

— Egy itteni származású svájci házaspár kiadott egy kötetet Árpád-házi Boldog Erzsébet életéről. Velük, mondhatni, véletlenül ismerkedtem össze a Facebookon, és megkértek, hogy adjam az arcom a borítóhoz. Így lettem reklámarc. Fontos volt nekik, hogy egy délvidéki magyar lány legyen a borítón, egy autentikus képet szerettek volna. A könyvet már Svájcban és Németországban is bemutatták, és karácsony körül itthon is szeretnénk. Ez egy német kiadvány magyar fordítása. Nagyon izgalmas. Amikor olvastam, potyogtak a könnyeim. Sokat adott, mert kerek sztori, nem egy üres, unalmas történelmi könyv.

* Hol látod magad öt év múlva?

— Egy csónakban egy tó közepén horgászva.

* Haha. Így legyen, de közben citerázz is a halaknak! Azt hallottam, szeretik.

 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..