Földváryné Kiss Réka azt mondta, tisztelet és hála illeti a túlélőket, akik vállalták, hogy elmondják az elmondhatatlant, hiszen tőlük tudunk a megaláztatásokról, az éhezésről, a kényszermunkáról, majd szabadulásuk után a rendszerváltásig vissza-visszatérő hatósági zaklatásokról.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Az egyéni sorsokon keresztül kaphatott arcot több százezer magyar szenvedése, akiket legtöbbször bírósági ítélet nélkül hurcoltak el a Gulág munkatáboraiba - emelte ki.

„Az ő sorsuk érteti meg velünk igazán, hogy mit jelentett az, hogy 80 évvel ezelőtt Magyarország és az egész térség számára titkos nagyhatalmi paktumok eredményeként a világháború vége nem a szabadságot hozta el, hanem egy újabb megszállás kezdetét jelentette" - fogalmazott.

Felidézte: míg a Nyugat számára 1945-ben a megszállásból a szabadságba és a demokráciába vitt az út, itt a megszállásból megszállásba, a náci nyilas diktatúrából a kommunista diktatúrába.

A túlélők sorsából értjük meg azt is - folytatta -, mit jelentett az, hogy szovjet segítséggel a Magyar Kommunista Párt vezetői olykor nyílt erőszakkal, olykor rafinált hatalmi technikákkal, lépésről lépésre morzsolták fel egy valódi nemzeti függetlenségre, szabadságra és demokráciára vágyó nemzedék reményeit.

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke hozzátette: a kommunista diktatúra - összeomlásáig - lehetetlenné tette a kollektív traumák egyéni és közösségi feldolgozását, a közös gyászt, az őszinte szembenézést.

Rámutatott arra, hogy amikor Németország megtámadta a Szovjetuniót és a szovjetek a nyugati szövetségesekkel egy oldalra kerültek, voltaképpen mindenféle, a bolsevik elnyomó politikát illető kritika ellehetetlenült.

Földváryné Kiss Réka kitért arra, hogy a kommunista rendszert védelmező információs pajzs évtizedekig megmaradt, így a kommunista bűnök sokáig kényelmetlennek és politikailag mindig inkorrektnek tűntek, egészen Szolzsenyicin könyvének megjelenéséig.

„Minden közösségnek az egyik alapja, hogy legyen közösen elmesélt múltja, amihez lehet viszonyulni, amiből ki lehet indulni, de ahhoz el kell beszélni" - hangoztatta, hozzátéve: közösen elbeszélt emlékezet nélkül nincs közös identitás.

A Vértanúk terén álló emlékműnél koszorút helyezett el Kövér László, az Országgyűlés elnöke, valamint a Szabadságharcosokért Közalapítvány, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Rákóczi Szövetség képviselője.