Nemezből mobiltartót

Nemezből mobiltartót

Az Aranykapu Művelődési Egyesület szeptember harmadik szombatján immár harmadik alkalommal szervezte meg a Mesterségek napja a Tájházban elnevezésű rendezvényét, melyen mintegy tucatnyi kézművesmester mutatta meg, hogyan is készíti portékáját, sőt a gyerekek és az érdeklődő felnőttek maguk is kipróbálhatták a régi mesterségeket, szőttek, nemezeltek, faragtak, hímeztek, gyöngyöt fűztek, korongoztak, agyagtárgyakat és ördöglakatot készítettek, a bátrabbak pedig botot forgattak, íjaztak, sőt ostort is csattogtattak.

Mesterségek napja az adai Tájházban

A tizenegy órakor kezdődő rendezvényt Urbán Mónika polgármester-helyettes nyitotta meg, majd Raj Rozália, a Vajdasági Magyar Folklórközpont képviselőjének köszöntője után megkezdődtek a kézműves-foglalkozások, melyek egészen koraestig tartottak.

— Az Aranykapu hagyományápolással foglalkozik, ezért szerettük volna a népművészet tárgyalkotó részét is megismertetni a gyerekekkel — magyarázta Sóti Ernő, az Aranykapu Művelődési Egyesület elnöke. — Mivel a Tájházat is az egyesület gondozza, adta magát a szép környezet, a hagyományos parasztudvar. Tavaly nem kaptunk támogatást, az idén viszont a Tartományi Művelődési Titkárság pályázatán nyertünk negyvenezer dinárt a rendezvény lebonyolítására. A Tájházba kézművesmestereket hívtunk el, hogy bemutassák mesterségüket, az anyagköltséghez pedig hozzájárultunk. Nálunk a gyerekek kipróbálhatják a mesterségeket, és amit készítenek, azt haza is vihetik megmutatni a szüleiknek, nagyszüleiknek. A Csodaszarvas barantacsoport is csatlakozott a rendezvényhez — jó alkalom ez nekik a bemutatkozásra, és a gyerekek is kipróbálhatják a karikás ostort, az íjat, a lándzsákat, kötelet húzhatnak, birkózhatnak — a fiúknak ez különösen jó szórakozás —, a felnőttek pedig körbejárhatják, megnézhetik a Tájházat. Mivel egész naposak ezek a rendezvények, a résztvevőknek ebéddel is szolgálunk: minden alkalommal lucskos káposztát készítünk nekik.

* Szívesen kipróbálják-e a gyerekek a népi mesterségeket?

— Azok a gyerekek, akik itt vannak, be vannak oltva, mert az Aranykapuban így vagy úgy találkoztak már a hagyományokkal, a népi mesterségekkel, de mindig vannak újak is, akik itt csodálkoznak rá minderre. A gyerekek hancúrozni szeretnek, és vágynak arra, hogy sikerélményük legyen, a televízió vagy a számítógép előtt azonban erre nincs lehetőségük — ellenben ha innen hazavisznek egy ördöglakatot, egy kis szőttest, egy agyagtárgyat, akkor az az övék, az ő kezük munkája, egy kézzel fogható érték. Azt szeretnénk, ha ez a mai élet elmozdulna a virtuális világtól a valóság felé. Ez ellen ezer dolog hat, tudom, hogy ez egy szélmalomharc, de meg kell próbálni, és hinni kell abban, hogy ez lehetséges, mert erős és tiszta gyökerek nélkül az ember nem tud élni, nem is tudja, hogy merre menjen.

* A rendezvény nemcsak a gyerekeknek szól...

— Megpróbáltunk a Tájház múzeumjellegét felülmúló programot szervezni. Mindenképpen fenn szeretnénk tartani továbbra is ezt a rendezvényt, mert mindenki jól érzi itt magát, mindenfelé mosolygós arcokat látunk — mondta Sóti Ernő, és hozzátette: — Az Aranykapu célja, hogy közelebb hozza az emberekhez a művelődést. Mi azt szeretnénk, hogy papucsban is eljöhessenek hozzánk az emberek, hogy ne kelljen ünnepi ruhát ölteniük, hogy akár fél órára is benézhessenek, és jól érezzék itt magukat. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a színházban, színfalak között előadott népművészet kevesebb embert vonz, mint itt a saját környezetében.

* Milyen mesterségeket láthattak és próbálhattak ki a gyerekek?

— Az idén vendégünk volt Forgács Ottó fazekasmester, Kolenák Ibolya hímző, Dobó Ibolya szövő, Pál Edit hímző, Mészáros Frank Júlia gyöngyfűző és Farkas Mónika nemezelő, azonkívül bemutatót tartott Virág Mihály kosárfonó, Bajúsz Sándor kovács, Orcsik Csaba fazekas, Mester Tibor fafaragó, Rúzsa István kovács, Vasas György kötélfonó és Csordás Erika szövő. Az ebédet Bartus Péter és felesége készítette, Istenes Irén kemencében sütött lepényét pedig délután fogyaszthatták el a résztvevők — mondta el Sóti Éva, az egyesület művészeti vezetője.

* Miért lehet fontos a Mesterségek napja a gyerekeknek?

— Ennek a rendezvénynek az a lényege, hogy a gyerekek megismerjék a természetes anyagokat, használatukkal pedig azokat a mesterségeket és eszközöket, amelyek révén alkotni lehet, s hogy akár egy kézzel készített nemez mobiltelefon-tartó is a hagyományunk, kultúránk jelképévé válva színfoltjai lehessen az életünknek — hangsúlyozta Sóti Éva.

A kézművesmestereken kívül a Csodaszarvas barantacsoport is bemutatkozott, s különféle harcművészeti foglalkozásokkal várta a gyerekeket.

— Mi már harmadszor vagyunk itt a Mesterségek napján — mondta Varnyú Dániel, a barantacsoport tagja. — A gyerekek nagyon élvezik a foglalkozásokat, íjaznak, szablyáznak, sosem unják meg. Igyekeztünk minél izgalmasabbá tenni a mai napot számukra: megmutattuk nekik, hogyan kell botot forgatni, ostorozni és jól íjazni. És ha már itt vagyunk, mi is kipróbáltuk a fafaragást, sőt a kovácsmesterségbe is belekóstoltunk — és nagyon élveztük.

A Mesterségek napja a Tájház nyárzáró rendezvénye is. Októberben a gyermekhét alkalmával még nyitva tart, de télen bezárja kapuit. Külön kérésre azonban bármikor kinyitják, így bármikor megtekinthető.           

 

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Nemezből mobiltartót
Riport
Nemezből mobiltartót
Riport
Facebook

Támogatóink