A júniusi kiránduláson az iskolából heten, további két vajdasági intézményből pedig tizenhét tanár és diák vett részt. Szabadkáról indultunk menetrend szerinti járattal. Tizenhét órányi utazás után — ötórás várakozással a határon — érkeztünk meg célállomásunkra, Pupplingba, az igazi német kisvárosba. 

Másnap elindultunk a szomszédos kis településre, Wolfratshausenre, mely nagyon tiszta, rendezett, és a házak őrzik a hagyományos német építészeti stílust. Ottlétünk ideje alatt jártunk még ebben a kisvárosban, ahogyan Bajorország fővárosában, Münchenben is. Voltunk az olimpiaparkban, a BMW-kiállításon, a tévétoronyban és az állatkertben is. A kinn töltött tizenöt nap alatt ellátogattunk a Bibisee tóhoz, melyben akár fürödhettünk volna is, ám a víz egy kicsit hideg volt... Na jó, nagyon hideg, ezért csak napoztunk és szórakoztunk a parton. Két napot töltöttünk az Alpokban is, mely hegység a nyár ellenére is hideg és csapadékos, ámde gyönyörű. Sőt mi több: káprázatos! Felvonóval 1800 méteres magasságra jutottunk fel, és feledhetetlen látvány tárult elénk. Lefelé gyalogoltunk, közben pedig megcsodáltuk az Alpok számtalan vízesését, kis patakját, rengeteg legelésző „Milka-tehenét” stb.

A németekről tudni kell, hogy nagyon egészségesen és változatosan étkeznek. Egy kicsit szokatlan volt, hogy ők nap mint nap sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak, de végül mi is megszoktuk. Ráadásul még néhány német szó, mondat is ránk ragadt. Például a Vielen Dank für Bayerisches Rotes Kreuz, dass wir hier sein konnten, azaz hálás köszönet a bajor Vöröskeresztnek, hogy itt lehettünk.

A Németországban töltött két hét nagy élmény volt. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Szabadka városnak és Čedo Hajder úrnak, hogy lehetővé tették számunkra ezt az utazást.