Nem törhették meg a hitét

Nem törhették meg a hitét

Szent Ágota egyike annak a hét női szentnek, aki név szerint szerepel a szentmise kánonjában, Szűz Mária mellett. Szűzen, vértanúként halt meg.

Szicília Catania nevű városában látta meg a napvilágot, nem tudni pontosan, mikor. Valószínűsíthető, hogy 251 körül születhetett, ám biztos adatok nincsenek erre vonatkozólag. Már fiatalon elhatározta, hogy életét Krisztusnak szenteli, ám Decius császár keresztényüldözése idején a gyönyörű, fiatal lányt egy helytartó, Quinlianus a feleségének választotta. Ágota elutasította az ajánlatot, a helytartó viszont emiatt éktelen haragra gerjedt.

Ágotát egy hírhedt örömtanyára vitette, gondolván, ott majd átnevelik. Az erre irányuló kísérletek azonban sikertelenek voltak, Ágota ellenállt. Quinlianus ettől csak még dühösebb lett, és a fiatal lányt bíróság elé állíttatta, ahol börtönbüntetésre ítélték. A börtönben néhány nap leforgása alatt kegyetlenül megkínozták. Az iszonyú verések után még a melleit is levágatták. A legenda szerint a következő éjszakán megjelent előtte Szent Péter, és a sebeit meggyógyította. Ettől kínzói újult erőre kaptak, és folytatták a kegyetlenkedést. Börtöncellája padlójára éles cseréptörmeléket szórtak, és parázson forgatták. Ágota azonban mindvégig nyugodt, sőt, derűs maradt, amíg végül bele nem halt a kínzásokba. Február 5-én temették el.

Szenvedése alatt földrengés rázta meg a várost. A következő évben, halála napján kitört az Etna. A megrémült nép — a hívők és a pogányok egyaránt — Ágota sírjához menekült. Oltalmul a sírt borító leplet emelték maguk elé, azzal vonultak az áradó láva felé, mely váratlanul megállt, a tűzhányó pedig elcsendesedett.

A csodás esemény után Ágota tisztelete gyorsan elterjedt, előbb Szicíliában, majd az egész egyházban, szerte a nagyvilágban. A neve bekerült a római misekánonba és minden vértanújegyzékbe. Ágota a patrónusa a mellrákban szenvedőknek, az ércöntőknek, a kohászoknak, a bányászoknak, a pékeknek, valamint a tűzvészek, a földrengések és az Etna kitörései ellen imádkozóknak. Ünnepét Rómában a VI. század óta ülik meg.

A legenda megőrizte Szent Ágota szavait, melyeket bírája szemébe vágott, miután az megcsonkíttatta: „Embertelen zsarnok! Nem szégyelled, hogy egy nő testéről azt vágatod le, amiből mint gyermeket anyád téged is táplált? Tudd meg, hogy lelkemben továbbra is épek a melleim, melyeket Istennek szenteltem. Belőlük merítek erőt magamnak.” Ezek a szavak elevenen megőrizték a fiatal, női vértanú képét a kereszténység egész története folyamán.

Ami a magyar nyelvterületet illeti, Ágota tisztelete már a középkor óta virágzik. Helységek kapták a nevüket róla, ilyen például Szentágota és Sárszentágota, továbbá a középkori Szentaga Baranyában. Ágota lehetett Kunágota középkori névadója is. Ma is védőszentjeként tiszteli Magyarcsernye — ahol a templom Szent Ágota vértanú és szűz nevét viseli —, a szombathelyi Perenye és a fehérvári Sárszentágota. A magyarcsernyei templom egyébként 2015-ben Varga Lajos váci segédpüspök közreműködésével Szent Ágota-ereklyéket kapott, melyeket a magyarországi dr. Tóthpál Tamás és a magyarcsernyei származású Bottyán Mária ajándékozott a közösségnek. A szent ereklyéjét Olaszországból hozatták.


(Források: Katolikus.hu, Magyar katolikus lexikon)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink