* Az Egyesült Államok közelmúltbeli leminősítése után ismét meginogtak a világ tőzsdéi. Mennyire fenyeget az a veszély, hogy ismét recesszióba sodródik a világgazdaság?
- A recesszió veszélye fennáll. Viszont nem azok miatt az okok miatt, amelyek a 2008-as eseményekhez vezettek, hanem elsősorban azért, mert az akkori válságot nem a megfelelő módon kezelték. A kamatokat gyakorlatilag a nullára csökkentették, és ezek a pénzeszközök - melyeket ahelyett, hogy a gazdaságba terelték volna, s ennek révén új munkahelyeket teremthettek volna - a tőzsdén kötöttek ki. Ennek hatására a tőzsdék alig két év alatt a válság előtti magasságokba tornázták vissza magukat. Mindezt tetézte az is, hogy a fogyasztás nem alkalmazkodott az új helyzethez, hanem a szokásos felpörgetett szinten maradt. Első hallásra akármennyire hihetetlennek tűnik is az egyre nagyobb szegénységben élő vajdasági polgárok számára, az adatok azt mutatják, hogy nálunk is ez történt. Az átlagfizetés az elmúlt két évben elérte a 39 322 dinárt, és ezzel együtt az árak is jelentős mértékben növekedtek. Mindazonáltal továbbra is rengeteg olyan felesleges kiadás van, amelyet az államnak ilyen gazdasági helyzetben csökkentenie kellene. Csakhogy a mi agyonpolitizált társadalmunkban egy ilyen lépés nagy hatással lenne a választásokra. Az adatok azt mutatják, hogy az új gépjárművek vásárlása jelentős mértékben csökkent, a személyi fogyasztási cikkekről azonban ez nem mondható el. Csak egyetlenegy példát mondanék: az idei évben a nyaralni utazók száma az országban uralkodó gazdasági körülmények ellenére továbbra is igen nagy. Közgazdaságilag ez nem természetes állapot.
* Az átlagpolgár értetlenül áll azon közgazdászlogikával szemben, amely a válságos időben - elsősorban Szerbiában - a közfogyasztás csökkentését, visszaszorítását szorgalmazza. Nem az a logikus, hogyha nagyobb a fogyasztás, nagyobb a termelés is, ennek eredményeképpen pedig több munkahely nyílna?
- Ez a szabály abban az esetben érvényes, ha a fogyasztást a hazai ipar, a hazai szolgáltatások vagy a hazai kibocsátások fedezik. Szerbiában azonban nem ez a helyzet. Tessék meggyőződni róla, hogy nálunk még a paradicsom is zömmel behozatali, jóllehet a hazai termelés teljes mértékben kielégítené a szükségleteket. Csakhogy a behozatali termék olcsóbb, így az árversenyben még olyan termékeket is importálnak, amelyeket nem kellene. Ez oda vezet, hogy a mi termelőink nem tudják megfelelő áron értékesíteni a termékeiket. De az előző kérdésre visszatérve: a válság idején Szerbiában a fogyasztás nem csökkent olyan mértékben, mint amilyen mértékben a nemzeti jövedelem zsugorodott. A nemzeti jövedelem pedig ezeket a magas szinten állandósult kiadásokat nem tudja fedezni. A jelenlegi közfogyasztás fenntartásához az export jelentős mértékű növelésére lenne szükség - ezzel szemben a termelés és az export is igen visszafogott.
* Mi a szerb gazdaság legfőbb baja?
- A szerb gazdaság alapvető gondja az eladósodottság és a téves szemléletmód. Tisztában vagyok vele, hogy Szerbia nincs annyira eladósodva, mint például Magyarország vagy a csőd szélén álló Görögország. Sőt első ránézésre a GDP-arányos 40 százalék még kedvezőnek is mondható. Csakhogy ott van az érem másik oldala: az ország gazdasági kapacitása. Szerbia ásványi kincsekben gazdag ország. A pénzeszközöket az elmúlt egy évtizedben azonban nem a gazdaság és az ipar fejlesztésébe fektették be, hanem közfogyasztásra, sokszor szuperluxuscikkek vásárlására költötték. A nemzeti jövedelem ilyen szemléletmóddal pedig nem bővíthető.
* Akármerre nézünk, mindenütt a nyomor jeleit látjuk. A belvárosok elnéptelenedtek, az üzlethelyiségek kiadatlanul, üresen állnak. Több száz ezer ember maradt munka nélkül. Meddig fokozódhat ez az áldatlan állapot?
- Ez egy kényes kérdés. Jelenleg havonta mintegy hatvanezer ember marad munka nélkül. A válság utáni gazdaságfejlesztési modell négyszázezer munkahely teremtését irányozza elő. Jelenleg 780 ezer munkanélkülit tartanak nyilván. Még ha megvalósul is ez az impozáns terv, óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy jó, de mi lesz a többi munkanélkülivel? Az ő helyzetüket hogyan oldja meg az állam? A munkanélküliség jelenlegi aránya egy hétmilliós ország esetében hatalmasnak számít. Akkor is az, ha megvizsgálom a munkanélküliek oktatási és képzettségi szintjét. Más országokban is alacsony a képzettségi szint, mégis munkát tudnak biztosítani az embereknek. Választási év lévén a társadalmi és szociális feszültségeket ideig-óráig az újabb IMF-kölcsönökkel még el lehet odázni, de a jövő évi választások után ezek a félretolt, szőnyeg alá söpört gondok a felszínre fognak kerülni. Az előbb említettem, hogy az ország eladósodottságsága a környező országokhoz képest első látásra kicsinek tűnik, csakhogy a GDP is igen alacsony szinten van az övékhez képest. A fokozódó hitelekkel pedig a hiteltörlesztések is növekedni fognak. Az is nagy nehézséget jelent, hogy egyre inkább terjed az a gyakorlat, hogy a csődbe ment cégek tulajdonosai egy másik céget alapítva folytatják az előzőben végzett munkát, tevékenységet, s így az adóssága csak tovább növekszik. Ez a jelenség más országokban nincs ilyen markánsan jelen. Ez pedig a közeljövőre nézve nem jó előjel.
* Sokak szerint Kína lesz a mostani válság győztese, s rövid időn belül átveszi az USA-tól a vezető szerepet. Mit mond erről a szakember?
- A kínai hadseregnek évtizedekre lesz szüksége ahhoz, hogy utolérje az Egyesült Államok fejlettségi szintjét. Másrészt a kínai önkormányzatok nagy része a csőd szélén áll. Azonkívül az ázsiai ország belső gazdaságát hajtó ingatlanlufit is a kidurranás veszélye fenyegeti. Kína a minőségi mutatók alapján sem veheti át az USA szerepét. Az Amerikai Egyesült Államoknak hihetetlenül erős a tudásalapon nyugvó technikai fejlesztése és innovációja. Nincs reális esély arra, hogy Kína a jelenlegi igen alacsony szinten álló értékalkotási mutatóival veszélyeztetné az amerikaiak high-tech fölényét. Ettől függetlenül Kína a bruttó nemzeti jövedelme és a szinte nulla adóssága révén jelentős szereplőjévé vált a nemzetközi gazdaságnak. Az pedig, hogy Kína nem adósodott el, elsősorban annak tulajdonítható, hogy fogyasztása világviszonylatban is a legcsekélyebbnek mondható. Ez pedig ugyancsak ellentmond annak a feltevésnek, hogy a közeljövőben átveszi az USA helyét és szerepét. Az Egyesült Államok az új áruk, szolgáltatások és a gazdasági szerkezet kialakításában még sokáig a világ első számú szereplője lesz. Mondom ezt úgy, hogy személy szerint németpárti vagyok. A német gazdaságnak az ország területe és emberállománya szempontjából nincs ugyan akkora potenciálja, mint az USA-nak és Kínának, de tudás, munkamorál és munkaszervezés tekintetében a világ vezető hatalmai közé tartozik. Ennek tulajdonítható az is, hogy az országban jelenleg egymillió (!) új munkahelyet tudnak teremteni, így a munkanélküliség aránya 5 százalék alatt van. A német gazdaság pedig - 1871, a német egyesülés óta - minden adat alapján a világ egyik leghatékonyabb gazdasága. A németeknek ráadásul az új technológiák létrehozásához nem kell külföldről importálniuk a munkaerőt sem: elegendő magasan képzett szakember áll a rendelkezésükre. Kína tehát nemcsak az USA-t, hanem Németországot sem tudja a közeljövőben felülmúlni. Az, hogy az európai adósságvállalást mindenki a németektől várja el, elsősorban a fent említetteknek tulajdonítható. Azt kell mondanom, hogy ez nekünk is jó. Mert mindaddig, amíg a német gazdaság erős, az itteni cégeknek is van hova exportálniuk. Utolsó gondolatként meg hozzátenném, hogy a nyugati világban, tehát az USA-ban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban a munkaerő szerkezete igen jó, nagyon fejlett, s emiatt sem lesz képes Kína a Nyugatot a közeljövőben letörni. Kína mennyiségben lehet, hogy eléri a nyugati szintet, de minőségben és gazdasága szerkezetében egészen biztosan nem.