No de mit keres egy szabadkai kilincsen az egyiptomi piramisok világát megidéző alak? — kíváncsiskodtam rögvest, és Borisz máris mesélte.

— Nem véletlenül került oda, hiszen Egyiptomban a piramisokat, a bennük rejlő kincseket őrizte a nőfejű oroszlán, a mi gyönyörű városunkban pedig arra kellett emlékeztetnie a polgárokat, hogy amikor bemennek az épületbe, és megfogják a kilincset, egy, az értékeiket megőrző, vigyázó bankba lépnek be. A bankok másik szimbólumát, azaz méhecskéket itt nem látunk — rázta meg a fejét újabb kérdezősködésemre, és hozzátette, viszont a gyűjtögetés egy másik jelképét, mégpedig a napraforgót, ezt a sok-sok szemecskét tartalmazó tányérvirágot az első emelet kovácsoltvasból készült ablakzárjai ábrázolják. Aztán visszakanyarodunk a történet elejére:

— Megint az Osztrák—Magyar Monarchia idejére viszlek vissza, ahol a mezőgazdaság nagyon nagy iramban kezdett fejlődni, főleg az 1867. évi kiegyezéstől. Néhány évtizeddel korábban már szabályozták a Duna és a Tisza közötti területeket, kiépítették a Ferenc-csatorna (ez a mai Duna—Tisza—Duna-csatorna) több száz kilométer hosszú hálózatát, nagyon jó öntözőrendszereket létesítettek. Szóval nemcsak az ipar, hanem a mezőgazdaság is fejlődött, ez pedig azt eredményezte, hogy a mezőgazdasági termékeket más városokba és külföldre is szállították, így hirtelen sok bankot kellett létesíteni, hiszen a kereskedőknek és a befektetőknek a pénzügyeiket le kellett valahol bonyolítaniuk.

Fotók: Szalai Attila

Az Osztrák—Magyar Bank egy állami intézmény volt, épületének megtervezésére az akkori városi főépítészt, Raichle Ferencet kérték fel, akinek ez egy nagyon fontos projektuma volt. Nem szecessziós stílusban tervezte, ahogyan azt megszokták tőle — ez egy-két évvel a legfontosabb szecessziós épületei előtt történt, 1901-ben. Nem maradtak meg a tervrajzok a Szabadkai Városi Levéltárban, viszont a projektumból néhány részlet azért ismeretes, mert akkoriban a Der Architekt magazinban megjelentették — mondja Borisz, és kifejti, ez azt bizonyítja, hogy Raichle Ferencnek és Szabadkának nagy híre volt, az pedig, hogy egy nemzeti pénzügyi hálózathoz tartozó intézményt építenek, szenzáció volt az akkori lapok számára. Egyébként az épület több hasonlóságot is mutat a budapesti Osztrák—Magyar Bankkal, melyet Alpár Ignác tervezett, ám több egyediséget is fel lehet fedezni a szabadkai objektumon.

— Egyemeletes saroképületről beszélünk, a későbbi Dömötör Miksa-bérpalotával (ma: múzeum) szemben, a zsinagóga közvetlen szomszédságában. Tipikusan sárgára tervezték, ez volt a Monarchia színe. Ez egy neobarokk épület, csak egyes részeiben lehet a szecessziót felismerni. Nagyon jellegzetes rajta a kimagasló rizalit (az épületek közepén vagy sarkain előreugró, tagolt homlokzatrész), melynek végződésén ellipszis alakú díszítések vannak — rajtuk álarcos alakzat szárnyakkal —, melyek tipikusak voltak a barokk építészetben. Ez a szárnyas figura Hermész istent ábrázolja, aki tanácsadóként volt jelen az ókori görög mitológiában, és jól tudjuk, hogy a barokk művészet, akárcsak a reneszánsz, nagyon szerette az ókori építészetet, valamint annak mondavilágát. Minden ablak között négyszögletes stukkós díszítés van, ezek nagyon szépen dekoráltak, az első emeleti ablakok felett pedig oroszlánfigurákat látunk.

Érdemes a magasba tekinteni, amikor a Borovo utca sarkán járunk!

Még több kép!▼