* Alapítója volt az intézménynek, igazgatóként azonban csak a múlt év óta irányítja a gimnáziumot. Milyen tapasztalatokat szerzett az eddigiekben, és milyen tervei vannak a jövőt illetően?

— Fontos kiemelnem, hogy tanintézményünk az idén lesz húszéves. 2003-ban én voltam az alapító igazgató, viszont az alapítás után lemondtam, és történelemtanárként tevékenykedtem a tavalyi tragikus eseményig. Mint ismeretes, a gimnázium egykori igazgatója, Takács Izabella elhunyt. Én először igazgatóhelyettesként, majd megbízott igazgatóként és végül kinevezett igazgatóként követtem elődömet. Az intézmény születésének első pillanatától itt voltam, de úgy is fogalmazhatok, hogy én vagyok az iskola legrégebbi bútordarabja. A terveim és elképzeléseim egyébként részben megegyeznek Takács Izabelláéival. Közös álmunk volt ugyanis egy negyedik szak megnyitása. Egy olyan különleges szak, amelyet a Vajdaságban tanuló magyar anyanyelvű gyerekek máshol nem kaphatnak meg, csak abban az esetben, ha netalán külföldre mennek. Belgrádban a minisztérium azonban akadályt gördített elénk, mivel továbbra sem szeretik, ha Vajdaságban határozzák meg a jövőbeli elképzeléseket, főként, ha azok valamelyik nemzetiség tervei. Viszont kapóra jött számunkra, hogy hat szerbiai gimnáziumban megengedték ez említett új szak megnyitását. Ezután mi csak annyit kértünk, hogy nekünk is tegyék meg ugyanezt. Nem volt egyszerű, mivel azt szerették volna, hogy az új szak érdekében cserébe egy másik szakot szüntessünk meg, de végül sikerrel jártunk. Megőriztük minden szakirányunkat. Szóval az első álmunk, azaz az új szak megvalósult, de további terveink is vannak.

* Sikeres tanévnyitón van túl a gimnázium. Hogyan készül az intézmény az új tanévre?

— Szeptember 1-jén elkezdődött a tanítás annak rendje és módja szerint. Több diákunk van, mint tavaly, mivel a múlt esztendőben 218 tanulóval fejeztünk, most pedig 240-nel indítottunk. Ennek fő oka, hogy eddig a gimnáziumban három szak működött, az angol, a német és a sport. Most pedig a kínálat egy újabbal bővült, melynek hivatalos neve egy kissé hosszú: színi és audiovizuális művészetek szaka.

* Ha jól tudom, az új szak nevét médiaszakra egyszerűsítették. Milyen lehetőséget nyújt a diákoknak ez az új terület?

— Igen, mi is úgy gondoljuk, hogy egyszerűbb médiaszaknak nevezni. Bár maga a média kifejezés nem teljesen fedi ezt a szakirányt, de a legközelebb van hozzá. A diákok ezen a tagozaton főként színésznek, rendezőnek, forgatókönyvírónak, gyártásvezetőnek, díszlettervezőnek vagy éppen fény- és hangeffektus-kezelőnek tanulhatnak. De elsajátíthatják a fénykép- és a plakátkészítés művészetét vagy éppen a reklám-, illetve a rövidfilmkészítést is. Szóval filmek elé hangot vágni, zenét hozzáilleszteni, kritikát írni mind-mind része az új szakiránynak.

* A további kiemelt szakok közé tartozik a sport és főként a világnyelvek. Mi az, amit ezek kapcsán érdemes elmondani?

— A további szaktantárgyaink, mint például a sport, magas óraszámmal és az elméleti oktatásnál jóval több gyakorlattal folynak. A gyakorlati órák száma egyébként évről évre növekszik. A mi gimnáziumunk egy egészséges egyvelegét próbálja kínálni a szakközépiskoláknak és a klasszikus gimnáziumoknak. Ez azért jó, mert amikor valaki beiratkozik az intézményünkbe, akkor még szinte gyerek, végzősként viszont már felnőtt. A négy esztendő alatt pedig sok minden változhat a gondolkodásában. Dönthet így is, úgy is, a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium folyamatosan lehetőséget nyújt arra, hogy akár más irányú tanulmányokat folytasson, mivel átjárás lehetséges a különféle szakirányok között. Például aki nyelvre iratkozik, attól elvárjuk, hogy a negyedik osztály végére felsőfokú nyelvvizsgát tegyen. Ebben az esetben nem kell érettségiznie. Ugyanezt az is megteheti, aki a sport szakra iratkozik, csupán jeleznie kell a szándékát még az első osztályban. Egyszerűen fogalmazva: nem szeretnénk szakbarbárokat nevelni, hanem többféle érdeklődési kör irányába próbálunk mindenkit terelni.

* Az utóbbi évtizedekben egyre több vajdasági magyar diák dönt úgy, hogy magyarországi középiskolába iratkozik. A Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium mennyiben versenyképes e téren?

— Sajnos évről évre tapasztaljuk, hogy az itt élő magyar közösség fogy, és emellett a diákok egy része az anyaországba távozik. De attól függetlenül, hogy tizenhat tagozattal az egyik legkisebb középiskola vagyunk Szabadkán, mégis évről évre hozzuk az eredményeket. Sokszor hangoztatom kollégáimnak, hogy a vajdasági gyermekek születési számát — akik potenciális diákjaink — nem tudjuk növelni, de a minőségi oktatást szavatolni tudjuk. Nekünk egy utunk van a mennyiség helyett, mégpedig a minőség. Mindezt nagyszerűen alátámasztja, hogy a diákjaink 93 százaléka bejut a különféle egyetemekre, és a továbbtanulók 95 százaléka diplomát is szerez. Egyértelműen kijelenthetem, hogy diákjaink mind belföldön, mind külföldön megállják a helyüket. Sőt, sok egykori diákunk az egyetemi tanulmányok után visszatér, és itt tanít a gimnáziumunkban. Ami pedig a versenyhelyzetet illeti a magyarországi tanintézményekkel, elmondhatom, hogy igenis tartjuk a tempót, sőt, számos esetben előzünk is. Például azok a diákjaink, akik magyarországi egyetemre kerültek germanisztika szakirányon, a legjobb tanulókká váltak. De ugyanez vonatkozik a különféle versenyekre is. Köztudomású, hogy a szegedi Deák- vagy Tömörkény-gimnázium egyedülálló. Ettől függetlenül amikor a kosztolányisok versenyre keltek az ő diákjaikkal, a különféle szakterületeken lehengerlő sikereket arattak. Szóval egészen egyszerűen nem igaz, hogy mi nem tudjuk azt a minőséget nyújtani. Ettől függetlenül továbbra is folyik az úgynevezett agyelszívás, egyes anyaországi középiskolák rá is játszanak erre, mivel annyira kedvező feltételeket kínálnak, amelyekkel nehéz versenyre kelni. Véleményem szerint nagyon fontos lenne Szabadkán is egy magyar diákokat tömörítő kollégium, valamint az iskolabusz hálózatának a fejlesztése. Most kellene ugyanis megfogni és itt tartani a fiatalokat, amíg ez lehetséges. Visszatérve iskolánk eredményeire, mindez, amit a fentiekben ecseteltem, főként a felkészült tanári karunknak köszönhető, melyben ugyanúgy megtalálhatóak a tapasztalt kollégák, mint az egészen fiatalok is. Végezetül pedig fontos még kiemelnem, hogy mi hosszú távra tervezünk, az első húsz évet sikeresen túléltük, szép eredményeket értünk el, nagykorúakká váltunk, és még sok-sok húsz esztendőben bízunk.