Invokáció: „Két palóc falu — a Nógrád szelíd lankái között megbújó Rimóc és a szerbiai Vajdaság nemzetiségi sokszínűségében elrejtőző Kupuszina több száz kilométerre fekszik egymástól. Két különböző országban vannak, környezetük és lehetőségeik is eltérőek. Ugyanakkor az emberi sorsok, a palóc tudat és a hagyományok tisztelete egybecseng.”

A Palócok északon és délen címmel felruházott fotókiállítás szerzője Mohos Zsófia fiatal fotográfus hölgy, aki 2020 és 2023 között a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) művészeti ösztöndíjasaként egy hosszú távú dokumentarista fotósorozaton dolgozott. Két palóc falu — Rimóc és Kupuszina — életét követte a személyes történetek és a közösségi események által. Szolgálata során olyan idősekkel is találkozhatott, akik minden napjukat népviseletben töltik, akik őseiktől örökölt mintákat hímeznek a szakácskára, akik minden tavasszal újra elkezdenek kapálni, mert ennek van itt az ideje. A fiatalok pedig az örökséget, a tudást legtöbbször családon belül, természetes módon adva s kapva viszik tovább.

Mohos Zsófia

„A kiállítás a két falu jelenére, közösségi eseményeire, a máig élő hagyományra fókuszál, miközben az idősek, a népviselet jelenléte is érzékelhetővé válik” — olvashattuk az eseményre invitáló, a világhálós platformra napokkal korábban feltett előzetesben. Ámde az az élmény, amelyben mi, a helyszínre érkezők részeltettünk, a legmerészebb elképzeléseinket is felülmúlta. A jó palócok ugyanis „meghódították” a belvárosi Semmelweis utca 4. alatti és előtti közösségi teret. Ráadásul többen be sem fértek a galériába. Ők az utcán énekeltek a Rimóci Rezesbanda muzsikájára. Midőn pedig hivatalosan is megnyittatott a tervek szerint április 4-éig megtekinthető tárlat, a vendégségbe érkező rimóciak tíz tepsi túrós lepényt (Rozika néni konyhájából) osztottak szét az egybegyűlteknek.

Mindezt azonban megelőzte egy pódiumbeszélgetés is, ahol a fotók szerzőjét Haris László fotóművész, az MMA rendes tagja kérdezte. Mint ismeretes, a terepeken készített fotókra, pontosabban a belőlük áradó, illetve a hozzájuk kötődő érzésekre, hangulatokra, életüzenetekre építkezve először egy csaknem másfélszáz oldalas, objektíven szubjektív fényképes-szöveges korlenyomat született. Magyarán: könyv. Lélekjelenlét – Két palóc falu címmel, és tavaly októberben hagyhatta el a gödöllői Prime Rate Kft. nyomdát. A kötet hátulsó borítóján az alábbi gondolattal: „Nehéz igazán élni, de jó.”

„A lakodalmak, búcsúk és az idősek ráncai vezetnek el bennünket egy olyan világba, ahol még összekapaszkodnak tánc közben a legények, ahol fésülködés közben évszázadokon át gyakorolt mozdulatokat figyelhetünk meg, és ahol egy-egy arc a sorsok szövedékének számos lenyomatát viseli” — összegez a szerző. A bácskertesiek e könyvet, mely róluk is szól, 2023 novemberében vehették kézbe.

A méltatott tárlat fotói elsősorban Kupuszinán és Rimócon készültek, de vegyült közibük egypár fénybe írt pillanat Görbeország más településéről is. Mohos Zsófia, vagyis a szerző ars poeticája végtelenül egyszerű: álmodni, de egyúttal tenni is az álmok megvalósításáért! Sikere mögött rengeteg munka van, viszont — mint fogalmazott — minden levezetett kilométer, magányos perc vagy könny megérte. Mivel — szinte észrevétlenül — ő maga is része lett ezeknek a közösségeknek. Az emberek bizalmukba fogadták, ma pedig már családtagként tekintenek rá.

A képek válogatásában Zsófiának Korniss Péter, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Pulitzer-emlékdíjas magyar fotográfus, fotóriporter volt segítségére, a kiállítói helyszín technikai előkészítéséről pedig Katkó Tamás fotóművész, a Kolta Galéria vezetője gondoskodott. A hivatalos rész záróakkordjait Golyán Gréta népdalénekes leányka hozta, rimóci énekek formájában. Öltöztetője Déska Bertalanné Margit néni volt, aki maga is viseletben jelent meg.

Beszámolónk fotói a helyszínen készültek.