2022-ben a meghívott művészek a következők voltak: Gyurkovics Hunor, ifj. Novák Mihály, Török István, Zsáki István, Boros György, Kerekes Sándor, Kovács Károly, Milorad Rađenović, Molnár László, Molnár Bea, Milan Radaković, Remete István, Slajf Sándor, Túrzai Sándor, Kovač Stipan, Andrejević Borivoje, Đuro Maravić, Csernik Attila, Zlatibor Ikras, Balázs Hajnalka. A művészek ezúttal is szabadon választott technikával festettek nem meghatározott témára.

Érkezésemkor Kerekes Sándor harmadik napja alkotott a hűs teraszon.

— A művésztelep egy lelkivilág, ahol az emberek, az alkotók egymással értekeznek, nem feltétlenül csak festészetről, hanem az élet dolgairól is. Mindenki a saját munkájával foglalkozik, így egy nagyon-nagyon gazdag világot, a mai festészet világát kapjuk meg. Becsületükre váljon a bácskossuthfalvi szervezőknek, hiszen ez a koncepció ilyen formában csak itt található meg. Vannak fiatalok, akik összejönnek alkotni, s ide is járnak, de jó itt látni a nagy öregeket is. Van azonban egy fontos dolog, melyet, remélem, a közeljövőben sikerül megvalósítani: itt Bácskossuthfalván a negyvenhárom év alkotótábor alatt rengeteg kép gyűlt össze, több mint ötszáz. Ezek egy része látható a falakon, sok pedig a padláson van elhelyezve. Az MNT kultúrbizottságának tagjaként elő fogom terjeszteni az ötletemet, hogy hozzanak létre egy állandó galériát állandó tárlattal, ahol ezek az alkotások megjelenhetnek. A festmény azért születik meg, hogy kommunikáljon azzal, aki szemléli. A nézőjével. Egy padláson nem tud kommunikálni. Egy galériában lenne a helye, s jó lenne, ha az a galéria éppen itt jönne létre, ahol a képek is születtek. Szerintem ez a falu turizmusán is lendíthet egyet.

Elmondása szerint több művésztelep is létezik Vajdaságban, és erre óriási szükség is van, legyen szó egy-két naposról vagy akár egyhetes alkotótáborról, hiszen a művészek — különösen most, a pandémiás évek után — igénylik az egymással való találkozást. 

— Mi ecsettel mesélünk, de miközben festünk és alkotunk, azért jólesik néhány szót váltani egymással, heccelni a másikat. Jó lenne, ha évente nemcsak egyszer, hanem akár többször is tudnánk találkozni, szerintem nem csak én igényelném ezt. 

Török István is egyike a 9 + 1 művésztelep megalapítóinak.

— Vannak festők, akiknek nem felel meg a művésztelep mint forma, ők nem is járnak el ide. Személye válogatja. Én már nagyon sok helyen voltam az elmúlt hatvan év alatt, és számomra jó érzés találkozni Slajf Sanyival, Kerekessel, Hunorral, akikkel az utóbbi években nem sokat beszéltem személyesen. A művésztelepnek az a varázsa, hogy ki-ki csinálja a maga dolgát, egy légtérben, aztán órák hosszat okoskodunk különféle művészeti témákról. Otthon én is magányosan alkotok, behúzódva a kis vackomba, teljesen belemerülök, és ha nem megy, félreteszem. Itt máshogy folyik a munka. Ezt a művésztelepet negyvennégy éve alapítottuk. Kilenc festő és egy fotós. A tíz közül már csak négyen vagyunk a porondon: Zsáki István, Gyurkovics Hunor, ifj. Novák Mihály és én. A többiek már elmentek. A másik, számomra óriási dolog, hogy egy ilyen kis falu negyvennégy évig szinte megszakítás nélkül fenn tudta tartani ezeket a táborozásokat. Nagyobb városoknak nem sikerült ilyet megvalósítaniuk vagy fönntartaniuk. Én magam öt évig vezettem a Ludasi Művésztelepet, de öt év után kilátástalanná vált. Ezért varázslatos ez itt Bácskossuthfalván. Ez benne a titokzatos. Az első években úgy működtünk, hogy oda kellett figyelni, hogy ne kössenek belénk, hiszen mind magyarok voltunk, ezért az ifjúság napja köré szerveztük. A régi, rossz állapotban lévő iskolát sikerült rendbe hozni, s azóta több funkciót is betölt, vannak itt gyermekfoglalkozások, kerámiaműhelyek stb., a lényeg, hogy minél jobban ki legyen használva maga a helyszín is, hiszen lehet, hogy valakit éppen ezek az alkotótáborok lendítenek előre, erőt és kedvet adva a további munkához. Én is mindig szívesen jövök. Sajnos nem tudok a végéig maradni, hiszen van egy szakkör, melyet Szabadkán vezetek hétfőn, szerdán és szombaton, ezt nem hagyhatom ki.    

Gyurkovics Hunor is a még élő alapítók egyike, és ha teheti, részt vesz a művésztelep munkájában.

— Nem tudnék különbséget tenni a régi s a mostani telepek között, hiszen a társaság akkor is ugyanolyan jó volt, mint most. Nagyon kellemes itt lenni, alkotni, dolgozni, s örülök neki, hogy az idén is meghívtak, s el is tudtam jönni. Nagyon érdekes, hogy egészen máshogy inspirálódok egy művésztelepen, mint például otthon a műteremben. Sőt, ha most otthon volnék, az is lehet, hogy nem is készítenék új képet. Itt viszont keményen dolgozom a többiek hatására, ők is megihletnek, és a környezet is. S ugyebár illik egy képet itt is hagyni, ezért aztán valóban nincs túl sok idő a lazsálásra. Én most a református templomot próbálom papírra vetni, hiszen van rá igény, kaptam egy felkérését, hogy fessem meg. Ha marad időm, és belendülök, emellett talán még a katolikus templomot is megfestem. 

Forró Krisztián a 9 + 1 Nemzetközi Művésztelep elnöke, fő szervezője, aki mesélt a régi táborokról, amikor még Novák Mihály otthonában gyűltek össze, vagy a Kasza-tanyán, esetleg a falu egyéb pontjain, amíg létre nem jött állandó „lakhelyük”, a művésztelep épülete.

— Két táborunk van, az egyik ugyebár a Hagyományos Májusi Telep, a másik a Mesterműhely. Ebbe a mostaniba az alapítókat vagy a hozzájuk közel álló személyeket hívjuk meg, és persze minden évben bevonunk néhány fiatalt is, új művészeket. Ez valójában úgy működik, hogy ajánlanak nekünk egy alkotót, mi utánanézünk, beszélünk vele, meghívjuk, felmérjük, mennyire fogta meg a környezet, a társaság. Sok művész van, akit állandó jelleggel visszahívunk, hiszen fontos, hogy családias hangulatban tudjanak itt alkotni. A művésztelep tehát kikapcsolódás, alkotás, van idő sétálni a faluban és pihenni is, mi nem szólunk bele, nincs kötött órarend. A művésztelep végén minden alkotó egy munkát itt hagy, ezekből lesz egy évzáró tárlat októberben. Az idéntől egy picit új formában, Novák Mihály emlékére emlékkiállításként definiáljuk majd. A mostani művésztelepen eddig 18-an fordultak meg, és még 3 alkotót várunk, aki egyéb elfoglaltságai miatt csak egy napra, egy délutánra tud kijönni.

A bácskossuthfalvi vendégszeretetből természetesen mi is kaptunk egy jó nagy szeletet vagy inkább májgombócnyit a levesünkbe.

A tábor támogatói: Bácskossuthfalva Helyi Közössége, Topolya Község, Magyar Nemzeti Tanács, Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és Magyarország Kormánya.