Azt hiszem, már az első Domboson is ott voltam. És utána mindegyiken. Volt, amikor sátorban, volt, amikor csak egy estét töltöttem kint, volt, amikor kishegyesi barátoknál, hűs szobában dombosoztam, de tizenöt éve ide járok júliusban.
Voltak idők, amikor a fesztivál egy hónapig tartott, most egy tömör hétvégét ölel fel. Jó a koncertkínálat, mindenki itt van, fül, száj és szív nem marad szárazon. Egy vajdasági fesztivál, melynek sikerült megmaradnia, pedig volt idő, amikor ez nem is volt olyan könnyű feladat.
Egy jól megválasztott helyszín determinálja a fesztivált. A Dombos Fest helyszíne pedig jó, melyhez társul egy jó történet (szemétdombon talált gyémánt fél krajcár), az éjjel a falra festett színes képek, azaz a falfestők művészete — melytől a közönség úgy érezheti magát, mint Alíz csodaországban, vagy mint egy paca(l) a festményről lecsöppenve —, az éjfélkor fellobbanó lángok fénye — éjjel egy picit már mindenki elkezd fázni, főleg, aki addig nem táncolt, és a tábortűz narancsszín melegébe bámulni jó. A fesztiválhoz hozzátarozik még a helyiek kedvessége, mosolya és sok történet, melyet ott kell elmesélni.
Két helyszínen folytak a programok, illetve talán mondhatjuk, hogy hármon, a falusi nénik sajtos-tejfölös lángosának fokhagymaillata ugyanis a „Lángos színpad” elé is igen szépszámú tömeget vonzott. A nagyszínpadon régi nagy visszatérők és új táncba csalók léptek fel. Például a Pannonia Allstars Ska Orchestra vagy Lajkó Félix Palya Beával és Csizmadia Annával. Horváth László fő szervező az idén is annyira színes programot válogatott össze, hogy senkinek nem lehetett panasza. Noha az is igaz, hogy a Muzsikás-koncert felét egy picit lejtős padon ülve átbeszélgettem a régen látott barátokkal, de mégis valahogy olyan jó találkozni itt, mert a színes képek kiszínezik az elmesélt történeteket is, minden évben több új ismeretség csíráját viszem innen haza.
Csütörtökön a magyaros ízeké volt a főszerep, a séf egy igazi jó gulyáslevest kotyvasztott össze sztrapacskával és pörccel, hiszen Berecz István, Berecz András, a Muzsikás együttes, Lajkó Félix, Csizmadia Anna, Palya Bea szerepelt az étlapon, a finom magyaros menü mellé pedig igencsak jólesett a rozéfröccs vagy egy jó pofa sör.
Pénteken már némi mediterrán ízvilág is került az asztalra, előételként Fokost fogyasztottunk, a pácolást a Dresch — Borbély Quartet vállalta, ezt fűszerezte a PASO egy kis kókuszreszelékkel, a húsokat a Cimbaliband sütötte ki erős lángon, a Fricska tánccsoport izmos ifjai pedig felrakták a habot a tortára, hiszen már pusztán a látvánnyal is nyálcsorgatást idéztek elő főleg a női vendégek között.
A szerző felvételei
A szombati nap balkáni recepteket tartogatott, nyárson, rácson sültek a húsok, vegák futottak világgá, Bruce Lee búcsúzott (Zbogom Brus Li), Zűrös Banda randalírozott, az Oláhok Gipsy Beatet játszottak, hát Vajdaság ezt is ajánlja. Vojvodina Recommended.
Az utolsó nap étlapján örmény fogások szerepeltek, a Deti Picasso látványilag és zeneileg is egy különleges csemege, Örményország és az örmény zene már néhányszor meglepetést szerzett, s az is biztos, hogy az örményekben egy kisördög lakozik, aki irányítja a kezüket a hangszeren. Fábián Juli és a Zoohacker fellépésével ért véget az idei Dombos, aki nem jött el, sajnálhatja. Nem mindennap ehetünk ugyanis ilyen négyfogásos vacsorát.
Tekintsd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi