Egész életében kötődött a kultúrához, és ezt mindig igen fontosnak tartotta a hatvanöt esztendős Hallai István nyugalmazott kőművesmester. Mint elmondta, különösen fontos eseményt jelent számára a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség megalakulása. A VMMSZ egyik szülőatyjának tekinti magát, és amíg él, emelt fővel gondol rá vissza...
Első szervezésének nemigen volt ugyan köze a kultúrához, de szívesen emlékszik rá vissza:
- Nem egészen ötven esztendeje a szülőfalumban, Szilágyin megalakítottam a Jugoszláv Turisztikai Szövetség helyi szervezetét. Nagyon sokan örültek ennek, hiszen kirándulásokat szerveztünk Zágrábba, továbbá Rijekába és más tengerparti városokba. Vonattal utaztunk kedvezményes menetjeggyel. 1960-ban kezdtem barátkozni a zenével, ízig-vérig szeretek ma is muzsikálni, mégpedig szaxofonon és klarinéton. Aztán négy évre megválasztottak a szilágyi József Attila Művelődési Egyesület elnökévé. Pezsgő volt állandóan a kulturális élet. Színdarabok sorozatát tanította be Balázs László tanító, igyekeztünk neki mindenben segíteni. Szerveztünk tánciskolákat. Volt szüreti bál, almabál, aratóbál, melyeket az utcán bonyolítottunk le, és részt vett rajtuk a falu apraja-nagyja. Kiötlöttem a változatosság kedvéért a kokárdabált is. Harminc esztendeje ennek, a bálra kokárdákat varrtak a mamák a fiatalok ruhájára. De telenként voltak maszkabálok meg teabálok is. Nagyon szép események voltak ezek, nagyon jó visszaemlékezni azokra a napokra.
- Szilágyi után Zombor következett...
- Igen, huszonnégy évvel ezelőtt Zomborba költöztünk családommal. Természetesen itt se hagytam föl a kultúrával, és öt évvel később már meg is választottak az akkori Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökévé, 1992-ig töltöttem be ezt a tisztséget. Óriási meglepetésben volt részem, méghozzá kellemetlen meglepetésben. Tönkretették ugyanis a nagytermet a tombolajáték folytán. Rémisztő volt a képe annak, amit örököltem, de nem riadtam meg, hanem toboroztam szorgalmas embereket, és átfestettük, valósággal újjávarázsoltuk a kaszinót, a művelődési egyesület épületét. Ugyanakkor egy garast se örököltünk a régi vezetőségtől, de ettől függetlenül hozzáláttunk a munkához, a színdarabok szervezéséhez, holott tudtam, hogy Zomborban nem mennek a zenés darabok. Fölkértem a Győrfi házaspárt, és az ő segítségükkel eljutottunk Barácius Zoltán szabadkai rendezőhöz. Igazán hálás vagyok Baráciusnak, hogy segített, ugyanakkor a zombori Zsilli Gizellának is sokat köszönhetünk. Sikerült összehozni egy lelkes gárdát, és szép sikereket értünk el. Háromezer-hatszáz belépőjegyet nyomtattam, és ez egy évre sem volt elég, akkora volt a közönség érdeklődése. Színdarabok, bálok és egyéb művelődési rendezvények követték egymást, a zomboriakon kívül mások is fölléptek természetesen a Kaszinó színpadán.
- A kilencvenes évek elején azt vettem észre, hogy szorult helyzetbe került a vajdasági magyarság, köztük is a zomboriak voltak a legnehezebben. Szerintem a kultúra és az egyház elválaszthatatlan egymástól, ezért vettem magamnak a bátorságot, és meghívtam a nyugat-bácskai katolikus papokat egy beszélgetésre a Kaszinóba. Örömömre szolgált, hogy mindegyik pap eljött, és elvállalta, hogy segít a munkában, egyebek között a szavalóversenyek megszervezésében. Elsőnek a tanítókat hívtam ez ügyben, de senki se volt hajlandó közreműködni. Nagyon sikeres volt különben az első szavalóverseny, sokban hozzájárult a verseny lebonyolításához Héhn Gizella Baja testvérvárosból. Ezután megtartottuk a történelmi vetélkedőt, ebben pedig a szabadkai Tóth Lajos történelemtanárnak tartozunk hálával, amiért vállalta, hogy a zsűri elnöke legyen. Nagy sikernek tartom azt is, hogy sikerült újra megalakítani a dalárdát Balázs László tanítónak köszönhetően. 1990. szeptember 6-án harminchét éves szünet után tizenkét taggal kezdték újra, ő volt a karnagy. Megbetegedését követően Zujity Teréz vette át a dalárda vezetését, majd Povázsán László lett a karnagy tizenöt évvel ezelőtt. 1992-ben ünnepeltük meg a Kaszinó fönnállásának 130. évfordulóját. Háromnapos program volt. Szentmisével ünnepeltünk, tizenegy pap és két püspök celebrálta a szentmisét.
- És ezek után jött a VMMSZ...
- Nagyon aggódtam a magyarság helyzetéért, a háború kezdte szétzülleszteni a fiatalokat. Emiatt tartottam fontosnak a vajdasági magyar fiatalok művelődési szövetségének a létrehozását. 1992-ben fölhívtam Dudás Károlyt, és közöltem vele elképzeléseimet. Rövid egy hónap alatt létre is jött a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, melynek az egyik alelnöke lettem. Ma is nagyon örülök ennek, mert a VMMSZ azóta is rengeteget tesz a vajdasági magyarság fönnmaradását, amely törekvés életbevágóan fontos. Nos, így lettem a VMMSZ egyik szülőatyja. Emelt fővel gondolok erre vissza, amíg csak élek... Ezután is mindvégig azt hangsúlyozom: a kultúra jelenti a legnagyobb befektetést. Olyan emberekre van szükség, akik szívükön viselik a nemzet kultúrájának ügyét. Nem korrupt, nem befolyásolható, hanem igazi szervezőképességű emberek kellenek a szervezetbe.
Téved, aki netán azt hinné, hogy a Magyar Polgári Kaszinó tiszteletbeli elnöke számára idegen a verselés. Merthogy Hallai István versírással is foglalkozik. Versei jelentek meg a Rügyfakadás című kötetben, amit a szilágyi Kis Ferenc Általános Iskola fönnállásának 100. évfordulója alkalmából adtak ki, de a Családi Kör hetilap is közzétett néhányat. Igazán jóleső érzéssel vette tudomásul, hogy tavaly Doroszlón a Kisboldogasszony napi búcsún az Ifjúsági találkozón az Anyámnak című versével köszöntötték a közönséget. Eddig mintegy nyolcvanöt verset költött, és mind a mai napig szerzi a költeményeket. Talán hamarosan napvilágot is lát majd a verseskötete...
A Magyar Polgári Kaszinóban továbbra is aktív, elsősorban a nyugdíjasok klubjában tevékenykedik, de hallat magáról a zene terén is. CD-ket és DVD-ket készít, melyek magyar népdalokat, táncdalokat és komolyzenét tartalmaznak. Gyűjteményeit továbbítja a Németországba, Dániába, Svédországba, Ausztriába, sőt még Japánba is az ott élő, Zomborból és környékéről elszármazott magyaroknak...