A Bánáti Magyar Iskolaalap 2006. március 9-én indult el hosszú és viszontagságos útjára Ürményházáról, hogy Torontáltorda, Tóba, Törökbecse, Székelykeve és Muzslya, majd Magyarszentmihály és Szaján érintésével ez év február 21-én Torontálvásárhelyen próbálja meg tettrekészségre buzdítani a még magyarul gondolkodó polgárokat, mindenekelőtt a maholnap kisérettségiző (végzős) diákok szüleit. Természetesen azokat is, akikre ez a ,,boldogság' (hova adjam A gyermekemet fölsőbb iskolába?) csak egy-két év múlva vár majd, illetve a falu vallási, politikai és közéleti személyiségeit.
- Hiába a rátermettség, a potenciális sikert biztosító jó előmenetel, ha az erszény szab határt a továbbtanulásnak. Pontosabban az anyanyelven való továbbtanulásnak - gombolyította gondolatainak fonalát Dulka Andor ürményházi történelemtanár. - A keresztény értékrendek erősítését homloktérbe helyező Bánáti Magyar Iskolaalap felújítását az Ürményházi Ifjúsági Klub kezdeményezte 2004 szeptemberében. Áldozatvállalás révén belefoglaltatott a nemzeti öntudat erősítése is. Külföldről érkezett ugyan pénzsegély, ami nélkül meg sem mozdulhattunk volna, viszont nekünk is fel kellett vállalnunk a részünket, tenni valamit a saját érdekünkben. Mert mint Babits Mihály is leírta intőleg, az értelmiségnek nem az a bűne, amit tesz, hanem amit nem tesz!
Ugyanakkor a Moša Pijade Általános Iskolában megtartott találkozón az egybegyűltek Kovács Csaba negyedikes ,,bentlakó' munkája révén vizuálisan is betekintést nyerhettek a nagybecskereki és a muzslyai internátusok történetébe, szabályaiba, működési elveibe.
- Nem mindegy, hogy fiaink hol laknak, hol étkeznek az iskoláztatásuk idején - vette át a szót Kalapis Sztoján szalézi atya, a muzslyai Emmausz fiúkollégium legfőbb mozgatója. - Havi háromezer dinárért intézetünkben a fűtéstől kezdve a napi négyszeri étkezésig minden biztosítva van fiainknak. A valódi költségek ,,maradékát' támogatóink jóvoltából tudjuk fedezni. Terményben és pénzben mindenfajta segítség szinte áldásként érkezik.
Tegyük hozzá: elég a kicsi is, ha szívvel adják.
- Mi valójában a jövőbe invesztálunk. Nem tandíjkötelesség ez, hanem az utánunk jövő nemzedék záloga, hogy majdan ne csak megszólalni, hanem írni, olvasni, gondolkodni is tudjanak őseik nyelvén. Ezért emeljük szónkat, ezért igyekszünk példamutatóan, utunkat önköltségből fedezve bejárni a Bánátot: kapcsolódjunk egybe és adjunk esélyt diákjainknak teljes értékű kibontakozásukhoz, ne hagyjuk veszni a szórványt!
Ehhez pedig megbízható szervezők, lefizethetetlen emberek kerestettek. És találtattak. Itt, Torontálvásárhelyen is.