Nem véletlen, hogy megnőtt az érdeklődés a Népszínház munkája iránt. Ennek az érdeklődésnek a kézzel fogható jeleként nem szükséges helyzetfelméréseket végezni, s ennek alapján -- miután címeket sorolok fel, számokat tüntetünk fel -- nem szükséges komplex feladattervet készíteni a munka fejlesztéséről: most majd így, most majd úgy. Látjuk, amit látunk: három helyszínen folyik a játék: a Népszínház kamaratermében, a Soltis Lajos Stúdióban és az egykori Jadran mozi nagytermében (adjunk nevet ennek a színpadnak is -- minél előbb!). A színház évekkel ezelőtt megoldhatatlan feladatok előtt állt, amikor korszerűtlen körülmények között, teszem fel, a budapesti vagy a belgrádi színházakéhoz képest tapasztalatlanabb társulattal kellett eleget tenni az igényeknek. Csakhogy a színház a fiatal szereplőgárdával tízesre ászt húzott s a rengeteg művészi és gazdasági gonddal küszködő társulat nemcsak a jelenét alapozta meg néhány kiváló előadással, hanem a jövőjét is. S nemcsak a maga nemében hibátlan iparosmunkát láttunk: a rendezők göcsörtösebb fába is belevágták a fejszéjüket, gondoljunk a Nem fáj! szakmai sikerére. Nem azt állítom, hogy a színház görcsösen a ,,másszínház" vizeiben úszkál, farmerban játszik klasszikust, Moliére-t és Shakespeare-t, az ilyen ,,lila előadásokra -- szerencsére -- nem szól a csengő: társulatunk az értelmes színház erényeit és értékeit teszi közkinccsé, tette azt az elmúlt 4--5 évadban, teszi ezt majd az új, ígéretes évadban is.
Ígéretes évadot említettem. Vajon miért? Mert a műsorban megtaláljuk Spiró György Csirkefej című ,,istenkereső drámáját, azt a művet préselték be a repertoárba, amely mérföldkőnek tekinthető a magyar színpadi művek sorában. A rendező, a magyarországi Telihay Péter munka közben kitérhet majd a darabnak arra az elemére, ami a modern tragédia lehetőségét és megvalósíthatatlanságát biztosítja. Az előadásban vendégművészek is fellépnek: Karna Margit, Jónás Gabriella és Ferenc Ágota, azaz nyugdíjas színművésznőnk, az újvidéki Művészeti Akadémia tanára és egyik növendéke. A Spiró-tragédia után a kaposvári Znamenák István színpadra állíthatja Bulgakov orosz szerző Őfelsége komédiása című művét, s teszi ezt valószínűleg a tőle megszokott művészi alapossággal (Znamenák István rendezte meg nálunk a Tótékat és a Hazudj inkább, kedvesem című vígjátékot). Januárban a színház csemegét kínál fel a nézőknek. A szerzők ugyanis -- nevük maradjon titok -- a társulat számára darabot írnak. Májusban, az évad vége felé Zalán Tibor Szulamit című ,,operá-ját nézhetjük majd meg. Lesznek előadások a Soltis Lajos Stúdióban is, amolyan ,,kamara-előadások". Az elképzelés azonban csak abban az esetben valósulhat meg, ha a magyar állam ehhez megadja a kellő támogatást. Két címet tüntetünk fel (egyelőre): Záróra és Murlin Munro, az előadások koordinátora Mezei Zoltán, illetve Hernyák György. Itt ér véget ez a korántsem teljes műsorszemle. Ugyanis a színház megünnepeli a délvidéki magyar színjátszás napját. Megünnepeli azzal, hogy a társulat színészei részt vesznek Újvidéken a drámaíróversenyen. Ezen a rendezvényen szólítják dobogóra az idei Pataki Gyűrű-díjas színészt/színésznőt. A ,,felolvasó színház szerzői: Garay J. Béla (Indiánok) és Boros Brestyánszki Rozália (A révész saruja). Ifjú művésznőnk, aki az elmúlt években színházunkban a művészeti vezető szerepét töltötte be. Jól ismeri a színházat (kívülről-belülről), íráskészsége vitathatatlan, több alkalommal dramaturgiai munkát is végzett, társszerzője volt a Nem fáj! című drámának, segített annak színpadra állításában. Itt írjuk le -- örömmel --, hogy a társulat létszáma -- végre! -- dramaturggal és egy új taggal gazdagodott: Boros Brestyánszki Rozália a ,,gondolkodó ember, a dramaturg szerepkörét veszi át, Mezei Zoltán színművész pedig ,,visszatért a nyájhoz", beépül a magyar társulatba.
Állandósul az Újvidéki Színház szabadkai vendégjátéka, Szabadkán is megnézhetők lesznek a Művészeti Akadémia vizsgaelőadásai. Továbbá újdonságnak számít az is, hogy az előadások ebben az évadban már szerb nyelven is követhetők, mert sikerült beszerezni ötven fordítókészüléket, tehát elhárult minden akadály: szimultán fordítások is lesznek (természetesen valamennyi helyszínen). Említsük meg még azt is, hogy a tavalyi évadból valamennyi előadás műsoron marad, plusz még a Toll és az Indul a bakterház. Kevésbé kedvező hírünk is van: kiváló fiatal színművészünk, a Kosztolányi Dezső Színház művészeti vezetője, Szloboda Tibor felbontotta a szerződését a Népszínház magyar társulatával. Azt sem hallgathatjuk el, hogy a műhelyben irodalmi műsorokat is terveznek, ezekkel a szórványmagyarságnak kívánnak kedvezni. Ennek megvalósítását a tartományi művelődési titkárság szorgalmazza, hathatósan támogatja.
BARÁCIUS Zoltán