Nagyon vadon
Dudás Viktor
2020.10.13.
LXXV. évf. 41. szám
Nagyon vadon

Általában, amikor a házi kedvencekről beszélünk, egy aranyos cicus vagy egy hűséges kutyus jut eszünkbe. Ám nem mindenkinek ez a kép villan fel először, éppen ezért olyan gazdikat kerestem fel, akik ugyanannyira odavannak a nem mindennapi állataikért, mint a kutya- vagy a macskatartók a saját kedvencükért.

Masa és Nárcisz

Minden mocskos bundát tisztára mos Mosó Masa. Tudjuk ezt jól Varga Katalin Mosó Masa mosodája című könyvéből. De valóban így van ez? Erre a kérdésre kerestem a választ Cékus Lenkétől, akinek a kishegyesi otthonában egy mosómacipár, Masa és Nárcisz él.

— Amikor hozzánk kerültek, még nagyon picik voltak. Mint a kisebb macskák, úgy lehetne talán a legkönnyebben elképzelni őket. Sok tanácsot kaptunk a tartásukhoz, de hamar kiderült, hogy azok nem mindig egyeznek a személyes tapasztalatokkal. Amikor megérkeztek, még nem voltak kézhez szoktatva. Nem támadtak, de mivel féltek tőlünk, védték magukat. Lassan-lassan be lehetett menni hozzájuk. El kellett telnie legalább másfél hónapnak, hogy meg lehessen őket simogatni. Mivel szépen tápláltuk őket, gyorsan növekedtek. Az istállóban éltek, egy rágcsálókkal teli ketrec mellett, tehát a közvetlen szomszédságukban tengerimalacok, nyuszik meg degu mókusok szépítették meg a mindennapjaikat. Mivel a hely egy kicsit sötét volt, állandóan aludtak, éjszakai életmódot folytattak. Elég furcsa hangokat adnak ki magukból, innen tudtuk, hogy ébren vannak-e, vagy sem. A nyár folyamán édesapám épített nekik egy hatalmas, hatsarkos, 3 méter átmérőjű és 2 méter magas ketrecet. Ide beraktunk nekik egy szép fatuskót, melybe odút vájtunk a komfortos pihenéshez, valamint ágakat a mászáshoz, illetve egy szép tavacskát is, hogy kedvükre moshassanak. Szép lassan elkezdtünk hozzájuk bejárni, hogy megerősítsük a köteléket. Ekkor már nem támadtak, de nagyon pontosan leellenőrizték a feléjük nyújtott kezünket, hogy megvan-e minden ujjunk. Ilyenkor mindent áttapogatnak, ha gyűrűd van, azt igyekeznek lelopni, de ha egy karóra ketyeg a csuklódon, akkor érdemes nagyon odafigyelni, mert nem biztos, hogy a következő kerek órát te olvasod majd le.

* Rengeteg mosómedvés videót láthatunk az interneten, melyekben ezeket az állatokat pórázon vezetgetik és ölelgetik. A tieidet is lehet?

— Felvenni és ölelgetni sajnos nem lehet őket, csak óvatosan simogatni. Sőt, dögönyözni sem hagyják magukat, mint a macskák vagy a kutyák. A pórázon vezetést én is láttam, bár nem merném megpróbálni. Igyekszünk minél több időt velük tölteni, hogy jobban megszokjanak bennünket. Masa, a kis hím fogadja a ketrec vendégeit. Mindent ellenőriz, mielőtt Nárcisz, a nőstény is előbújna. Nárcisz a kedvesebb, ő tűri a simogatást. Érdekes még, hogy mindent, amit csak adunk nekik, odaviszik a kis tavacskájukhoz, és mielőtt megennék, átmossák, bármi legyen is az. Talán ezért mosómedvék. Amit még nagyon érdekesnek tartok, azok a kis mancsaik, melyek már-már olyanok, mint az emberek kezei. Olyan fejlett a finommotorikájuk, hogy ha nem látnám nap mint nap, el sem hinném. Például ha egy finom falat kiesik a ketrecen kívülre, a legapróbb réseken is behúzzák a karmaikkal, és elfogyasztják.

 

Tudom, mit várhatok el tőlük

Egy kicsit elkalandoztunk a mosómedvékkel, habár még egy gazdi meglátogatását beterveztem. Zabos Richárd huszonöt éves, molekuláris biológus, Szegeden él. Ám nem egyedül. Jelenleg kígyói és pókjai vannak.

— Az általános iskola ötödik osztálya óta foglalkozom terrarisztikával. Hát, az már bizony régen volt… Sosem éreztem magam átlagos gyereknek. Nem szerettem, mondjuk, a focit vagy a kosárlabdát, egyszerűen nem fogott meg. Arra viszont jól emlékszem, hogy kisebb koromban imádtam a dinoszauruszokat. Azt hiszem, ezt valamiféle összefüggésnek nevezhetjük. Tehát ötödikesként megkaptam az első madárpókomat. Később persze többféle állatom is volt. Előbb siklóm, majd királypitonom, aztán következtek a szivárványos boák. Többnyire az óriáskígyók felé orientálódtam, azok vonzottak igazán. Amikor Szegedre kerültem, akkor vágtam bele elmélyültebben a hüllőtartásba, és izgalmasabb színváltozatú kígyókat vásároltam. Jelenleg két királypitonom van, és természetesen pókjaim.

* Lehetne párhuzamot vonni egy kutya és egy kígyó között az emberekhez való viszonyulásuk terén?

— Nagyon sok az általános tévhit. Először is meg kell említeni, hogy egy pók, vagy bármilyen hüllő, nem fog kötődni az emberhez. Amikor a családi kutyus, cicus meglátja a gazdáját, akkor a legtöbb esetben odaszalad, üdvözli, csóválja a farkát, vagy pedig kedvesen nyávog. Azokról az állatokról, amilyenek nekem is vannak, ez egyáltalán nem mondható el! Ők idővel megszokják a gazdájukat. Tapasztalatom szerint nem is nagyon taníthatóak, a pókok pedig még annyira sem. A kígyók azonban kézhez szoktathatóak. Mondjuk, a kockás pitonokra jellemző, hogy agresszívek, de ha valaki már kiskoruk óta neveli őket, akkor könnyebben kezelhetőek, simogathatóak, akár fel is vehetőek. Azt azért le kell szögezni, hogy amikor valaki egy ilyen hidegvérű állatot vásárol, akkor elkönyvelhető, hogy az egyszer meg is harapja. A kézhez szoktatott kockás pitonoknál, hogy folytassam az előző példámat, nem az lesz a kérdés, hogy megharapnak-e, hanem hogy mikor. Foglalkozni kell velük. Ha heti két-háromszor kiveszi őket a gazdájuk, csak néhány perc erejéig, az már nagy előrelépést hozhat. A pókokat viszont, mint már említettem, nem lehet kézhez szoktatni, és nem is éri meg, ha ugyanis az állatot ki szeretnénk venni a terráriumából, akkor mindig támadni fog, ezzel pedig csak stresszeljük.

* Neked nem hiányzik a kötődés?

— Nem, nincs efféle hiányom. Persze, jó látni azt, ha valaki a kutyájával játszik a parkban, és én is szoktam nézegetni a kutyás, macskás videókat, de úgy gondolom, hogy semmiről sem maradtam le. Igazából el sem nevezem az állataimat. Ennyi év után tisztában vagyok azzal, hogy mit várhatok el tőlük. Részemről ez inkább csodálat. A pókoknál például nagyon érdekes viselkedéstípusok vannak. Léteznek talajlakók, ásók, fákon élők, és mindegyik más jellemzőkkel bír, amit a terráriumukban kialakított, kis ökoszisztémájukban nagyon érdekes megfigyelni. Aki el tudja fogadni, hogy nem érintkezik velük, azaz csak akkor, amikor ez elkerülhetetlen, annak szerintem a pókok tökéletes állatok lehetnek.

* Mit tudnál ajánlani egy olyan személynek, aki szeretne egy ilyen állatot?

— Azt mondanám, hogy a tudás nem árt, ezért mindenképp utána kell olvasni, mielőtt valaki belekezdene ebbe, hiszen nagyon érzékeny élőlényekről van szó. Fontos továbbá, hogy hallgassák meg a tapasztaltabb tartókat, mivel a legtöbbször a sok pénzért vásárolt kígyó és más állat a nem megfelelő tartás miatt sajnos elpusztul.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Színes rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..