November 17-e a koraszülöttek világnapja, amikor sok épület lila fénybe öltözik, hogy a remény színe ráirányítsa a figyelmet a koraszülött gyermek és családja védelmére. A szegedi Koramentorház november 24-én Zentára látogatott, hogy bemutassa a munkáját, és visszahelyezze a Népkertbe a koraszülöttek emléktábláját. Szarka Mándity Krisztina zentai művészettörténész koramentorként és mentálhigiénés szakemberként sokat tesz azért, hogy a vajdasági édesanyák merjenek beszélni az érzéseikről, és ne legyenek magukra hagyva a koraszülés feldolgozásában.
* Miért tekinted küldetésnek azt, hogy segíts a koraszülött kisbabák szüleinek?
— A kislányunk 80 napot töltött a Vajdasági Gyermek- és Ifjúsági Egészségvédelmi Intézetben. Én egy héttel kevesebbet voltam bent, és ott azt tapasztaltam, hogy a kórházban az édesanyák csak egymás segítségére és támogatására számíthattak. Akaratlanul is formálódott egy női kör, hiszen csak mi voltunk egymás számára a lelki támasz, melyre pedig hatalmas szükség volt, hiszen a 70-80 napos kórházi lét nem egy normális létezési forma, a koronavírus-járvány pedig csak rontott a helyzeten. Azt figyeltem meg, hogy mindegyik anyuka a küldetésének érzi, hogy segítsen a sorstársainak. Ha nem is egyformán szorított bennünket a cipő — hiszen minden koraszülött története egyedi —, az biztos, hogy egyforma lila színű cipőről van szó, és nagyon is tudjuk, átérezzük, min megy keresztül a másik koraszülött kisbaba édesanyja.
A rajzpályázatra beérkezett pályamunkák egyike (Surányi Bálint, tizenkét éves, Thurzó Lajos Általános Iskola, Zenta, tanár: Sambert Belec Anikó)
* Elvégezted a szegedi Koramentorház koramentorképzését is.
— Így van, ez egy harmincórás képzés, ebből húsz óra koraszülés-élményfeldolgozás, tíz óra pedig laikussegítő-képzés. Nálam párhuzamosan fejlődött a koraszülő-identitásom és a segítőhivatásom, mivel éppen a kórházi ott-tartózkodás alatt folyt a Károli Gáspár Református Egyetem mentálhigiénésszakember-képzése, ami a koronavírus-járvány miatt ezúttal az online térben történt, és ezt elvégeztem a hosszú szünetekben, amikor nem lehettem a kisbabám mellett. A szakdolgozatomat is ebből írtam, úgy érzem, hogy nem is tehetnék mást, nem is foglalkozhatnék mással. A Zentai Baba-Mama Klubbal együttműködve 2021-ben elültettünk a Népkertben egy fát a koraszülöttek tiszteletére, és minden év novemberében készülünk valamilyen programmal. Elindítottunk egy rajzpályázatot is, melyre egész Vajdaságból érkeztek munkák. Az idén pedig beszélgető- és hallgatótársként álltam a koraszülők rendelkezésére, illetve tizenkét lila árvácskát ültettünk, ami azt szimbolizálja, hogy az évnek mind a tizenkét hónapjában születik koraszülött baba.
* Kétségtelenül magukra vannak hagyva az édesanyák a szülés után. Szerinted hogyan lehetne ezen segíteni a koraszülők esetében?
— Jó lenne a szegedi Koramentorház segítségével bejutni a kórházakba, hogy rendszeresen jelen lehessünk, és segíthessünk azoknak az anyukáknak, akiknek szükségük van rá, különösen fontos lenne a magyar édesanyák támogatása, hiszen nekik a szerb nyelv is nehézséget okozhat. Az újvidéki gyermekkórház intenzív osztályának a vezetője egy csodálatos ember, aki magyarul is beszél, őt látom kapcsolódási lehetőségnek, hogy talán általa elindulhatna ez az együttműködés. Tudomásom szerint van egy civil szervezet, mely november 17-e környékén egy héten át lehetőséget ad a kórházból már kikerült édesanyák számára, hogy ingyenesen felkeressék, de a kórházban várakozó, gyermekükért aggódó anyukáknak még nincs ilyenfajta lelki segítségnyújtás. Nemcsak azzal van gond, hogy a rendszer nem támogatja az édesanyákat, hanem az is probléma, hogy olykor őket hibáztatják a történtek miatt, ami hatalmas nyomás az egyébként is nehéz helyzetben. Emiatt az édesanyák még inkább bezárkóznak, nehezen nyílnak meg, nem mernek beszélni az érzéseikről. Magyarországon arra is van példa, hogy Ringató foglalkozást tartanak a kórházban a koraszülöttek és az anyukájuk számára, ennek során pedig egy eszközt kap az édesanya, hogy abban a közegben, amelyben többszörösen ellehetetlenül az intimitás kialakítása a babájával, hiszen csak alig néhány másodpercre érintheti meg az inkubátor ablakán át, valahogy mégis tudjon közeledni hozzá, a hangját ugyanis jól ismeri a baba, az ének pedig gyógyító mindkettejük számára (magam is végigénekeltem az inkubátor előtti fél órákat). Hatalmas megnyugvás a szülőnek, amikor elhagyhatja a babával a kórházat, de továbbra is sokat aggódik, fél és reménykedik. Még hosszú ideig, de legalább a gyermek kétéves koráig vissza kell járni ellenőrzésekre, bizonyos időszakokban (november és március között) szükséges az RS-vírus elleni oltás, hiszen a koraszülöttek fokozottan veszélyeztettek súlyos RSV kialakulására. A koraszülésnek sajnos sok következménye előfordulhat, így a szülők még sokáig nem tudják nyugodtan kimondani, hogy minden rendben van.
A rajzpályázatra beérkezett pályamunkák egyike (Nagy Zsófia, tízéves, Hunyadi János Általános Iskola, Csantavér, tanító: Angyal Magdolna)
* A környezet miben tudja segíteni az édesanyákat?
— A koraszülés utáni napok sok esetben kritikusak, itt még nem lehet egyértelműen az életet ünnepelni, de ott van a szülőkben a kérdés, hogy vajon tud-e majd teljes értékű életet élni a gyermek, aggódik, mert rengeteg a kockázati tényező, ilyen például a látás, a légzés, a gyomorproblémák. Sok lehetséges következmény van, és szinte csoda, ha a baba mindegyiket legyőzi a lelkiismeretes szakemberek segítségével. Számomra az volt a legkorrektebb mondat, hogy: én nem is tudok neked most mit mondani. Ebben az is benne van, hogy az illető szeretne segíteni, de nem tudja, hogyan kell. Nagyon sokat tud segíteni, ha ítélkezés nélkül végighallgatjuk az édesanyát, ami a segítő beszélgetéseknek is a lényege. Ha elfogadjuk az érzéseit, nem kérdőjelezzük meg, nem bagatellizáljuk a problémát.
* Az újszülöttek fejlesztésével kapcsolatban jobban állunk?
— Újvidékről tudok beszélni, azzal van tapasztalatom, és ott az első pillanattól jó szakemberek kezében vannak a babák. Fáradt kezek ezek, és kevesen vannak, de rendkívül lelkiismeretesek. Egy jól kialakított rendszerük van arra az esetre is, ha a korábban érkezett babát valahonnan szállítani kell Újvidékre. Felszerelt intézményről van szó, ahol valóban mindent megtesznek a babák életben maradásáért, felerősítéséért és fejlesztéséért. Ha Újvidék távoli, a saját környezetünkben is meg lehet találni a különféle gyógytornákra a megfelelő szakembereket, illetve sokan veszik igénybe a szegedi Koramentorház segítségét is. Külön koraszülött-utógondozás azonban nincs, így sok esetben a szülőknek kell kitaposniuk a számukra nélkülözhetetlen fejlesztésekkel, felmérésekkel kikövezett utat. Körülbelül két évig kell nagyon gyakran és sok helyre vinni a babát, és az egy nagy pozitívum, hogy az édesanya ebben a helyzetben kérheti és általában meg is kapja a szülési szabadság meghosszabbítását, tehát a baba fejlesztésével tud foglalkozni.
* Hálátlan a kérdés, de meg lehet-e valamilyen módon előzni a koraszülést?
— Nagyon gyakran utólag sem jönnek rá az orvosok, hogy miért is indult be előbb a szülés, ez egy örök rejtély marad, és ez még inkább megnehezíti a feldolgozást. Többféle objektív ok van, melyekről lehet tudni, hogy a koraszülés hátterében állnak. Érdemes a várandósság alatt is komolyan venni a testünk jelzéseit, ha csak rossz megérzésünk van, esetleg fizikai fájdalmunk, vagy bármi szokatlant érzünk, bátran kérjünk segítséget a megfelelő szakembertől. Akár a megelőzésről beszélünk, akár a feldolgozásról, nagyon fontos tudatni az édesanyával, hogy az érzéseinek létjogosultságuk van, és elfogadjuk őket.
