„Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal,

Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival,

Fut hideg forrásnak enyhitő vizére,

És ezerjófűvet tépni a sebére”
(Arany János)

Tavaszi tisztítókúrás teakeverékünk elengedhetetlen eleme. Az ezerjófűnek három változata terem a Kárpát-medencében: kis ezerjófű, keskeny levelű ezerjófű és csinos ezerjófű. A leggyakoribb és legismertebb közülük a kis ezerjófű. Népies nevei: epefű, ördögcsiptetőfű, földepe, cintória, hideglelésfű, hidegűzésfű, százaranyosfű, lázfű, gyomorfű. Az ezerjófű (Centaurium) a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába tartozó nemzetség. A Centaurium nevet egyesek szerint egy Khiron nevű kentaurról kapta, aki fölfedezte a növény gyógyító hatását, mások szerint a centum és az aureum szavak összevonásából származik, mely arra vonatkozik, hogy igen becses, 100 aranyat érő fű. A növény föld feletti részét gyűjtjük, lehetőleg telihold idején, szárítása hűvös, szellős helyen történjen, mivel a napon szárítva elveszíti gyógyító hatását.

Dr. Kmeth Sándor szerint a víztúlsúlyra hajlamos alkatúak gyógynövénye, mely az idegrendszer működését is fokozza. Az egész szervezetre nézve erősen tisztító hatású. Az emésztőrendszerben oldja a lerakódott hurutokat. Erősíti az epét, fiatalítja, fokozza az epetermelést, így megkönnyíti a zsírok lebontását. A nehéz ételek fogyasztása esetén mérsékli a kellemetlen tünetek súlyosságát. Amellett, hogy a gyomorkeserűk készítésének elmaradhatatlan alkotórésze, pálinkával készült kivonatait étvágytalanságra is használják, továbbá remekül enyhíti, illetve megszünteti a gyomorpanaszokat és -fájdalmakat. A vastagbélben fokozza a vízvisszaszívást, szárítja a bélfalat, így alkalmas a vastagbélhurut kezelésére. A fehér ürömhöz hasonlóan az emésztőcsatornában megjelenő élősködők (gombák, paraziták) kiűzésére is jó. A máj méregtelenítő funkcióját, az emésztőnedv termelését fokozza, ezért sikeresen használható az úgynevezett zsírmáj felszámolásában.

Segít a vesék „szűrőinek” tisztulásában, valamint a pangó nedvek és a ciszták megszüntetésében. A túlterhelt lépet kiüríti, tisztítja, újraindulását elősegíti. A légzőszervek fokozott nyálka- és huruttermelését csökkenti, a megjelent nedveket pedig felszárítja. A szív elzsírosodását, ereinek meszesedését mérsékli. Az idegekről és az érfalakról leválasztja a lerakódásokat, így normalizálja az ingerelhetőséget és az erek rugalmasságát. Túlzásba vitt mennyiségben elősegíti az indulatok és a bizonytalanság megjelenését.

Az ezerjófű nemcsak a vért, hanem az elmét is tisztítja. Lelki hatásai: Segít felülemelkedni a nyomasztó állapotokon és a gondok feldolgozásában, továbbá megszabadulni az érzelmi terhektől, és serkenti az arra való képességet, hogy más szemszögből nézzük a dolgokat. Ezáltal az indulatokat is csillapítja. Növeli a lelkesedést és az önbizalmat.

Melius (1578) a „belső hasznairól” azt állítja, hogy „az asszonyállatok havi kórságát megindítja, az bennszorult Secundinát, azaz burokot, holt gyermeket kiűz. Ha csak füstölöd, párlod vele az asszonyállatot, szinte azon haszna.” Azt is írja az ezerjófűről, hogy „az tágokba lőt Nyilakat kivonsza, ha felyül reá kötöd e füvet, Vasat, golyóbist kivonszon a testből. Virgilius mongya, hogy még a Baromból is, Lóból kivonsza a vasat, golyóbist, ha reá kötik.”

A Néprajzi Értesítő 1943-as évfolyamában olvasható, hogy az ezerjófüvet „gyomorbeteg ember éhgyomorra issza. Tüdőbajos, hideglelős, szorulásos emberek is ezerjófű teát isznak. Sebet ezerjófű teájába mártott ruhával borogatnak.”

Az ezerjófűhöz különleges mondák fűződnek. Ablakba téve villám ellen véd, vetésszélekre ültetve jég- és madárűző. A Déli-Bakonyban és a Balaton-felvidéken az a hiedelem járta, hogy ahol a harkály ezerjófűlevelet ejt le a csőréből, ott kincs terem. Egy másik hiedelem szerint a gyökere a hétlakatú zárat is kinyitja, ezzel függ össze a boszorkányfű, erősfű elnevezése. Ez az egyéves, bódító szagú fű még annak is köszönheti különleges hírét, hogy a középkorban az alkimisták lángra tudták lobbantani. A botanikai irodalom szerint Linné lányának is sikerült ez a művelet. A növény 50—100 centiméter magas szára ugyanis mirigyesen szőrös. A mirigyekből meleg időben annyi éteres olaj párolog ki, hogy ha a virágzatot égő szállal érintjük, felvillanó láng lobban végig a növényen. A virágból desztillált olajat orvosi célokra használták.

Bingeni Szent Hildegard hagyatékából tudhatjuk, hogy az ezerjófű, melyet az apátnő boszorkányfű néven emleget, már a XII. században ismert, igen jó hatású gyógynövénynek számított: „A boszorkányfű meleg és száraz, és a tűz és kövek ereje van benne, mert erőiben kemény mint a kő. És ahogy a tűzben meleg ami belőle kiárad, úgy a boszorkányfű is erős a betegségek ellen, amelyekkel szemben fölényben van, mert a kő az emberben a zsíros természettől növekszik. Ha elkezd növekedni, a beteg törjön porrá boszorkányfüvet, és egye ezt a port gyakran búzakenyérrel, mivel ez hátráltatja a kő növekedését. Az az ember, akiben a kő már kifejlődött, tegye a boszorkányfű porát ecetbe, amibe mézet kevert, igya ezt gyakran éhgyomorra és a kő széttörik benne. Akinek a szíve fáj, szintén egye a boszorkányfűből készült port és a szívfájdalom csökkenni fog.”

Varró Aladár Béla gyógyszerész Gyógynövények gyógyhatásai című könyvében olvashatjuk az ezerjófűről: „Hazánkban napos, nedves réteken, dombokon, cserjés, homokos helyeken vadon megterem. A növény virágos, föld feletti része gyűjtendő, mely mint centaurii herba ismeretes. Közkedvelt háziszer a megzavart gyomorműködés rendbehozására. A fűből készült tea (5 gr. ¼ liter vízre naponta kétszer, kanalanként elfogyasztva) szélhajtó, gyomorégést szüntető, gyomornedveket javító. Előszeretettel használják a gyomor összes kényelmetlenségeinél és ezzel kapcsolatos székrekedés és aranyér bántalmaknál. Általános gyengeségnél fellépő lázas tüneteket szüntet, vértolulást oszlat, ennélfogva előnyösen használják vérszegény, reumás betegek, sőt epekőbántalmaknál is sikerrel járhat alkalmazása. A lázas állapot leküzdésére, úgy készítjük, hogy veszünk 15-30 gr. ezerjófüvet. ½ liter hideg vízzel leöntjük, majd 12 óra állás után leszűrhetjük róla a kész teát. Ezt napközben kanalanként fogyasszuk el. Belsőleg alkalmazva alkoholos, vagy vizes kivonatát, némely bőrbetegségnél jó eredménnyel használják. A cukorbajosok, ha szükségük van rá, veszély nélkül ihatják. A fűből készült gyógybor renyhe beleknél étvágyjavító, amellett vese- és májtisztító.”