home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Murphy horgászik
Huzsvár József
2015.08.17.
LXX. évf. 32. szám
Murphy horgászik

A pesszimizmus atyjának is nevezett Murphy (a híres-hírhedt „ami elromolhat, az el is romlik” fő törvény megalkotója) valószínűleg sohasem horgászott, különben figyelmeztetett volna rá, hogy ha valamit otthon felejtesz, arra nagyon nagy szükséged lesz. Erre a murphyológiai folyományra csak a minapi konyhapecázásomon jöttem rá, de egy életre megjegyeztem.

A nyár kezdetétől — csupán gyakorlásként a leendő igazi nyugdíjas létemre — hetente egyszer szabadra játszom magam (úton vagyok, meg ehhez hasonló kifogásokkal), és elmegyek horgászni. A vizeket illetően nem nagyon válogatok, csupán közel és viszonylag tiszták kell hogy legyenek, a parton pedig én legyek az egyetlen ember hallótávolságon belül. Ezért kerülöm a hétvégi tumultusokat is. Igaz, ezeknek az óhajoknak van némi hátulütőjük, mert a közeli, mégis elhagyatott partszakaszok nem éppen a halbőségükről híresek, ezenkívül az ember ott teljesen magára van utalva.

A múlt pénteken is (számomra nem megerőltető előkészületek után) hajnalban elindultam a Tisza—Palics-csatornára. Még jócskán sötét volt, amikor rutinszerűen berakodtam a gépkocsiba. Nálam ez mindig sok munkával jár, mert rettegek tőle, hogy valami zavaró, külső tényező miatt marad el a kívánt halfogás. A sok (számomra szükséges) kacat alig fér el a kombi (karaván) típusú autó csomagterében, még úgy is, ha le van hajtva a hátsó ülés. Horgásztársaim (a Vízenjáró Tollforgatók) jót derülnek, amikor kubikos talicskával tolom be a pecáscuccot a partra. Szóval a csomagolási rendet betartva elsőként a szerelékekkel teli versenyülőláda kerül a raktérbe, utána a sátornyi napernyő-esernyő, spiccbotok, rakósok meg a gyűrűs botok (mind külön tasakban), etetőanyag keverésére műanyag vödrök — telerakva csalizó és etetőanyaggal. Utána apró szerelékek hada következik: rakósbothoz rolni, bottartók garmadája, kéztörlő törülköző, spriccelő flakon, gereblye (hínárszedésre), négyméteres haltartó szák, összecsukható katonaásó (helycsináláshoz). A ruházatot illetően egy gumicsizma (sár esetére), azután két pár sportcipő (ha vízbe lépnék), nadrágból, pólóból is kettő (ugyanilyen megfontolásból), hűvös alkalomra bekecs, ellenzős sapka (mérsékelt napsütés esetére), nagy karimájú szalmakalap (verőfény ellen), reggeli-ebéd csomag, egy flakon „bubis” ivóvíz, egy üveg csapvíz kézmosáshoz (esetleg autóhűtővíznek). Az oldaltáskában pénztárca, igazolvány, horgászengedély, papír zsebkendő, pótszemüveg (ha eltörik vagy vízbe esik az egyik), fejfájásra pirula, szőlőzsír arra az esetre, ha nagyon fújna a szél, és nem utolsósorban mobiltelefon (kikapcsolva).

Miután ezt a néhány apróságot bepréseltem a járgányba, elindultam a kihalt városi utcákon. Ilyenkor mindig felsorolom magamban a halfogáshoz szükséges kellékeket: ülőláda, pecabot, etetőanyag, horogra való csali, ez eddig rendben is volt, de hirtelen eszembe jutott, hogy a halkiemelő szákot otthon hagytam, a polcon. Ám ekkor már a tejgyár utáni síneken bukdácsolt az autóm. Innen már csak nem megyek vissza, gondoltam, és ebben a döntésemben csak megerősített, hogy az utóbbi két alkalommal sem fogtam tenyeresnél nagyobb halat.

A vízre érve örömmel nyugtáztam, hogy egyedül vagyok a parton. Gyorsan beszereltem, és kezdődhetett a rég várt horgászat. Kezdésnek fogtam egy-két tenyeres dévért, de egyre nagyobbak kezdtek érdeklődni a giliszták iránt. Fárasztás után, amikor a halak felfeküdtek a vízre, kicsúsztattam őket a partra. A tizedik keszeg után viszont megszűntek a kapások. Horgászéknál ez annyit jelent, hogy az etetésre beúsztak a busák. Néhány perc után akasztottam is az elsőt, rakós botra jött, a lehető legvékonyabb gumival felszerelt előkére. Öt perc „rohangászás” után közel került a parthoz, és ha lett volna meregetőm, kivehettem volna. Ahogy erőltettem kifelé, megunta a kötélhúzást, és vehemens farokcsapások közepette megindult a túlpart felé. A horogelőke elpattant — ekkor kezdtem el Murphyt emlegetni. Néhány perc múlva a négyméteres botomra jött a második busa, ezt a halat is sikerült kicsalogatnom a parthoz, de amikor nyúltam érte, hogy szák híján kézzel vegyem ki, akkor megriadt, és sebes húzással durrantotta el a zsinegemet. Szerencsémre nem messze tőlem egy másik horgász telepedett le (ezt máskor rossz néven vettem volna), és a következő két halat az ő szákjával sikerült kimerítenem.

Ez az eset csak megerősítette Murphy folyományát, mely szerint mindig az marad otthon, aminek a hiánya a legnagyobb kárt okozza.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..