Pásztor István, a VMSZ elnöke nyilatkozik lapunknak az elmúlt száz napról, Schengenről, gazdasági kérdésekről, a Szabadkai Rádióról és a palicsi Szent István-napi rendezvényről.
* A VMSZ elnökévé való megválasztása óta több mint száz nap telt el. Hogyan értékeli az elmúlt időszakot?
- Amikor május 5-én megválasztottak a VMSZ elnökévé, világosan felvázoltam azokat a csapásvonalakat, amelyek mentén a párt politikáját tovább szeretném vinni. Ennek első lépéseként megtartottuk a helyi szervezetekben a tisztújító közgyűléseket, jelentős mértékben átalakítottuk a párton belüli kommunikációt, illetve megindítottuk azt a viszonylag hosszú időt igénylő folyamatot, mely a VMSZ-t minden téren egy olyan modern politikai párttá formálja majd, amelyben elsősorban a tudás, a tudásalapú társadalom számít. Ígéretemhez híven nyitottunk a többi magyar párt, illetve a civil szféra felé is. Több konzultáció, műhelymunka révén, úgy vélem, hogy mind a pártonkívüliekkel, mind a többi magyar párttal jó esélyt teremtettünk az együttműködésre - arra -, hogy a fontos kérdésekben közösen gondolkodva vázoljuk fel az itteni magyarság mozgás- és cselekvéstervét. Az elmúlt időszakot azért is fontosnak tartom, mert mind a magyar kormányzat legfelsőbb vezetőségével, mind a köztársasági elnök úrral sikerült személyesen is találkozni, felvázolni, hogy megítélésünk szerint merre tart a vajdasági magyarság.
* Ha már az anyaországnál tartunk, mindenképpen szót kell ejtenünk Schengen árnyékáról. Történt-e e téren előrelépés, intézkedés a magyar kormány részéről?
- Április 13-án a VMSZ Szabadkán egy széleskörű konferenciát rendezett ezzel a témával kapcsolatban. Jelen volt rajta az összes itteni magyar párt, a történelmi egyházak és a civil szervezetek képviselői. A közös zárónyilatkozat egyértelműen rámutat azokra a veszélyekre, amelyeket az anyaország január elsejei schengeni csatlakozása számunkra magában rejt, konkrét megoldásokat is javasoltunk. Ezt a nyilatkozatot megküldtük a köztársasági elnök úrnak, az összes parlamenti pártnak és a magyar kormány képviselőinek. Sajnos, azt kell mondanom, hogy az időközben folytatott háttértárgyalások alkalmával nem sikerült elmozdulnunk abba az irányba, amely a közösség ezen gondjait enyhítené. Úgy vélem, hogy a magyar kormány felelős képviselőinek, illetve az itteni magyar diplomáciai misszióknak nyíltan és egyértelműen el kell mondaniuk az embereknek, hogy mire számíthatnak január elsejétől. A nagyobb csalódástól csak így lehet megkímélni a közösség tagjait. Másrészt az is tény és való - és bármikor felmerül ez a kérdés, külön hangsúlyozom -: elsősorban a szerbiai politikai elit a felelős azért, hogy ez az ország Európa perifériájára került a szabad mozgás tekintetében.
* Időközben megalakult a szerb kormány is. Hogyan látja az eddigi parlamenti munkát?
- A VMSZ konstruktív ellenzékként működik a parlamentben, ez azt jelenti, hogy minden olyan lépést támogatunk, amely az ország, Vajdaság integrációjának gyorsítását segíti elő, jövőképét és perspektíváját kívánja javítani. Több minisztériummal is személyes kapcsolatot építettünk ki, elmondtuk és vázoltuk a magyarság elvárásait. Ígéretek is elhangzottak, én azonban elsősorban a tetteket s nem a szavakat értékelem.
* Többször nyilatkozott úgy, hogy a vajdasági magyarság megmaradása értelmében át kell értékelnie saját eszmerendszerét. Gondolok itt az Ön által is megfogalmazott ,,élhetetlen szülőföld sztereotípiá”-ra. Történt már e téren elmozdulás? Mi a véleménye a gazdasági kérdésekről?
- Ez egy olyan bonyolult és nehéz kérdés, amelyen csak hosszú és kemény munkával, elszántsággal lehet eredményesen változtatni. Nem elég csupán arról beszélni, hogy ideje lenne másként gondolkodnunk, ha nem tisztázzuk magunkban, hogy ez alatt mit is értünk valójában. Amikor az életszerű kérdéseket feszegetem, akkor erre is gondolok. Látnunk kell azt, hogy az embereket elsősorban a saját biztonságuk, jövőjük, megélhetésük foglalkoztatja. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak a Vajdasági Fejlesztési Alapot, illetve azoknak a stratégiáknak a kidolgozását, amelyek e téren javítanak közösségünk életminőségén. Azért azt is el kell mondanom, hogy minden nehézség ellenére a mai Szerbia már nem a tíz évvel ezelőtti. Gazdasági téren sem. Ha megfigyeljük az állami intézményeket, a közigazgatást, a közvállalatokat, az egészségügyet és az oktatásügyet - hogy csak néhány szférát említsek -, látnunk kell, hogy a bérek többé-kevésbé kiegyenlítődtek a magyarországiakkal. Tehát az életszínvonal és az életminőség a lakosság - beleértve ebben a magyar lakosság jelentős hányadát is - lényeges mértékben növekedett az elmúlt években. A legnagyobb feladat most a mezőgazdaságból élők, illetve a különböző kis- és közepes vállalkozásoknál bérmunkásként dolgozók életszínvonalának a javítása. Ma már azt is világosan látnunk kell, hogy nem elég csupán munkahelyteremtésben gondolkodni, hanem az életszínvonal javításáért tett erőfeszítésekben is. A VMSZ megítélése szerint az új kormány a mostani aszályos időszakban a mezőgazdaság terén mindennek pontosan az ellenkezőjét teszi. A fejét homokba dugó struccként viselkedik, miközben az aszály miatt csak Szabadka községben kétmilliárd dinár kár keletkezett. Minderről személyesen értesítettem többek Koštunica miniszterelnököt, Đelić kormányfő-helyettest, a mezőgazdasági minisztert...
* A Szabadkai Rádió körüli vihar mintha csendesedne. Számos támadás érte a VMSZ-t...
- Úgy vélem, hogy ebben a kérdésben egyedül a VMSZ volt mindvégig következetes. Mi mindig azt mondtuk, hogy az a célunk, hogy megmaradjon az egész napos magyar közszolgálati rádióműsor. Többször tárgyaltunk erről a legmagasabb állami tisztségviselőkkel. Törvénymódosítást terjesztettünk be, melyeket a demokrata házelnök még napirendre sem tűzött... Ezek után pedig azt tapasztaljuk, hogy a Demokrata Párt vádolja a VMSZ-t a rádió körül kialakult állapottal, miközben ez a párt e téren minden szinten kétkulacsos politikát folytat. Évekre visszamenőleg sorolhatnám mindazt a munkát, amit a VMSZ a szabadkai rádió megmentéséért tett. A tények egyértelműek: a műsorszórási törvény értelmében egy rádió csak egy frekvencián sugározhat, s mindezt nehezíti az is, hogy a közvállalatként működő önkormányzati rádiók kötelező privatizálásra kerülnek. Semmi garancia nem volt és a mai napig nincs arra, hogy amennyiben ez bekövetkezik, akkor megmarad az egész napos magyar műsor. Az is tény, hogy a regionális frekvenciára a Szabadkai Rádió ún. szendvicsműsor struktúrával pályázott, ami azt jelenti, hogy az eddigi 24 órás magyar műsorból jó, ha marad nyolc. A történet többi eleme nagyjából mindenki számára közismert, így ezzel most nem kívánnék részletesen foglalkozni.
* Közeleg augusztus 20-a. A VMSZ Szabadkán és Palicson tartja - hagyományos - központi megemlékezését. Miért tartja ezt fontosnak?
- Amikor a kilencvenes évek közepén először megszerveztük a Szent István-napi rendezvényt, egyértelmű volt számunkra, hogy ez egy olyan esemény, amelyet a magyarság a legnagyobb ünnepei között tart számon. Éppen ezért tartjuk fontosnak, hogy azon a vajdasági magyarság apraja-nagyja részt vehessen. Meggyőződésem, hogy a magyarság legnagyobb ünnepe az együvé tartozásról szól. Önmagunkról. A létünkről. A múltunkról, a jelenünkről, s a jövőnkről. Egy évben egyszer a jelenlétünkkel erőt kell mutatnunk, és tudunk is mutatni. Azt, hogy vagyunk. Itt vagyunk. Létezünk. Ezért a Szent István-napi rendezvény - bár a VMSZ szervezi - nem pártünnepség. Az a vajdasági magyarság egészének a legnagyobb ünnepe, a legnagyobb rendezvénye.