Akik szeretnének elmélyedni ebben a páratlan összeállításban, mely az egyik leghíresebb magyar festő gazdag életművének egy részét mutatja be, készüljenek fel arra is, hogy a múzeumba rövidebb vagy hosszabb sorban állás után jutnak majd be. Amikor én voltam, egy hétköznap kora délután, a lépcsősor tetején sorakoztunk, és mintegy fél órát kellett várni. De azt hallottam, hogy az előző napokban jóval hosszabban is kígyózott a sor. Aki ezt szeretné elkerülni, online elővételben is megvásárolhatja a belépőt. A kiállítás iránt hatalmas az érdeklődés, rengeteg turista is megnézi, ami nem is csoda, hiszen Munkácsy nevét és alkotásait nem csak Magyarországon ismerik.    

A hat nagy, tematikus egységből felépülő jubileumi kiállítás fő célja a festő művészi sikertörténetének feltérképezése, melynek során a jól ismert alkotásokat a fordulatos pályakép lencséjén át mutatják be. A tárlat a fő művek mellett Munkácsy kevésbé ismert, ritkán vagy még sosem látott festményeit is felvonultatja, melyek magángyűjteményekből, illetve külföldről kölcsönözve érkeztek. Például a Pávák (Reggeli a szabadban) és a Pamlagon ülő nő című festménnyel is először találkozhat a magyar közönség. Az összeállítás az alkotó teljes életművét felöleli a fiatal éveitől kezdve, jó néhány olyan festményt téve közszemlére, amelyet nem csupán először állítanak ki Magyarországon, de még sosem járt korábban az országban, habár az egyik legnagyobb magyar festőművész munkáiról van szó.

A XIX. század utolsó harmadában Munkácsy Mihály kora egyik leghíresebb magyar festője volt, aki a magyar kultúra alappilléreinek számító művekkel ajándékozta meg az utókort. Hírnevéhez éppúgy hozzájárultak óriásvásznai, mint a tehetős nagypolgárság világát megjelenítő szalonzsánerei, de nagy műgonddal tanulmányozta és ábrázolta korának karaktereit, a városi és a vidéki élet eseményeit is. A kiállítás egyik nagy különlegessége, hogy az óriási festmények közül is többet láthatunk a Szépművészeti Múzeumban, például a 62 négyzetméteres Honfoglalást — Munkácsy legnagyobb mozdítható festményét, vagy pedig a Krisztus-trilógia híres Golgotáját. Bizonyára mindenki megáll néhány percre az Ásító inas, a Rőzsehordó nő vagy a Milton című festmény előtt, de a tájképeknek is érdemes egy kis időt szentelni. A művésznek mintegy 60 tájképe van, és ezeket nem feltétlenül eladásra vagy megrendelésre készítette, legismertebb közülük a Poros út két változata.  

Az 1844-ben Lieb Mihály Leó néven Munkácson született festőóriás korán árvaságra jutott, és hatéves korában került anyai nagybátyjához, Reök Istvánhoz Békéscsabára, aki gyengébb tanulmányi teljesítményét látva asztalosinasnak adta. Ám hamarosan kiderült a tehetsége, tizennyolc évesen került Pestre, ahol elnyerte a Képzőművészeti Társulat támogatását, és olyan pártfogókra talált, mint Than Mór és Ligeti Antal. Művészeti tanulmányait Bécsben, Párizsban, Münchenben és Düsseldorfban folytatta, hazatérése után magyarosította a nevét Munkácsyra. A korra jellemző impresszionizmus helyett a realista ábrázolás felé fordult, 1869-ben aranyérmet szerzett a Párizsi Szalonon a Siralomház című művével, és egy csapásra híres lett. A képet egyébként már korábban megvásárolta egy amerikai milliomos. Nem sokkal később Párizsba költözött, megházasodott, és befutott festővé, a francia főváros közéletének illusztris szereplőjévé vált. Munkácsy Mihály 1880 és 1895 között festette meg talán egyik leghíresebb alkotását, a monumentális Krisztus-trilógiát, 1891-ben pedig megbízást kapott a Honfoglalás elkészítésére. Fiatalkori betegség szövődményeként 1900-ban mindössze ötvenhét évesen halt meg. Magyarországon a XIX. század egyik legnagyobb magyar művészeként gyászolták.

A kurátor, Krasznai Réka művészettörténész célja az volt, hogy a tárlattal választ adjanak arra a kérdésre, hogyan vált Munkácsy kora egyik leghíresebb, legelismertebb és anyagi szempontból is legsikeresebb festőjévé.