A szerzők már több helyszínen ismertették módszertani kiadványukat, és a bemutatót nagy érdeklődéssel fogadta a közönség.

„Ott, ahol nincs mozgás, nincs tánc sem; ahol nincs mozgás és tánc, nincs fejlődés sem; és ahol nincs fejlődés, ott nem születnek új ismeretek sem. Napjainkban sajnos olyan ingerszegény világban élünk, amelyben gyermekeink és mi magunk is nagyon keveset mozgunk, ami miatt a testi tudatosságot erősítő ismereteink is hiányosakká válnak. A mozgás világának szorosabb megismerésén, a mozgásfejlesztésen keresztül ugyanakkor tudatosan képezhetjük testünket, ami számos előnnyel járhat számunkra.” (Apró Piroska gyógypedagógus gondolatai az Öröm mozgás című kötet előszavában)

A könyv a népi mozgáskultúra elemeinek bevonásával próbálja megszólítani az általános iskolás korosztályt, közöttük a hátrányos helyzetű, sajátos nevelési igényű és sérült gyermekeket is. Azok a pedagógusok, akik a munkájuk során fejlesztő gyakorlatokat is szeretnének alkalmazni, számos, a ritmusos mozgáson alapuló mozdulatsort, játékot találnak benne. A hiánypótló kiadvány létrejöttéhez szaktudásával Apró Piroska gyógypedagógus és dr. Sági Zoltán neuropszichiáter is hozzájárult, a Juhász Zenekar pedig népzenei válogatást tartalmazó CD-melléklettel egészítette ki. A szerzőknek a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet nyújt segítséget abban, hogy a könyv minél több intézetbe eljusson, valamint közzéteszi a saját digitális adattárában is.

Az Öröm mozgás program létrejöttéről Szécsi Zsolt a zentai könyvbemutatón a következőket mondta:

— Az általános iskolában lehetőség van arra, hogy a pedagógusok a tantervbe egy hagyományórát is beiktassanak. Mivel erre a célra nem tudnak szakembert alkalmazni, engem hívtak be táncházakat tartani. Ilyenkor a tornateremben mintegy száz gyermek gyűlt össze, és már az első alkalommal láttam, hogy nem lesz egyszerű a dolgom. A speciális tagozatok, illetve a sajátos nevelési igényű tanulók esetében ugyanis másfajta foglalkozást kellett alkalmazni. Olyan — párban vagy körben végezhető — játékos, ritmusos, mozgásos gyakorlatokat, amelyek végén a sikerélmény sem marad el, hiszen a táncház elsődleges célja az örömszerzés. Évtizedekkel ezelőtt a gyerekek sokat tartózkodtak az utcán, a szabadban, ami nagyszerű volt, mert a közös játék az életre nevelte őket. A mai gyerekek többsége nem játszik, csak ül a számítógép előtt, és klikkelget. Ami kimarad az életükből, azt nekünk kell pótolnunk, hogy teljes értékű emberekké válhassanak. Felkértem a pedagógusokat, hogy néhány mondatban írják le az évek során szerzett tapasztalataikat. Hatvankét pozitív véleményezés született, és ennek alapján kristályosodott ki ez a módszertan vagy foglalkozás. Négy évvel ezelőtt megismerkedtem Tamarával, aki pedagógus, és hátrányos helyzetű gyerekekkel dolgozik, majd nemsokára akkreditáltattuk a programot. A kiadványt, melyet ugródeszkának is tekinthetünk, rugalmasan kell kezelni, mert inkább irányvonalat ad. Nem szentírás, hanem egy lehetőség, és nem is a néptánctanításról van szó, hanem olyan módszerekről, amelyekkel a népi mozgáskultúra eszköztárát lebontva próbálunk segíteni. A könyvet két részre osztottuk, az egyik az anyaméhtől és a születéstől a járás elkezdéséig terjedő mozgásokkal foglalkozik, a másik pedig onnan indul, amikor a gyermek elkezd játszani.

Csányi Tamara gyakorló pedagógus, negyedikes osztályt tanít.

— Egy-egy gyakorlat során nonverbális módszert alkalmazunk, tehát bármilyen hátránnyal élő gyermek, aki képes utánozni a látott mozgást, részt vehet a programban. A legfontosabb, hogy a kicsik jól érezzék magukat, mert rosszul csinálni úgysem lehet. Hogy miért tértünk vissza a születés előtti időszakhoz? Mert érzések kapcsolódnak azokhoz a mozgásokhoz, és így lesz öröm ez a történet. Egy bizalmi állapotba visszasüllyedve, eljátszva a pici babát az anyuka méhében, majd a megszületés fázisán át végigvesszük a mozgásfejlődésnek valójában az összes szakaszát. Egyazon nyelvet sem kell beszélnünk, hiszen a vezető mindig mutatja, mit kell csinálni. Alapelvünk, hogy szóban nem avatkozunk bele, csak odamegyünk, és kijavítjuk a mozgását.

— A könyv a továbbiakban is követi a gyermek fejlődését, hiszen népi játékokat, altatókat, fogócskákat, kör- és eszközös játékokat tartalmaz. Végül a kamaszoknál fejezzük be, akik számára már bonyolultabb fejlesztő gyakorlatok tárházát próbáltuk összeállítani — folytatta a kiadvány ismertetését Zsolt. — A pedagógusok más zenét is használhatnak, de mi a népi muzsikát párosítottuk a programhoz. A Juhász Zenekar az eddigi CD-iből összeállított egy válogatást, méghozzá úgy, hogy a játékokhoz hozzárendelte a zeneszámokat. Köztudomású, hogy a zene és a mozgás kölcsönös hatására boldogsághormon termelődik, tehát a zenére való mozgás egyfajta örömszerzésként funkcionál.

— Az Öröm mozgás attól másmilyen, mint a hasonló képzések, hogy mi ehhez rengeteg érzést társítunk, a sajátunkat és a gyerekekét is. Benne van a közösség, a társas kapcsolataink, az emberi viszonyaink, az örömünk, a bánatunk, a dühünk, és az sem elvetendő szempont, hogy közben, szinte észrevétlenül, rengeteg dolgot fejlesztünk — magyarázta Tamara. — A saját osztályomból kiindulva egy negyedikes tanuló már bőven benne van a korai tinédzserkorban. Ezek a gyerekek nem tudják racionálisan kezelni az érzéseiket, az egymáshoz való viszonyukat. Mindenki a világ közepe — a saját világának a közepe —, és nem veszik észre, hogy más „világközepék” is vannak körülöttük.

Zsolt szerint az a legnagyobb gond, hogy mindig csak tinédzsercsoportjaik vannak, hiszen a fiatalok amint befejezik az egyetemet, már el is mennek külföldre.

— Én azt az ars poeticát vallom, hogy mindenki oda születik, ahova kell, nem pedig oda, ahova menni akar.

A szerzők elsődleges szándéka, hogy Vajdaság minden olyan településére, ahol óvodában, iskolában gyermekekkel foglalkoznak, juttassanak ebből a könyvből. Minden személynek ajánlják, aki közösségben él és nevel, legyen akár pedagógus, sportember vagy szülő.