home 2024. május 23., Dezső napja
Online előfizetés
Módszertani kézikönyv kincsgondozóknak
Fehér Márta
2023.06.09.
LXXVIII. évf. 23. szám
Módszertani kézikönyv kincsgondozóknak

A polc aljáról, a dobozból vegyük ki a saját hagyományainkat, kultúránkat, és tegyük fel a feszület mellé. Nagyon szépek az erdélyi, felvidéki, magyarországi néptáncok, de számunkra elsősorban a miénk a legszebb — ezekkel a gondolatokkal hívta fel a figyelmet a helyi értékek szemmagasságba helyezésének fontosságára az Így gondozd a kincseidet című kézikönyv egyik szerzője, Resócki Rolland. A jógyakorlat-gyűjteményt a kiadó Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában mutatták be.

A Fehér Viktor — Resócki Rolland — Resócki Vázsonyi Csilla szerzőhármas munkája egy módszertani kézikönyv a települési értékek társadalmasítására. Hiszen csak rajtunk múlik, hogy átadjuk-e tradícióinkat, kulturális, gasztronómiai, természeti, történelmi, megannyiféle-fajta kincseinket generációról generációra. A hagyományok, az értékek továbbvitele közösséget teremt, melyre korunk emberének is óriási igénye van.


Balról jobbra: Fehér Viktor, Resócki Rolland, Resócki Vázsonyi Csilla, Hajvert Lódi Andrea és Vígi László (Fotó:Gergely Arpad)

— Az elmúlt években jelen kötet szerzői foglalkoztak a Vajdasági Magyar Értéktárral meg a települési értéktárakkal, és láttuk, hogy nagyon sok helyen már meglevő gyakorlatok vannak. Egy megbeszélésünk alkalmával merült fel, hogy jó lenne ezt valahogyan az egész vajdasági magyar közösség elé tárni — nyilatkozta Fehér Viktor, a Vajdasági Magyar Értéktár Bizottság elnöke. — Így született meg ez a kiadvány, melyet szeretnénk eljuttatni minden, már működő települési értéktárbizottsághoz, illetve a VMMI keretében tevékenykedő értéktárosok célja az, hogy a kézikönyv azokra a településekre is eljusson, amelyek még nem hozták létre saját értéktárukat. A későbbiekben szeretnénk digitális formában is elérhetővé tenni, hogy a többi generáció is olvassa. Nagyon sokszor azt tapasztaltuk, amikor kiszálltunk egy-egy településre, művelődési egyesülethez egyeztetésre, hogy már vannak olyan programok a tarsolyukban, amelyek kapcsolódnak az értéktárhoz, a helyi értékekhez, a múlthoz — csak nincsenek még nyilvánosságra hozva, feltárva, ilyen értelemben feldolgozva. Ezekre kívántunk nagyobb hangsúlyt helyezni. Kiemelten fontos, hogy az értéktár egy jelen lévő közösséghez kapcsolódjon, egy tábor, előadás-sorozat, minikutatás keretében, hogy több generációt, több helyi lakost is érintsen, és legyen élő, álljon mögötte egy mozgalom.

Fontos az együttműködés és a kapcsolattartás az intézmény és a települési emberek között, hiszen a vajdasági magyar helyi közösségek, mind a szervezetek, mind a civilek, nagyon sok területen tevékenykednek, és a sok feladatuk között nem mindig tudnak időt szánni az értéktárra — hangsúlyozta Fehér Viktor, hozzátéve, ugyanakkor látszik, hogy ez szívügyük, jólesik nekik a megerősítés, s mi ezt szorgalmaznánk.

A külsős szem nagyon sokat számít, akár az értékek beazonosításában is fontos szerepe lehet — fogalmazott Resócki Vázsonyi Csilla. Az értéktárak gyarapításánál nehézséget szokott okozni, hogy egy leírás elkészüljön a szóban forgó értékről, mert gyakran nem került még más figyelmébe, nem készült róla kutatás, nem volt még olyan szakember, aki szakszerű leírást készíthetett volna. Ez a két dolog az, amiben segítségre szorulnak a helyi közösségek. A települési értéktár folyamatosan bővülhet, bár az a tapasztalat, hogy ha egy településen megalakul egy értéktárbizottság, van egy aktívabb időszak, amikor mindenki lelkes, és sok az ötlet. Azt is fontos elmondani, hogy nem a lista a lényeg, hanem az, amit ezzel a kiadvánnyal is szerettünk volna hangsúlyozni: hogyan gondozzuk ezeket az értékeket, tudunk-e valahogy viszonyulni hozzájuk, be tudjuk-e őket építeni a mindennapi életünkbe, a modern életvitelbe.

Számtalan jó példa van — hangzott el a rendezvényen, ezek közül kettőt emeltek ki a könyvbemutatón. Hajvert Lódi Andrea A feketehegyi háziasszony könyve címre keresztelt projektumról és az Ízőrző Hétvégék nevű közösségi alkalmakról beszélt, Vígi László pedig a Wemsical Szerbia Ifjúsági és Kulturális Egyesület, valamint az Ars Topia Alapítvány közös projektumaként közösségi munkával felújított Baráthok kútja népi fürdő, gyógyhely közkinccsé tételéről osztotta meg tapasztalatait.

— A 2019-ben megjelent Hungaricum pályázati felhívás célja a helyi értékek népszerűsítése volt, s ez művelődésszervezői szempontból azokat a gondolatokat hozta elő belőlem, hogy bizonyára nekünk is vannak értékeink, hiába mindig a szomszéd kertje a zöldebb, hiába képzeljük azt a mindennapi életben, hogy Feketicsen nincs semmi, egy hegy, egy forrás, egy népviselet, egy szecessziós épület sem mesélte Hajvert Lódi Andrea drámapedagógus, a Bácsfeketehegy Magyar Művelődési és Helytörténeti Egyesület nemrégiben leköszönt elnöke, az ottani települési értéktár újonnan kinevezett elnöke. — A helyi értékek népszerűsítése számunkra egy lehetőséget adott arra, hogy egy kicsit javítsuk ezt a közösségi önképet, nézd, ez a tied, milyen szép! hozzáállással. A helyi értéktárban a feketicsi meggy, a hagyományos kun disznótor és a református közösségek csigatészta-készítése szerepelt, s ebbe a három picike dologba kapaszkodva gondoltunk ki egy egész éves projektumot, melynek az volt a lényege, hogy mik azok a kapcsolódási pontok, mik azok az értékek, amelyek köré egy közösségi megmozdulást, aktív részvételre számító programot tudunk építeni. Így jött létre a gasztronómiára alapozó projektum, melybe 60 ember kapcsolódott be aktívan.

— 2010-ben költöztem Kanizsára, temerini és óbecsei gyökereim vannak. Kanizsán éreztem a helyiek büszkeségét, lokálpatriotizmusát, a mindennapoknak volt egy kanizsaisága — fogalmazott Vígi László, a Vajdasági Közösség- és Fürdőépítő Kaláka egyik fő szervezője, a Wemsical elnöke. — A helyi értékeket az odavalósaik gyakran készpénznek veszik, létezésük, meglétük szinte unalmassá, mindennapivá válik — így voltam ezzel én is az általános és a középiskolában. Kanizsára érkezve viszont kívülállóként átéreztem ezeket az energiákat, így miután egy Indiáról szóló közös előadásunkon megismerkedtem Hajdú Lászlóval, a későbbi projektum főkoordinátorával, megálmodhattuk és megépíthettük az ilonafalvi Baráthok kútja fürdőt a kanizsai Járás szélén, a Járást ismerő és szerető emberekkel, a helyi közösséggel és a helybeli lakosokkal, valamint önkéntesekkel összefogva, akik Magyarországról és a Kárpát-medence más régióiból érkeztek, főleg magyar anyanyelvű tájépítészek. Azóta a fürdő turisztikai desztinációvá vált, bár már a kezdet kezdetekor azt az álláspontot képviseltük, hogy ne idegenforgalmi központ létesüljön, hanem egy olyan fürdő- és pihenőhely, ahol az arrafelé kirándulók szusszanhatnak egyet, felfrissülhetnek, vagyis maradjon a béke és a nyugalom oázisa.

Az Így gondozd a kincseidet kiadvány több esettanulmányt is felsorol és bemutat, ötlettékával indít, és meglevő példákat közkinccsé téve mutat utat a helyi értéktárbizottság vagy egyesület létrehozásától kezdve a kutatómunka, filmezés, fotózás, kerékpártúrák szervezésén, tanösvény létrehozásán át a helyi receptkönyvek összeállításáig vagy helyitermék-kóstolók megrendezéséig, a tematikus rendezvények szervezésééig, az elhagyatott emlékjelek felújításáig, a régi szakmák vagy a helyi népszokások felélesztéséig. A kiadvány a VMMI-ben vásárolható meg, ára 600 dinár.

Fényképezte: Fehér Márta

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..