A húsvét előtti negyvennapos előkészületi, bűnbánati időszaknak a lényege nem (csak) az, hogy ne együnk húst. Ennél sokkal mélyebbre kell „ásnunk” a lelkünkben: ez az időszak ugyanis a húsvétra, a Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére való felkészülés a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás révén. Elmélkedhetünk a kereszthalálról, erről a véres áldozatról, melyet Jézus értünk hozott meg, a bűneink bocsánatáért, és ezáltal mindannyiunkat megváltott. A vallásos gyakorlat középpontjában ebben az időszakban a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll, kifejezve az ember Isten iránti szeretetét.

Ferenc pápa az idén is, mint mindig, hamvazószerdán, a szentmisén a homíliájában fontos üzenetet közvetített mindenki számára — számol be a Vatikáni Rádió. „A nagyböjt az ideje annak, hogy nemet mondjunk. Nemet a lélek megfulladására, melyet a közöny okoz, hogy azt gondolom, a másik élete nem érint engem. A nagyböjt út, mely elvezet az irgalom győzelméhez minden felett, ami össze akar roppantani vagy le akar fokozni bennünket valamivé, ami nem felel meg Isten gyermekei méltóságának. A nagyböjt a rabszolgaság útja a szabadságig, a szenvedéstől az örömig, a haláltól az életig” — fogalmazott Ferenc pápa.

A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá. A múltban a böjtölés igen szigorú volt, bizonyos területeken például csak negyvenszer ettek ez idő alatt: azaz naponta egyszer. Péntekenként csak hét szem búzát fogyasztottak. Ebben az időszakban nem ettek húst, tojást, tejterméket… Idővel ez a szigor felengedett, de sokan máig betartják a húsfogyasztás tilalmát.

Felmerül azonban a kérdés, hogy most, a XXI. században, amikor már annyi, de annyi lehetőség közül választhatunk, mit is ér a húsmentes böjtölés. Amikor a konyha már annyira „fejlett”, hogy a hús szinte tökéletesen helyettesíthető mással. Nem találni pontos adatokat arról, hogy a fejlett országokban mennyien táplálkoznak húsmentesen, de minden felmérés, tanulmány azt mutatja, hogy egyre többen. Vajon ha valaki egyáltalán nem eszik húst, sőt, a vegán táplálkozásban állati eredetű ételt, azaz tojást és tejtermékeket sem, akkor ő hogyan böjtöljön? És ha valaki történetesen nem szereti a húst, viszont jóllakik sült krumplival, mert az a kedvence, akkor hová tűnik a böjtölés?

Vajda Károly veprődi plébános szerint fontos a hústilalom, de másként is lehet böjtölni.

— Aki egyébként sem eszik húst, az ebben az időszakban például azt is megteheti, hogy a napi három étkezésből csak egyszer lakik jól. Megvonhatunk magunktól bármit, amit szeretünk: mondjuk, kevesebb cigarettát szívunk, nem fogyasztunk alkoholt vagy édességet. Olyan embert is ismerek, aki nem kapcsolja be a számítógépét a nagyböjt alatt. Ez az időszak három fontos tényezőből áll: a böjtből, az imából és a jócselekedetekből. Jót cselekedni pedig nem csak „nagyban” lehet: elég, ha valaki esténként nemcsak a saját cipőjét tisztítja ki, hanem mindenkiét a családban. Vagy ha az idős, beteg rokont nemcsak kéthetente látogatja, hanem minden másnap elmegy hozzá. Vagy ha a koldusnak nem tíz, hanem száz dinárt ad. Bármi lehet jócselekedet, és ez az igazán fontos — vélekedik Károly atya.