Düh és agresszió

Ezeket a tulajdonságokat a kamaszok egyáltalán nem szeretik a szüleikben. A düh és a harag nemcsak félelmet, hanem dühöt és haragot generál bennük is. A serdülők többnyire a saját indulatukkal sem tudnak mit kezdeni, nemhogy a feléjük irányuló agresszióval. Ha a szülő mérges a gyerekére, az a fiatalban is haragot kelt.

Pesszimizmus

A fiatalok a negatív és a pesszimista szülőket sem kedvelik. A serdülőkor egyébként is nehéz időszak, és a kamaszok legtöbbje nehezen dolgozza fel a negatív érzelmeket. Ha a szülő optimizmust sugároz, az a gyermekben is elraktározódik. A negatív felnőttek negatív utódokat nevelnek, akikből pedig — természetesen — pesszimista felnőtt lesz.

Kritizálás

A fiatalok nem szeretik, ha a szüleik folyamatosan hibát találnak bennük, és ezt hangoztatják is. Időnként dicsérjük meg gyermekünket. Tegyünk rá egy-egy kedves megjegyzést, és ha valamivel nem értünk egyet, próbáljuk azt is kedvesen közölni. Ez a módszer sokkal eredményesebb, mint a folyamatos kritizálás. A kamasz sokkal jobban elfogadja azokat, akik hisznek benne, mint azokat, akik meg vannak győződve róla, hogy folytonos bírálat nélkül viselkedni sem tud megfelelően.

Nem megfelelő viselkedés

Nem jó ötlet felnőtt létünkre tizenévesként viselkedni. Sok fiatal elmondása szerint nagyon zavaró, sőt kínos, amikor a szülők megpróbálnak úgy öltözködni, viselkedni, mint ők. Nekik ugyanis apára és anyára van szükségük, nem barátra. Azt sem értik, hogy mi bajuk a szülőknek a felnőttséggel, s miért akarnak a kamaszkorban ragadni. Semmi baj nincs a modern felnőttel, de vannak bizonyos helyzetek, melyekben példát kell mutatnia. Ha tizenéves gyermekünktől szexuális visszafogottságot, felelősségvállalást, önbecsülést várunk, akkor nekünk is így kell viselkednünk.

Ha saját vágyunkat akarjuk vele megvalósíttatni

Egy másik zavaró gond a serdülő számára, ha a szülő a saját vágyait akarja rákényszeríteni, általa akarja megélni őket. Sport, tánc, zene, rajzóra — mindez nagyon csábító, ha a fiatal valóban tehetséges, de hagynunk kell, hogy a saját útját járja. A kamaszok ebben a korban tanulják meg, hogy milyen az, ha felelősséget vállalnak a saját döntéseikért. Az állandó nyomás a gyermeket nem megszelídíteni fogja, hanem még vadabbá, dacosabbá teszi. A tizenévesek ugyanis nem szeretik, ha többet várnak el tőlük, mint amennyire képesek.

Favorizálás

Talán észre sem vesszük, de lehet, hogy valamelyik gyermekünkkel többet foglalkozunk, több mindent adunk és engedünk meg neki, mint testvérének/testvéreinek. Ezt beszéljük meg a gyerekeinkkel, hiszen ez nemcsak a szülő-gyermek, hanem a testvéri kapcsolatot is megmérgezheti. A bocsánatkérés nem csak a fiatal „kiváltsága”, ilyen esetben nem kínos, ha a felnőtt kér elnézést.

Néha elég, ha észleljük, és tudomásul vesszük a serdülők érzéseit. A racionális, kedves, nyugodt beszélgetés a legtöbbször eredményre vezethet. Ne felejtsük: sokszor éppen annyi kell csak a sikerhez, hogy megnyugtassuk a gyermekünket afelől, hogy nagyon szeretjük.