Olyan világról mesélt, amelyről nem hittem, hogy a XXI. században még létezhet.

* Hogyan kerültél ki Tanzániába?

— Egy németországi ismerősöm, Szabó László által, aki a Fridensau Adventista Egyetemen tanít, és évente ellátogat a diákjaival Tanzániába. Az idén az egyik hallgatója nem tudott elmenni, így kerültem a csapatba.

* Milyen ország Tanzánia?

— Kelet-Afrikában található, közel az Egyenlítőhöz, és az afrikai országok többségéhez hasonlóan elég szegény. Én az északi, azaz a legszárazabb részén tartózkodtam. Évente kétszer van esőszezon, olyankor minden kizöldül, ám mi éppen a legszárazabb időszakban voltunk ott, úgyhogy az alatt az egy hónap alatt nem sok zöldet láttunk. Viszont a tanzániai repülőtér, ahova megérkeztünk, a Kilimandzsáró mellett épült, így iskoláskori álmom teljesült be azzal, hogy láthattam ezt a fenséges hegységet! Egy Longido nevű településen voltunk elszállásolva, melyet a helyiek városnak neveznek ugyan, de a mi fogalmaink szerint inkább bádogházak halmaza, hiszen bank, bevásárlóközpont vagy hasonló nincs benne, a nagyobb városok viszont már az európaiakra hasonlítanak. Útban a törzsekhez olyasmit láttunk nap mint nap, amit egyébként csak filmen szoktunk. A földutakon mindennapos volt, hogy vadállatokkal, mondjuk, zsiráfokkal találkoztunk. Azt mondják, tízből egy meg is támadja az embert. A feketéket nem, mert megszokták őket, a fehér ember viszont szokatlan nekik. Talán meglepő lehet, de a helyiek az elefántot tartják a legveszélyesebbnek. Ha kicsinye születik, mindent veszélyforrásnak érez. Megjelensz, és képes a kocsit is felborítani. Ráadásul gyorsabb az embernél, ezért cikcakkban kell előle futni, mert a kanyarokat nehezebben veszi, csak így van esélyed a menekülésre. Az elefánttámadások sokkal gyakoribbak, mint az oroszlántámadások. Az oroszlán viszont akár a háziállatokat, azaz a teheneket és a kecskéket is becserkészheti. Noha nem tud bemenni a maszájok gallyakkal bekerített területére, a szélirányt be tudja mérni, és azzal is tisztában van, hogy a gallyak mögött nagyjából hol van a zsákmány. Úgy áll bele a szélbe, hogy a szagát feléjük vigye, amitől a háziállatok megijednek, eszeveszett menekülésbe fognak, áttörik a kerítést, és az oroszlán elkapja az egyiküket.

* Mesélj a maszájokról!

— Észak-Tanzániában és Dél-Kenyában több mint 800 000 maszáj él. Nem a Tanzániában hivatalos szuahélit beszélik, hanem saját nyelvük van, és a településeken kívül élnek. Egy család bekeríti magának a területét, miután engedélyt kapott annak törzsfőnökétől, aki Tanzániában hivatalos személynek számít. A család a maszáj társadalom alapegysége, és a többnejűség a norma. Ám senki sem vesz el szűz lányt, az esküvő előtt egy nappal egy erre a funkcióra kijelölt személy dolga, hogy lefeküdjön a mennyasszonnyal. A nekem legkedvesebb családban négy feleség volt. A családfő már csak a negyedik felesége elvétele után ismerkedett meg a Bibliával, és azt látta benne, hogy a többnejűségnek rossz következményei voltak, viszont nem tervezi elbocsátani egyik feleségét sem, mert ezzel halálra ítélné őket, hiszen a nőknek semmijük sincs, anyagilag teljesen a férjüktől függenek. A nőnek annyi a feladata, hogy szülje a gyerekeket, és nevelje őket, a férfi dolga pedig, hogy táplálja a családot. A férfiak arra törekszenek, hogy minél több feleségük legyen, mert akkor sok gyerek születik, aki tinédzserré cseperedve hatalmas munkaerőnek számít. Növekszik a gazdaság, több gyerek tud vigyázni a nyájra, így a családfő eljuthat egy olyan pontra az életében, amikor már semmit sem kell csinálnia, mert a gyerekei minden munkát elvégeznek. A feleséget nem adják ingyen, általában négy tehénbe kerül, és emellett 1 millió schillingbe (mely nagyjából 400 euró). Ez persze a családapától is függ, van, aki a négy tehénnel is megelégszik. Ezek nem kis összegek, sokan — például a fordítóm is — évekig dolgoznak egy feleségért. Olyan, mintha háromezer évvel visszamennél az időben. Viszont igen szép gesztus, hogy a kapcsolatokra nagyon nagy hangsúlyt helyeznek, napnyugtakor összeül a család, énekelnek, beszélgetnek, közösségszeretők, nem individualisták.

* Milyen a maszáj hitvilág?

— Érdekes, hogy a hagyományos hitük egy monoteista vallás, mely sok mindenben hasonlít az ábrahámi vallásokhoz. Az egyetlen istenüket Enkainak hívják, és van tízparancsolatuk, melyet ő adott nekik egy kenyai hegy lábánál. A hagyományaikban szerepel egy világot elborító vízözön, teremtés, valamint abban is hisznek, hogy a bűn úgy keletkezett, hogy az ember valamit elrontott. Nagyon érdekes lenne kikutatni, honnan kerültek ezek az elemek a vallásukba. Vannak furcsa, számunkra vicces részei is a hitüknek: úgy tartják például, hogy egy nagy éhínség idején Enkai egy kötélen eresztette le a teheneket a maszájoknak, egy másik törzs viszont megharagudott, és elvágta azt. Ezért abban hisznek, hogy a világ összes tehene jog szerint a maszájokat illeti meg. Emellett a hagyománytisztelőbb maszájok nem is olyan régen még bűnnek tartották a földművelést. A kereszténység hatására ez változott valamennyit, ám a szegénység miatt ma sem sokan engedhetik meg maguknak a zöldséget. Ahol én voltam, ott még most is mindennap kizárólag egy lisztből, vízből, olajból és ha van, cukorból és tejből főtt kásafélét esznek, pontosabban isznak pohárból. Nem tudnak mindennap tehenet vagy kecskét levágni, csak a gazdagabb családok esznek hetente egyszer húst. A vízhiány miatt sokszor itták az állat vérét is, a tehéntejből és -vérből kevert koktélt ma is fogyasztják, a gyerekek különösen szeretik. A higiéniai körülmények nagyon rosszak, gyakran ugyanazzal a késsel aprítják a hagymát, vágják le a tehenet, illetve metélik körül a férfiakat és a nőket.

* Miért teszik ez utóbbit?

— A nők esetében egyrészt úgy gondolják, hogy nincs joguk a közösülés élvezetére, másrészt a férfi így magához köti a párját. A nőnek nem lesz őt miért megcsalnia, hiszen úgysem élvezné. A körülmetélés a férfiaknál és a nőknél is a felnőtté válás pillanata, tinédzserkorban kerül rá sor. Hogy igazi férfi vagy, azt azzal mutatod meg, hogy körülmetélés közben nem jajgatsz. A körülmetélés után a nőknél általában begyullad a seb, és ebbe akár bele is lehet halni. Egy ottani ismerősöm szerint a maszájok között vannak, akik belátják, hogy ez értelmetlen szenvedés, viszont félnek, hogy mit fognak mások mondani, úgyhogy folytatják.

* Mi volt a dolgod a maszájok között?

— Esténként előadásokat tartottam, napközben pedig a tolmácsommal családokat látogattunk. A maszájok eléggé elveszettek, nincs sok reményük az életben. A csapatunk ezen próbált segíteni azzal, hogy igyekeztünk átadni nekik a kereszténység örömüzenetét. Amikor a Bibliáról beszéltem, sokszor tudtam az ő hagyományukra is építeni, noha a maszáj hit Istenre mint távoli valakire gondol, nem pedig úgy, ahogy a keresztények, akik szerint személyes kapcsolatunk lehet vele. Az adventista egyház mostanában ingyenes iskolákat épít arrafelé, s ezek szombatonként gyülekezetként is működnek. A tehetségesebb gyerekeket pénzzel is segítik abban, hogy tovább tudjanak tanulni. Emellett az egyház a körülmetélés elől menekülő lányokat (szülői beleegyezéssel) elviszi egy bentlakásos intézménybe, így amikor a falubeliek azt kérdezik, mikor lesz körülmetélve, a lány azt mondhatja: majd ha elvégzi az iskolát. Amikor viszont befejezi, elmegy egyetemre, utána munkát kap, úgyhogy végül is elmarad az egész. Egy olyan intézmény is épül, amely szállást tud majd adni az özvegyeknek és gyermekeiknek. 15 dollárból egyébként — mely összeget Európában egy randevúra gond nélkül elköltünk — egy maszáj gyerek egy hónapig eszik. A Biblián kívül minden este beszéltem nekik valami érdekességről is, például a világűrről. Meg voltak döbbenve, amikor hallották, hogy az égitestek milyen hatalmasak, és mennyire távol vannak. A projektoros vetítetések is lenyűgözték őket, hiszen csak ilyenkor láthattak más kultúrákat ábrázoló képeket. Fogalmuk sincs a területükön kívül eső világról, csak a közeli városról tudnak, ahova bejárnak a teheneket eladni, illetve lisztet, olajat venni. Például az egyik útitársamtól egy öreg maszáj megkérdezte, honnan jött, mire azt mondta, hogy Európából, repülővel. Az öreg válasza az volt, hogy az útitársamnak istennek kell lennie, hiszen repülni tud.