„Öt perc alatt tönkrement minden, amiért nyolc évig dolgoztunk” — Zoltán, a családfő házuk alaksorában alakította ki lakhelyüket, hogy az épület többi részét nyolc évi kemény munkával családi otthonná alakítsa. A kelebiai Kovács család minden tagja otthon tartózkodott augusztus 5-én este, amikor Szabadkán és környékén hatalmas felhőszakadás következett be. A háromgyermekes család otthonát lakhatatlanná tette a hatalmas mennyiségű csapadék.
Azon a bizonyos éjszakán, amikor a pincelejáratban felgyülemlett esővíz áttörte a bejárati ajtót, és beömlött a lakótérbe, öt perc alatt tönkrement minden, amiért a család eddig dolgozott. Az eső néhány perc alatt — 128 centiméter magasan — elárasztotta a lakást. Minden elsötétült, a gyerekek megrémültek. Apjuk éppen kint tartózkodott, az utcán felgyülemlett víz magasságát ellenőrizte, ezért ki tudta menekíteni az ablakon a kicsiket és a feleségét. Mivel mindenük elázott, a gyerekek — a kilencéves Leona, valamint az ötéves ikrek, Zsanett és Zsolt — a rokonoknál töltik az éjszakákat.
— A környéken mi lakunk a legalacsonyabban, mindig a mi udvarunkba ömlik a víz, ha esik az eső — kezdte a történetet Zoltán. — Amikor nagyon esett, körbejártam a házat, és láttam, hogy a bejárati ajtónál felgyülemlett a csapadék. Szerettem volna szólni a családomnak, hogy itt hamarosan nagy baj lesz, de már késő volt, csak a sikolyokat hallottam bentről. A gyerekek nagyon sírtak, a feleségemmel az ablakon menekítettük ki őket. A tűzoltók pumpálták ki a vizet a házból, és ők építettek gátat is a bejárat mellé, majd figyelmeztettek bennünket, hogy a következő napokban maradjon minden így, mert további esőzések várhatóak. A padlóburkolat és a préselt fából készült bútoraink használhatatlanok lettek, a falakról lepörgött a festék, a háztartási gépek tönkrementek, a gyerekszobában lévő íróasztal, a tanszerek, a játékok és a ruhák is eláztak. Minden megpenészedett.
— Abban reménykedünk, hogy az egyik szoba még az iskolakezdés előtt elkészül, és mindnyájan össze tudunk benne zsúfolódni. Ha a ház többi része nem is lesz kész, de a gyereknek legalább gondoskodni tudunk egy helyről, ahol tanulhat. Reméljük, hogy hamarosan megfelelő körülmények között élhetjük tovább az életünket — mondta a háztartásbeli édesanya, Krisztina.
A betóduló víz a kis Zsanettet nekilökte a nappaliban álló televíziónak, és egy lila folt keletkezett a szeme alatt.
— Apa az ablakon át húzott ki bennünket, és mindannyian az emeleti részbe mentünk. A kutyust is bevittük magunkkal, mert ő is nagyon elázott, vicces volt, amikor megrázta magát — mesélte szégyenlősen, de mégis mosolyogva a kislány.
Kovácsék most a házuk udvarában szárítják a használati tárgyaikat, halomban állnak a bútordarabok. A családon elsőként a rokonok és a barátok segítettek, majd a Vöröskereszt szabadkai szervezetétől kapott támogatást. Kovácséknak nagy szükségük van bútorokra, de még mindig nem tudják, az épület alsó szintje mikor lesz olyan állapotban, hogy beköltözhessenek. Aki segíteni szeretne, az a következő számlaszámra utalhat: Komercijalna Banka 205-9001019366889-96.
