Az ünnepeltek, akik átvehették a Pro Urbe Díjat Szabó Attila felvételei

,,Amikor a hivatás és az élet értelme egybefonódik, nagy és nemes történéseknek nézhetünk elébe. Történt ez ünnepeltjeinkkel, kik mindennapjainkban tették a dolgukat, halkan, észrevétlenül, mint a hömpölygő, de mégis csendes folyó, amely valahová, nagyon határozottan halad. Érdemeikről nem az elismerések, plakettek, dicsérő oklevelek alkotnak hiteles képet, hanem az, amit elhintettek közöttünk, amitől életünk valahogy szebb, emberibb lett. Észrevétlenül, halkan, nem hivalkodóan -- mondta KÖRMÖCI Károly polgármester a magyarkanizsai városházán megtartott október 20-ai ünnepségen, a községi képviselő-testület községnapi díszülésén. - Nehéz ilyen ünnepélyes pillanatban megtalálni az igazi szavakat a tettek méltatására. Amit szerintem ebben a pillanatban mindannyian érzünk, az a büszkeség. Büszkék vagyunk, kedves ünnepeltek, hogy hozzánk tartoznak. Tekintet nélkül arra, hogy itt születtek-e, ide jöttek-e vagy elmentek innen - Kanizsa szellemét, a Tisza ihlető erejét mindig magukban hordozták, és időnként vissza-visszatértek.
És ahogy a bölcselők mondanák: minden művet a gondolat előz meg. Köszönjük, kedves ünnepeltek, hogy a gondolat, ami vezérelte életük és munkásságuk útját, épp itt született meg, és nyomai itt is maradtak. Kedves ünnepeltek, a kanizsai községi képviselő-testület és a magam nevében kívánok Önöknek hosszú életet és jó egészséget. Gratulálok!"
Az idei község napi díszülés kizárólag róluk, az ünnepeltekről szólt. A közösség elismeréseként odaítélt életműdíjakat az újonnan megválasztott polgármester, KÖRMÖCI Károly, és a község eddigi első embere, BALLA Lajos közösen adták át. Pro Urbe Díjban részesült:
KIRÁLY Katalin Mária Emelina (1927) tiszteletes nővér, a Bácskai Miasszonyunk Nővérek rendjének tagja, aki 1955-ben került Magyarkanizsára, s a Szent Őrangyalok-plébánián 1958 óta tanít hittant. Különleges pedagógiai tehetséggel több évtizede generációkat nevel erkölcsös, ember- és közösségszeretettel áthatott életre, amire a saját életével is példát mutat. Magyarkanizsán ő a Nővérke, és ez minden rangjelzésnél többet mond.
BICSKEI Tibor (1924) sportmunkás aktív sportolóként - futballozott, evezett - kezdte pályafutását, majd a kanizsai Potisje Labdarúgóklubban számos játékos-generációt nevelt. Nevelt, hiszen sok egykori játékos később, már apaként, határtalan bizalommal bízta rá a fiát Tibi bácsira, aki sok éven át a kanizsai általános iskola szeretett és megbecsült tornatanára volt. Ő álmodta meg azt a futó- és úszómaratont, amely immár hagyománnyá vált Kanizsán.
KONC István (1950) sportmunkás birkózással 1965-ben kezdett el aktívan foglalkozni - ebben a népszerű küzdősportban az országos bajnoki címtől a jugoszláv válogatottságig nagyon sok díjat, érmet szerzett egyesületének és Magyarkanizsa községnek. Első osztályú sportemberként 19-szer volt a jugoszláv válogatott tagja, az utóbbi 4 évben pedig rendszeresen részt vesz a veterán világbajnokságon, három alkalommal éremmel tért haza, 2001-ben pedig megszerezte a veterán világbajnoki címet.
SZECSEI Mihály, az ismert közgazdász 1929-ben született Adorjánon, 1960 óta dolgozik Szabadkán, ahol a Közgazdasági Kar megalakulása után két évtizeden át egyetemi tanárként dolgozott - és tudományos kutatásokkal foglalkozott -, egy évtizeden át a szabadkai Agros vezérigazgató-helyettese volt, s két ízben is részt vett az afrikai kukoricatermesztési rendszerek tervezésében. Az első demokratikus választások után a szerb, majd a szövetségi parlamentben képviselő volt, az utóbbi években a Körzeti Gazdasági Kamara elnökeként tevékenykedett.
SZÖLLŐSY VÁGÓ László népművelő tevékenysége szorosan kötődik Kanizsa községhez: újdonsült tanítóként 1954-ben került Kispiacra, színjátszó csoportot, néptáncegyüttest, gyermekkart alakított és vezetett, Oromon színjátszókkal, vers- és prózamondókkal foglalkozott, Kanizsán játszott az Amatőrszínházban, jelentős szerepe volt a Tiszai Ünnepi Játékok szervezésében, egyik alapítója a Kodály Zoltán Zeneegyesületnek... 1992-ben, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség alakuló közgyűlése óta a szövetség főtitkára, aki segíti a falusi művelődési egyesületeket, érzi, érti problémáikat, bátorítja, kitartásra buzdítja őket.
Dan REISINGER festő 1934-ben született Ókanizsán. Apját 1942-ben munkaszolgálatba vitték, soha nem tért vissza, 1949-ben édesanyjával és nevelőapjával kivándorolt Izraelbe. Jeruzsálemben fejezte be a képzőművészeti főiskolát, multidiszciplináris formatervezőként vált ismertté: ő az első formatervező, aki 1998-ban elnyerte Izrael legmagasabb kitüntetését, az Izrael-díjat. Az idén, a holocaust 60. évfordulóján a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje polgári kitüntetését vehette át. Nagyon készült, hogy a díjátadás alkalmából fölkeresi szülővárosát, Magyarkanizsát - betegsége szólt közbe, hogy végül is erre nem került sor.
Aleksandar TIŠMA (1924-2003) költő, író, műfordító, Horgos szülöttje posztumusz kapta meg Magyarkanizsa Pro Urbe Díját. Tišma az alkotószabadság elkötelezettje, független, egyéniség volt - műveiben és életében is ehhez tartotta magát. Európai hírnevét a Blahm könyve és Az ember ára alapozta meg. Műfordítóként Jókait, Déryt, Ottlikot, Babitsot fordított, az azóta Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság című regényét ő fordította szerb nyelvre.
Az oromhegyesi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület munkájával beleépült a falu életébe, s a népi kultúra ápolásában összehoz minden korosztályt: a legkisebbek népi játékokat tanulnak, a nagyobbak számos díjat vittek már haza a népzenei vetélkedőkről és ifjú citerások versenyéről, a vegyes kórus és a felnőtt citerazenekar minden évben fellép a Durindón. Az egyesület két nagyszabású rendezvény házigazdája: augusztusban az Újkenyér-ünnep, februárban pedig a Gazdag Ág hagyományőrző és hagyományápoló vetélkedő szervezője.(o. i.)