* Milyen problémákkal fordulnak hozzád a leginkább?

— A legtöbb kliensem nő, 90 százalékban hölgyekkel foglalkozom, az életkort illetően pedig tizennégy éves kor az alsó korhatár, a felső pedig hetven-nyolcvan év. Főként pajzsmirigy-rendellenességekkel, hormonzavarokkal, mint például a PCO vagy a PCOS, illetve az ehhez társuló egyéb zavarokkal, mint a pattanásos bőr vagy a ciszták, fájdalmas menstruációval, rendszertelen ciklussal keresnek fel. Gyakran jelentkezik az ösztrogéndominancia, melyért a mai világban a vegyszerek okolhatóak, valamint az inzulinrezisztencia, mely többnyire a PCO része, de előfordul, hogy különálló betegségként jelenik meg. Természetesen ettől függetlenül vannak köszvényes, cukorbeteg vagy magas vérnyomásos klienseim, de ez egy ritkább kategória.

Dupák Evelin (fotó: Herédi Krisztián)

* Említetted az idősebbek korosztályát. Tehát ők nyitottak arra, hogy ne csak gyógyszerek segítségével legyen jobb az állapotuk?

— Nagyon nyitottak, az viszont teljesen helytálló és igaz, hogy ha van egy huszonhat éves kliens, aki minimális dózisban egy éve szed pajzsmirigygyógyszert, őt előbb le tudjuk venni a gyógyszerről, és át tudjuk irányítani életmód-terápiára, míg egy olyan személy esetében, aki harminc éve szedi ugyanazt a gyógyszert, nem biztos, hogy ugyanilyen sikert tudunk elérni, viszont mindenképp támogató az életmód-terápia az idősebb korban is.

* Szerinted mi az oka annak, hogy a nők körében manapság népbetegségnek számít az inzulinrezisztencia és a pajzsmirigy alul- vagy túlműködése?

— Több dolgot is lehetne latolgatni. Nem szeretném elcsépelt módon a stresszt okolni, mert úgy gondolom, sok mindent arra fogunk, viszont nem lehet elmenni mellette. Olyan világban élünk, amelyben rengeteg az inger, emellett túl is vállaljuk magunkat. Ha csak a munka és a család egységére gondolunk, akkor elmondhatjuk, hogy a nők túlvállalásban élnek, hiszen ők többet adnak bele a munkába és a család fenntartásába, mint a férfiak, persze tisztelet a kivételnek. A szerepkörök összemosódnak, emiatt zavarosak, és ebből adódóan a nőben belső feszültség generálódik, mivel minden téren szeretne jól teljesíteni. Ebben az esetben elkerülhetetlen a krónikus stressz, mellyel mindennap megküzdünk. A túlvállalás és az állandó rohanás mellett tovább rontja a helyzetet a nagyon rossz minőségű termőtalajunk, melyben rossz minőségű étel terem. A másik nagy probléma a fémszennyezettség, melyet a termőtalaj, a levegő és a vizeink is elszenvednek, így az emberi szervezet, a sejtjeink is belső szennyezettségnek vannak kitéve a nehézfémek által. A rengeteg kozmetikum, smink szintén megbolygatja a hormonrendszert. Idesorolható még a mozgásszegény életmód, az ülőmunka, a technika, a kék fény jelenléte, mely tönkreteszi az idegrendszerünket, a rengeteg információról és ingerről nem is beszélve, mely árad ezekből a készülékekből. Egyáltalán nem mondanám egészségesnek a társadalmat, mert az rendben van, hogy növekszik az élettartam, de a gyógyszerek és betegségek nélküli évek száma nagyon alacsony.

* Erre hogyan reagál a rendszer, gyógyszerekkel?

— Alapjában igen, de a rendszer egy nehéz téma, mivel az egészségügy túl van terhelve, és az állami szférában nyilván sosem lesz egy kliensre 60-70 perc, melyet mi a magánrendelőkben nyújtunk annak érdekében, hogy megismerjük az esetet, és egyénre szabott kezelést írjunk elő. Nálunk több alkalommal vannak 60-70 perces találkozók, melyek valójában alapos állapotfelmérések, a páciens megismerése, hogy teljes mértékben átlássuk a helyzetet, és el tudjunk indulni a terápia útján, mert az állami egészségügyi intézményeknek erre sajnos nincs lehetőségük. Talán nem is az egészségügyi rendszerrel van a legnagyobb gond, hanem az élelmiszeriparral, sokkal több jogszabály kellene bizonyos ételek betiltása, drágítása, szabályozása terén, hogy ne legyenek elérhetőek a káros dolgok, adalékanyagok. Jelentős mértékben ezzel lehetne csökkenteni az egészségügyre háruló terhet, melyet a rendszer nem bír el, mert túl sok az ember, de kevés a szakértő meg az idő. Úgy gondolom, az edukációra is több pénzt kellene fordítani, akár a szülők oktatására is, mert a gyermek első tíz éve befolyásolja a felnőttkorában hozott, étellel és táplálkozással kapcsolatos döntéseit. Ha a szülő nem tudatos ebben az első naptól kezdve, akkor megalapozza a gyermekének a felnőttkori betegségeit.

* A táplálkozásunk mennyiben befolyásolja a nők termékenységét?

— Sajnos az is a gyermekkorból indul, hogy egy nő mennyire lesz termékeny, lesz-e aktív peteérése, milyen menstruációs ciklusai lesznek. A fiúkat is ide kell sorolni, hiszen a spermium minősége is nagyon számít, illetve az is, hogy a férfinak mennyire nehézfémterhelt a szervezete akkor, amikor a fogantatás történik, hiszen ez átadódik, és tudjuk, hogy az autizmus tipikusan nehézfémterheltségből adódik, mely az agylebenyben megy végbe. Sajnos még mindig vannak olyan szakemberek, akik felírják a fogamzásgátlók használatát annak érdekében, hogy megindítsák vagy rendszerezzék a menstruációt. Próbáljuk felvilágosítani a nőket, hogy a fogamzásgátlóval elindított vérzés nem a saját, vitális vérzése, az egy művi, mesterségesen kreált vérzés, mely semmilyen körülmények között sem mondható sikernek. Egy kicsit szomorú, hogy a fogamzásgátló-kultúra még mindig hódít. Teljesen más a helyzet akkor, ha valaki felnőtt nőként azt mondja, tartós párkapcsolatban él, és fogamzásgátlás végett nyúlna ehhez a készítményhez. Természetesen ebben az esetben is megvan a gyógyszerhasználat hátránya, de ez az ő döntése, melyet vállal, az viszont más, amikor egy törékeny, még fejlődésben levő fiatal szervezetbe kerülnek ezek a szintetikus anyagok, ráadásul nem is fogamzásgátlás céljából. Szerintem ez a jelenlegi orvostudomány egyik legnagyobb hibája.

* Az előadásaid egyikében a helyes vitaminszedésről is beszélsz. Sok tévhit él ezzel kapcsolatban?

— Aktívan él a köztudatban az az elgondolás, hogy ha vitaminra van szükségünk, akkor megesszük azt az élelmiszert, amely tartalmazza azt a bizonyos vitamint. Ez azonban egy hatalmas tévhit, mert még a bioélelmiszerekből sem tudunk annyi vitamint és ásványi anyagot bevinni, amennyire a szervezetünknek szüksége van. Ma már magától értetődő, hogy vitaminkészítményeket szedünk. Sokan viszont belefutnak abba a hibába, hogy nem a megfelelő összetevőjű vitamint alkalmazzák, mely nem tud a szervezetben hasznosulni, és a vizelettel távozik. Érdemes a gyógyszertárban szerves kötésű vitamint kérni, ez alapján már tudni fogja a patikus, hogy mit adjon. A vas és a kalcium esetében fontos odafigyelni arra, hogy ha túl sok van belőle, az okozhat problémát, ezért érdemes időnként kísérni, ellenőrizni, hogy miből mennyi van a szervezetünkben. Sokan félnek a D-vitamin túladagolásától, és nyáron nem szedik, holott egész évben kellene, mert nemcsak az immunrendszert támogatja, hanem az egész női endokrin rendszert, a petefészek, a mellékvese, a méh és a mellszövet mind kiemelten D-vitamin-igényes, ezért a megelőzés szempontjából is fontos. Az ősztől ismét tartok előadásokat ezzel kapcsolatban, mert úgy érzem, keveset beszélünk az egészségünk megőrzéséről.