Maurice Fleuret francia zenetudós javasolta, hogy a nyár első napját a világon mindenütt zenével köszöntsék. A zene ünnepét 1982-ben tartották meg először Franciaországban. Az ötlet az akkori francia kulturális miniszter, Jack Lang támogatásával valósult meg. Mára a zene ünnepe európai, sőt világméretűvé vált; több mint száz országban rendezik meg június 21-én. Európában ez a kezdeményezés egyesületi formát öltött. A Zene Európai Ünnepének Egyesülete szervezők és intézmények hálózatát fogja össze. A Zene Európai Ünnepének chartáját 1997-ben 12 európai ország 16 városa írta alá Budapesten. A zene folyamatosan fejlődik, újabbnál újabb stílusok jelennek meg a zenekedvelők nagy örömére. Míg régebben csak a rádióból és esetleg hanglemezekről szóltak a kedvenc dalok, addig ma a modern technika ezeregy vívmányán keresztül hallgatható a zene. A rengeteg, kizárólag zenét sugárzó televízióállomás és a világháló segítségével nemcsak a zene hallható, hanem a videoklipeknek köszönhetően a hanghoz kép is jár, ami teljesebbé teszi a zene élvezetét. A zene ünnepe alkalmából arra voltunk kíváncsiak, hogy kedves Olvasóink vajon milyen zenét hallgatnak.
TÓTH Imre szabadkai zenész, újságíró:
- Zenében mindenevő vagyok. A reneszánsztól a modern zenéig meghallgatok mindent, ami kellő színvonalú, a komolyzenét éppúgy, mint a szórakoztató jellegűt - a hangulatomtól függően. Autóban dinamikus szórakoztató zenét hallgatok, de szeretek beülni a hangversenyterembe, és végighallgatni egy koncertet, legyen az akár valamelyik kollégám, akár egy kisgyerek hangversenye. A gyerekek nagyon aranyosak, amikor őszinte lelkesedéssel kiállnak a színpadra koncertezni. A népzenét is szeretem. A populáris zenén belül rengeteg zenei irányzat és stílus van, én sem ismerem éppen mindet, de jó az, hogy van választék, és így kialakulhat egy egészséges verseny, ami mindenkit arra ösztönöz, hogy jobb zenét csináljon. Ezért jók például a tehetségkutató versenyek. Rengeteg jó előadóművész és zeneszerző, producer kerülhet így felfedezésre. Nagyon sok amatőr zenész van, akik ugyan nem iskolában tanulták a szakmát, de színvonalas és élvezhető produkciót nyújtanak. Amit viszont nem értek, az a szintetizátoron, harmonikán, szaxofonon játszott, és ''magyarnak” titulált zene, főleg olyanok előadásában, akiket én még az amatőr kategóriába sem sorolnék be. Sok ilyen van Vajdaságban. Az ilyen körkérdések formálhatják a közízlést...
KASZA Csongor törökkanizsai tanító:
- Hogy milyen zenét hallgatok, az nagyon változó, a kedélyállapotomtól függ. Sokat biciklizem, és közben jólesik zenét hallgatni. Fülhallgatóval közlekedni nem biztonságos, ezért a telefonomat kihangosítva a táskám vállpántjának a zsebébe teszem. Ilyenkor a pörgősebb dalok jönnek be, például a rock. Olvasás vagy tanulás közben a klasszikusokat szeretem hallgatni. Nagy kedvencem Yanni, aki gyönyörűen ötvözi a klasszikus stílust a mai zenével, az eredményt pedig leginkább öröm-, vagy boldogságzenének tudnám meghatározni. Amikor a barátaimmal bulizok, szinte bármilyen zene szólhat a háttérben, a lényeg ilyenkor úgyis a társaságon van.
TÓTH András palicsi gazdálkodó:
- A hangulatomtól függ, hogy mikor milyen zenét hallgatok éppen. Ha jobb a kedvem, akkor főleg a 90-es évek diszkózenéjét választom, amire, igaz, én már nem bulizhattam, de nagyon tetszik a diszkó- és a technozene akkori keveréke, ami még hallgatható volt. Azért mondom, hogy még hallgatható, mert nem sokkal később valami elképesztően kemény zene jött divatba, az elektronikus zenének és nem is tudom, minek a keveréke, amit az én fülem már képtelen hallgatni. Néha egyik-másik zenecsatornán látom, hogy a fiatalok micsoda átéléssel táncolnak arra a zenére, melynek szövege nincs, nem is énekelnek, mintha a végtelenségig csak a basszus szólna. De hát embere válogatja, ki milyen zenére indul be, s érzi magát jól. Amikor ideges vagyok, vagy felhúzom magam valamin, akkor a számítógépemen a szerelmes számokat, leginkább Celine Dion dalait hallgatom, mivel erre megnyugszom. Komolyzenét egyáltalán nem hallgatok, de semmiféle kisfogásom sincs ellene. Próbáltam már megszeretni, de néhány perc után automatikusan átkapcsolok más stílusra. Vajdaságban talán a lakodalmas zene a legnépszerűbb, nagyon sok fiatal is szereti ezt a zenét, én viszont meghallgatom ugyan, de egy kicsit már kezd unalmassá válni. Nagyon szeretem a rockzenét, de nem azt a zúzós-kemény változatát, hanem a nyugisabb, hallgathatóbb verziót. Fiatalságom meghatározó zenekara az Omega volt, munka közben, kint a kertben ma is előszeretettel dúdolom a Gyöngyhajú lány, a Petróleumlámpa vagy a Régi csibészek dallamát. Nemrégiben jelen voltam a szabadkai főtéren megtartott koncertjükön, s felemelő élmény volt. Kedvelem még a Bikini, a Karthago, az Edda és a Beatrice zenéjét is.
KISS Annamária nagykikindai munkanélküli:
- Imádom a zenét, gyerekkoromban tagja voltam az iskolai kórusnak, és ma is előszeretettel dalikázom, ha valamilyen fülbemászó dalt hallok. Házimunka végzése közben szinte mindig hallgatok valamilyen zenét, leginkább az ún. magyar muskátlizenét szeretem, valahogy a munka is könnyebben megy, ha ilyen zenét hallgatok. Sokan kritizálják az e fajta muzsikát, de én erre tudom leginkább elengedni magam. Szívesen hallgatok még dzsesszt, amely teljesen megnyugtat, egykori jugoszláv nosztalgiaszámokat, melyek segítségével felidézhetem fiatalságomat, gyakran pedig komolyzenei lemezt teszek a CD-lejátszóba. A zene fontos része az életemnek, mivel megnyugtat, emlékeztet, gondolkodásra késztet és nem utolsósorban szórakoztat.