Milyen újságíró-nemzedékre van szükségünk?

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Milyen újságíró-nemzedékre van szükségünk?

- Szabó Attila fotójaKlemm Józsefet, a Magyar Nemzeti Tanács Intézőbizottságának a tájékoztatási felelősét, az Újvidéki Rádió igazgatóhelyettesét, a Pro Media újságíró-iskola alapítóját nemzeti ünnepünk alkalmából a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki. Sokrétű tevékenysé...

- Szabó Attila fotója

Klemm Józsefet, a Magyar Nemzeti Tanács Intézőbizottságának a tájékoztatási felelősét, az Újvidéki Rádió igazgatóhelyettesét, a Pro Media újságíró-iskola alapítóját nemzeti ünnepünk alkalmából a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki. Sokrétű tevékenységéről a következőket mondta:
- Meggyőződésem, hogy a Pro Media újságíró-iskolával találtam meg az életcélomat. Az ember elérkezik abba a korba, amikor úgy érzi, annyi mindent összegyűjtött, hogy ideje volna adnia is. Itt az ideje kinevelni egy fiatal nemzedéket, átadni a tapasztalatokat, látni, hogy egy új generáció átveszi tőlünk a stafétabotot és talán jobban csinálja, mint mi, amikor ennyi idősek voltunk. Sem mint igazgató-helyettes, sem mint a Magyar Nemzeti Tanács Intézőbizottságának tájékoztatással megbízott tagja nem tudtam annyit tenni, amennyit lehetett volna. Ezeken a funkciókon ugyanis az egyénnek van felelőssége, de nem rendelkezik eszközökkel a céljai megvalósításához.
* ''A külhoni magyar nemzetrészek fennmaradása és megmaradása szempontjából rendkívül fontos, hogy miként működik az ottani magyar sajtó” - nyilatkozta nemrégiben. Mit mondhatna a vajdasági helyzetről?
- Úgy érzem, ebben a pillanatban nemcsak a vajdasági magyar sajtó, hanem maga az újságírás van válságban világszerte. A 21. századi tájékoztatási forradalom nagy mennyiségű információt juttat el az emberekhez, de egyben tönkre is teszi az újságírást. A lapokban ugyanis egyre kevesebb a véleményműfaj, és egyre több az olyan hír, amely csupán az események felszínét érinti. Azt hiszem, eddig még senki sem fogalmazta meg, hogy a kisebbségi újságírásnak miben kell eltérnie a többségitől. Természetesen arra kell törekednie, hogy minőségben ne maradjon le a többségi újságírástól, de hozzáállásban, a téma megközelítésében és feldolgozásában mindenképpen másnak kell lennie. Nemcsak mi, hanem az anyaországi újságíró-iskolák is elmulasztották eddig kimondani, hogy a kisebbségi újságírást tanítani kellene. Egy kisebbségi újságírónak nem elég csak az eseménnyel, annak a hátterével foglalkoznia, hanem elsősorban arra kell összpontosítania, hogy a téma hogyan érinti a közösségét.
* Szüksége van-e a vajdasági magyarságnak új tájékoztatási eszközökre, vagy a már meglevők szerkesztéspolitikáján kellene változtatni?
- Talán inkább próbáljuk megőrizni azt, ami már megvan, és ha bebizonyosodik, hogy életképtelen, akkor kellene új tájékoztatási eszközöket létrehozni. Az utóbbinak viszont az lenne az előfeltétele, hogy végre kidolgozzuk a vajdasági magyar médiastratégiát, valamint ennek részeként a vajdasági magyar tömegtájékoztatás rendszerét. Meg kell fogalmazni, hogy a vajdasági magyarságnak hány és milyen médiumra van szüksége. Első lépésként jegyzékbe kellene vennünk, mivel rendelkezünk, melyek a tartományi, illetve a kisközösségi jellegűek. Ha ezt elvégeznénk, akkor kiderülne, léteznek-e fehér pontok Vajdaság területén. Pontosítani kellene a feladatokat, a munkamegosztást és létrehozni az együttműködést, ami ebben a pillanatban nagyon hiányzik. Fontos lenne, hogy ne egymás ellenében dolgozzanak, hanem kialakuljon Vajdaságban az a médiahálózat, amely teljes egészében kielégíti az elvárásokat.
* Hol tart az említett médiastratégia kidolgozása?
- Van valami mozgás, elsősorban az elektronikus média területén. Ez az év nemcsak lehetőséget, hanem kötelezettséget is ró ránk, hiszen decemberben - a Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvenciójának kezdeményezésére - a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma elfogadta a javaslatot, hogy 2009-et nyilvánítsák a külhoni magyar sajtó évévé. Ezzel egyidejűleg néhány feladatot is kaptak a tagszervezetek, közöttük azt, hogy végre körvonalazzák a magyar médiastratégiát. Nyilvánvalóan az egységes magyar médiastratégiára gondoltak, de ennek előfeltétele, hogy az egyes magyar közösségek megfogalmazzák a sajátjukat. Sajnos, három hónapot már elvesztettünk, de első lépésként a kezdeményezésünkre a magyar országgyűlés külügyi bizottsága létrehozott egy honlapot, amelyen megjelenhetnek a külhoni magyar médiumok. Reméljük, heteken belül megkezdi a működését és megteremtődik egyfajta kapcsolat a külhoni magyar közösségek és az anyaország között. Nem elég az, ha mi meghatározzuk a saját szerepünket az egységes magyar médiarendszerben, ha az anyaországi sajtó továbbra is egyfajta ellenérzéssel, fenntartással viszonyul irántunk. De a kisebbségi magyar tájékoztatási eszközök is igen gyakran belenyugszanak abba, hogy provinciálisak legyenek, illetve a provincializmust kiegyenlítik a regionalizmussal, ami óriási hiba.
* Sokszor hangoztatja, hogy európai színvonalú és magyar szellemiségű újságírásra van szükség. Tapasztalatom szerint - főleg a fiatal kollégák esetében - az európaiság nem fér össze a magyar szellemiséggel.
- Az anyaországban is utópiának tartják, de én nem látok ellentétet a kettő között. Az európai minőségen azt értem, hogy nekünk is úgy kell tudnunk a szakmát, mint bármelyik európai újságírónak. Nem egy nemzeten felül álló eszmét akarunk rákényszeríteni az utánunk jövő nemzedékre, nem kozmopolitizmust hirdetünk, hanem azt, hogy a fiataloknak meg kell tanulniuk a szakmát ahhoz, hogy mesterré válhassanak. Aki a kisebbségi közösségben akar újságíró lenni, annak fel kell vállalnia, hogy ennek a közösségnek a létkérdéseivel foglalkozzon. Ezt értem magyar szellemiségű újságíráson. Oly módon kell ezeket a témákat feldolgozni, hogy közben rávilágítsunk arra, hogy a vajdasági magyar közösség hogyan tud megmaradni a szülőhelyén.
* De nyilvánvalóan nem az a cél, hogy mindig csak a jó és kedvező dolgokat mutassuk be?
- Egészen biztos, hogy ezen a területen a bíráló újságírást is művelni kell, de felmerül egy újabb érdekes kérdés: a sajtószabadság és a kisebbségi újságírás közötti összefüggésé. A kisebbségi újságírásban tevékenykedőnek mindig kettős szempontot kell mérlegelnie. Az egyik fontos szempont, hogy a lehető legnagyobb mértékben ragaszkodjék a szabad sajtó eszméihez, vagyis szépítés nélkül közzétegye a birtokába jutott fontos információkat. Ugyanakkor mindig meg kell fontolnia, hogyan tud rávilágítani ezekre a témákra úgy, hogy ne adjon fegyvert azoknak a kezébe, akik alig várják, hogy bizonyos híreket felhasználjanak a kisebbségi közösségek ellen. Ezért vélem úgy, hogy a kisebbségi magyar újságírók új generációjának a kinevelése nagyon nehéz és fontos feladat. Nekünk olyan nemzedékre van szükségünk, amely tudja, hogyan lehet újságírást művelni úgy, hogy megfeleljen a sajtószabadság ismérveinek, de ne ártson annak a közösségnek, amelyhez szól.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink