Az Európai Bizottság felfüggesztette a Szerbia és Montenegróval megkezdett stabilizációs és társulási tárgyalásokat, mivel Belgrád nem tartóztatta le és nem adta ki a hágai nemzetközi törvényszéknek a háborús bűnökkel vádolt Ratko Mladiæot - hozta nyilvánosságra szerdán Brüsszelben Olli Rehn, az EU bővítési biztosa. Mindemellett azt is közölte: Mladiæ kézre kerítése esetén a tárgyalások azonnal folytatódhatnak. Ha azonban a felfüggesztés tartóssá válik, az uniós bizottságnak nem marad más választása, mint a tárgyalások teljes megszakítását kérnie.
A Hágában sajtóértekezletet tartott Carla del Ponte, és azt mondta: Koštunica becsapta, amikor márciusban megígérte, hogy Mladiæot április végéig kiadja. A főügyésznő úgy véli, hogy az extábornok azért bujkálhat sikeresen, mert első kézből kap információkat a kormány vele kapcsolatos szándékáról.
Miroljub Labus, a szerbiai kormány alelnöke a hír hallatán azonnal benyújtotta visszavonhatatlan lemondását Vojislav Koštunica kormányfőnek. A belgrádi sajtótájékoztatón elmondta, a G17 Plusz minisztereinek azt fogja javasolni, vonuljanak ki a kormányból.
A szerbiai kormány már megint elégtelenre vizsgázott mind a választópolgárok, mind Európa előtt. Vajon meddig fogja még ezt Európa tolerálni?
Milyen messze van Európa? - kérdeztük a héten.
MÁRKI László hajdújárási virágtermelő:
- Sajnos, azt kell mondanom, hogy egyre messzebb kerülünk Európától, amíg némely felelős emberek így állnak hozzá a dolgokhoz. Nem tudom, hova süllyedhetünk még. Attól tartok, hogy a lejtőn már nem állunk meg, s még hosszú út vezet a végéig. Országunk vezetői még nem jöttek rá, hogy ha valami nem megy, akkor nem a láncot kell cserélgetni, hanem olykor a kutyát is. Virágtermesztéssel foglalkozom, a többi polgárhoz hasonlóan a jobbat, a szebbet várom, ehelyett évről évre rosszabb a helyzet, egy helyben topogunk, egyre nehezebb a megélhetés, alaposan meg kell gondolnunk, mire is költjük azt a kevéske pénzt, amit a munkánkért kapunk. Nem tudom, meddig tartható fenn ez az állapot, mi lesz ennek az egésznek a vége.
N. N.
- Hogy messze van-e Európa? Pontatlan a kérdésfelvetés, mert hát Szerbia, ha tetszik, ha nem, Európában van. Természetesen csak földrajzi értelemben. Minden más értelmezésben ez az ország, ez a mostani kultúra, a közfelfogás igen messze van Európától. Ennek történelmi okai vannak, a 600 éves török hódoltság az ázsiai típusú államberendezést és műveltséget honosította meg. Nem csoda, hogy a nyugati demokráciák értetlenül állnak az önpusztító szerb politika előtt, hiszen a balkáni politika sosem az ésszerű és jól követhető érvek mentén artikulálódott. A ,,nyugatot azért könnyű becsapni, mert logikusan gondolkodik, tulajdonképpen erről a rossz szokásáról kellene lemondania akkor, amikor a balkáni országokkal ül le tárgyalni. Nem tudom, önök hogyan vannak ezzel, de én meg voltam róla győződve, hogy Mladiæot nem fogják élve kiadni Hágának.
PAP Judit, bajmoki közgazdasági technikus:
- A kérdés elgondolkodtató, hiszen szinte azonnal rávágná az ember a nemet, ha nem ebben az államközösségben élne. Sajnos, igen távolinak tűnik Európa, több szempontból is. Fiatal, magasan szakképzett kádereink sajnos rákényszerülnek arra, hogy külföldön próbáljanak szerencsét, mert itthon még mindig csak az rúghat labdába, illetve csak annak van esélye, aki közel áll a tűzhöz, függetlenül attól, hogy milyen szakképesítéssel rendelkezik. Az oktatásügyben is nagyon kusza a helyzet: például minden községben más-más összegű ösztöndíjat folyósítanak, holott annak egységesnek kellene lennie. A privatizációs folyamat is csak a munkanélküliséget növelte, hiszen számtalan középkorú ember maradt miatta állás
nélkül. Számtalan ehhez hasonló indokot sorolhatnék még fel, amiért messze vagyunk még Európától, a kultúra szintjéről nem is beszélve. Azt hiszem, ennek a fejlesztése, csiszolása lehetne az első lépés Európa felé.
VARGA György hajdújárási nyugdíjas:
- Erre a kérdésre akár egy közmondással is válaszolhatnék: bizony, olyan messze vagyunk Európától, mint Makó Jeruzsálemtől. Szerbiában még nem születtek meg azok a politikusok, akik felismernék a világban végbemenő változásokat, és kísérnék a fejlett országokban zajló folyamatokat. Véleményem szerint Európától eddig is legalább 20-25 évnyire voltunk, s ezzel, hogy a kormány nem teljesítette megígért kötelességét, még messzebb kerültünk. Pedig nagyon határozottan megígérte, hogy kiadja a keresett háborús bűnöst, de mégsem tette. Nálunk a kormányban még mindig vannak sötét erők, amelyek akadályozzák az Európához való csatlakozási folyamatot, mivel nekik a jelenlegi állapot tökéletesen megfelel. A nép pedig egyre csak tűr, amelyen nem is csodálkozom különösebben, hiszen az emberek tájékozatlanok, a tájékoztatási eszközök nagy része a kormány oldalán áll, így nem nehéz meggyőzniük az embereket arról, hogy holnap vagy holnapután akár így is eljuthatunk Európába. Számunkra nem lenne jó, ha tegyük fel, már holnap felvennének bennünket az Európai Unióba, mivel képtelenek lennénk azokat a feltételeket teljesíteni, amelyeket követel. Azok teljesítéséhez idő kell, nem lehet egyik napról a másikra megfelelni nekik. Nézzük csak meg példaként Magyarországot, már tizenhat éve mennek a folyamatok, néhány éve csatlakoztak is az unióhoz, a lakosság nagy része mégis panaszkodik, s egyáltalán nincs megelégedve az elért életszínvonallal.
Hogy mikor szabadulunk meg már végre a háborús bűnösöktől, nem tudom, a sokadig határidő is lejárt már, de nálunk a füle botját sem mozdítja senki. A példa azt mutatja, hogy Mladiæ kézben tartja nemcsak a népet, hanem a kormányt is. Az Egyesült Államok rebesgeti az eddig folyósított segélyek megvonását, amit bizony mindannyian - persze, a politikusok kivételével - keményen meg fogunk érezni. Addig a népnek jobb nem lesz, míg a politikusok fizetése biztosítva van. Nekik is egy kicsit nélkülözniük kellene, akkor talán másként viszonyulnának a polgárokhoz. Nekik könnyű, mivel különböző juttatások révén százezreket vesznek fel havonta, mindenféle kétes eredetű pénzekből saját vállalatokat létesítettek, az ő fizetésük megvan, és egyáltalán nem érdekük, hogy az emberek érdekében bármit is tegyenek.
Zoran Ðinðiæ meggyilkolásával három éve a demokrácia is meghalt Szerbiában - ami jelenleg itt zajlik, az nagyon messze van a demokráciától -, s ami igazán elszomorító, hogy nem látok a szerbiai politikai életben egyetlen olyan embert sem, aki a Ðinðiæ által megkezdett demokratikus folyamatot újjá tudná éleszteni, s bevezetné Szerbiát Európába.