Számos kutatás és a közelmúlt járványa is arra mutatott rá, hogy az egyik legfontosabb támasz maga a szociális háló. Motivációs piramisában már Maslow is rámutatott a biztonság és a szeretni/szeretve lenni jelentőségére. Megélni azt, hogy tartozunk valahova az egyik legelemibb emberi szükséglet. Tovább élnek és mentálisan egészségesebbek azok az emberek, akik ápolják a számukra támaszt, feltöltődést, illetve az összetartozás érzését nyújtó kapcsolataikat.

Nem a közösség jellege vagy a barátok száma számít, hanem ezeknek a kapcsolatoknak a minősége, amilyen szinten kapcsolódni tudunk egymáshoz, aminek során kölcsönösen megélhetjük a szeretetet és az összetartozást. Ez nem azonos azzal, mint amikor az ismerőseink képeit nézegetjük a közösségi oldalakon, hiszen sok esetben nem állunk szoros, pozitív kapcsolatban ezekkel az emberekkel — egyes írásokban a kutatások szerint az aktív szociális hálónkban körülbelül 250 fő lehet, és nem több ennél. Mindebből az következik, hogy ha valamikor, akkor a szorult helyzetekben kell nyitnunk mások felé, és nem bezárkóznunk — vagyis keressük a társaságot, kapcsolódjunk, és tartsuk fenn a kapcsolódást. Ez eleinte akár online is történhet, de mindenképp informatívabb és minőségibb a személyes forma.

A mentális segítség mellett magát a szociális hálót is támogatja a humor — ebbe pedig erkölcsi és humánus kereteken belül sok minden belefér: mémek, vicces szövegek, képek, videók, melyek úgy tükrözik vissza a nehézségeinket, hogy felszabadítják a bennünk levő feszültséget. Hiszen ezek nemcsak humorosak, de közösséget is teremtenek másokkal, feloldva bennünk a magányosság érzését egy-egy probléma kapcsán. A nevetés és a mosoly fiziológiai hozadékairól pedig már többször is olvashattak.

Amikor minden nehéz, akkor érdemes felidéznünk a korábbi célokat, illetve kitűzni magunk elé újakat. Jó, ha ezek valóban elérhetőek, mint például sportolni kezdeni, vagy megtenni a napi 10 000 lépést, vagy elsajátítani egy új készséget, nyelvet tanulni, finommotorikai kihívásokat megoldani, ételkészítésben jártasságot szerezni, stb., de belevághatunk különféle kihívásokba is, melyekkel napi, heti vagy havi célokat fogalmazunk meg (a közösségi oldalakon számos szakember kínál ilyeneket). Ám a legnagyobb elégedettséget azok a célok adják meg, amelyek által egy közösség szempontjából is hasznosnak érezhetjük magunkat — ilyen például az önkéntes munka.

Ha viselkedésünkben azt figyeljük meg, hogy ingerültebbek, türelmetlenebbek lettünk, többet veszekszünk másokkal, nyughatatlanok vagyunk, vagy éppen ellenkezőleg, lehangoltak, nincs kedvünk semmihez, magunkba fordulunk, legszívesebben átaludnánk a napot — ez mind a stressz jele lehet. Ilyenkor pedig a stresszkezelés a cél, azaz: relaxációs technikák, meditáció, életmódváltás (még ha közhelyes is), napi rutinok átstrukturálása, több mozgás beépítése a mindennapokba, kirándulások szervezése és megvalósítása, kertészkedés, kreatívkodás és egyebek.

Erőforrásokhoz akkor is nyúlhatunk, ha csak simán kimerülnek az energiatartalékaink — ami leginkább a mindennapi monotonitásból, a kihívások elmaradásából, a folyamatos kudarcélményekből eredhet. Megélhetjük, hogy egyszer csak azon kapjunk magunkat, a hétköznapok beszippantottak bennünket.

A mókuskerékszerű élet leghatásosabb terápiája a spontaneitás és a lazulás, helyesebben a gyermeki énünkhöz való visszatalálás. Ezt segíthetik a gyermekkori meséink/mesefilmjeink, hiszen annak idején is a legnagyobb elakadásokat ezen történetek által voltunk képesek feloldani. Vagy csaphatunk egy őrült napot, melyben benne lehetnek a gyerekkori nyalánkságok, kedvenc zenék, helyek, játékok — mintha egy nosztalgikus időutazáson vennénk részt, de nem a búslakodás, hanem az újraélés céljából.

Gyakran kaphatjuk több forrásból is azt a visszajelzést, hogy csak a nehézségekre gondolunk, és a jó dolgok figyelmen kívül maradnak. Nos, ezt megelőzve készíthetünk egy „boldogságmementót”, melybe belekerülhetnek emlékek, képek, tárgyak (koncertjegyek, szárított virágok…), melyek arra az eseményre, azokra a pillanatokra emlékeztethetnek bennünket a jövőben is, amelyeket igazán élveztünk. Mellé kerülhet néhány leíró sor, idézet is. Ehhez azután bármikor nyúlhatunk, amikor a lelkesedés alábbhagy.

Mindannyiunknak más-más lelki erőforrásai lehetnek. És mindenkinek vannak. Ezek egyediek. A korábban említettek mellett idesorolható az optimista hozzáállás, a kitartás, a család, egy fontos ember, szeretett város/hely, háziállat, de akár egy korábbi nehéz helyzet megoldásának tapasztalata is szolgálhat a későbbiekben erőforrásként. Mindemellett fontos, hogy a hétköznapokban is szakítsunk időt olyan tevékenységekre, amelyek jó érzéssel, igazi elmélyüléssel, flow-élménnyel töltenek el bennünket. Hiányzó vagy gyenge erőforrásaink igenis fejleszthetőek — ehhez az első lépés, hogy azonosítsuk, mire van szükségünk, és mi gátolt eddig a kiépítésében.