Nem tudnék ezek közül kiválasztani egyet sem, amelyhez ne fűznének nagyszerű gyermek-, tinédzser- és fiatal felnőttkori emlékek. Számomra a herceg történetei voltak a legmeghatározóbbak.

Minden a Warrior Withinnel kezdődött, melyet az egyik általános iskolás barátomnál próbálhattam ki egy Pentium 3-as számítógépen. Persze akkor még nem volt PC a házban, de csakhamar kiírattam a játékot egy adattároló lemezre — mennyire csodálatos is volt annak idején a kalózkodás! —, és olyan barátoknál vagy családtagoknál, akiknél volt kompi, felinstalláltam a játékot, hogy aztán 20 percig játszhassam a bevezetőt és az első pályát, melynél tovább sohasem jutottam. Én ekkor még nem hallottam a Far Cry első részéről, csak később pillantottam meg azt a csodálatos tengerpartot, amellyel reklámozták a szoftvert. Persze ebben nagy munkája volt a játékot fejlesztő legendás Crytek cégnek, mely három évvel később, 2007-ben dobbantott nagyot a Crysis című, gépizzasztó alkotással. Akkoriban még teljesen másképp telt az idő. Egy év rettentően soknak tűnt, a játékok pedig olyan ütemben fejlődtek, hogy már akkor nehéz volt velük lépést tartani. Ez egyébként egészen a 8. konzolgenerációig eltartott. A Ubisoft pedig meglovagolva néhány húzócímének sikerét, sorozatgyártásban adta ki a jobbnál jobb játékokat. 2010 előtt nem volt olyan gyerek, aki ne hallott volna a már említett Far Cryról és a Prince of Persiáról vagy az Assassin’s Creedről… Mondjuk, az utóbbit annyiféleképpen mondták ki élőben, mint vidékünkön a Prosperitati Alapítvány nevét.

Ubisoft-játékok (Forrás: ubisoft.com)

Ejj, be jó is vót az akkó!

Az utóbbi években nagy csorbát szenvedett a francia vállalat hírneve. Volt ott szexuális visszaélésekről és mérgező munkahelyi légkörről szóló botrány, de a játékok monetizációs stratégiája és a live service bevezetése is sok rajongónál kiverte a biztosítékot. Az utóbbi hónapokban számos pletyka felröppent arról, hogy a kínai székhelyű Tencent ki szeretné vásárolni a Ubisoftot, ami egyébként nem segítene, inkább rontana a már így sem barátságos pénznyerő módszerein.

De a legfurcsább az egészben mégis az, hogy annak ellenére, hogy milyen szép emlékeket is adtak a franciák játékai, az internet népe mégis vendettát fogadott velük szemben. Mert akármennyire is minőségi alkotások pörögtek le a gyártósorról, mi, a játékosok csak a szépre emlékezve lehurrogjuk az újat, és már előre temetjük a még meg sem jelent szoftvereket. Mégis mi történhetett velünk? Igen, a Far Cry 6-tal voltak gondok, de egy erős darabja volt a sorozatnak; az AC játékok meg az Origins után egy újabb vonalat vettek fel, és véleményem szerint nagyon is jól; a The Divisionnek is van egy kemény játékosmagja; a Rainbow Six Siege még mindig az egyik legnépszerűbb shooter… Meglovagoltuk ezt a mérgező cancel culture vonatot, és nem először történik ilyen.

Prince of Persia: Warrior Within (forrás: Alpha Coders)

(Szeretném leszögezni, hogy a most következő észrevételeim és véleményem csak spekulációk, hosszas megfigyelések szüleményei.)

Ugyan mi folyik az interneten? Egyre több olyan YouTube-csatornát fedezek fel, amelynek a tartalmai csak abból állnak, hogy egy-egy hírességet vagy vállalatot, csúnya szavakat nem kímélve, ócsároljanak, akármit is követtek el. Csak példaként, a MorePegasus nevű csatorna már vagy tíz olyan videót készített a KSI-, Logan Paul- és MrBeast-botrányokról, amelyekhez olyan indexképeket társított, hogy: „VÉGE VAN”; „ELKAPTÁK”; „ROSSZABB A HELYZET, MINT HITTÜK”; „ITT A FINÁLÉ”. És valóban elkapták végre a fináléban ezeket a személyeket, mert sokkal rosszabb a helyzet, mint hittük? Valóban itt a végük?

Nem. Köszönik szépen, jól vannak. Ezt nevezik clickbaitnek, azaz a Google fordítója szerint kattintáscsalinak. A Szómagyarító weboldal már másképp hivatkozik rá: „szenzációhajhász, kattintásvadász internetes tartalom (hivatkozás, amely gyakran kevésbé érdekes oldalra mutat).” 

Félreértés ne essék, egyáltalán nem védem a fenti internetes celebritásokat, most csak ezekről az oldalakról szeretnék szólni, hiszen temérdek mennyiségű tartalom megtekintése után most már úgy érzem, hánynom kell tőlük. A MorePegasushoz hasonló oldalak (pl.: Luke Stephensé is) a lejáratásra épülnek. Amíg az előbbi olyan forrásokat használ fel, amelyek az esetek 70%-ában nem volnának alkalmasak megjelölésre (ilyenek például a jól megválogatott hozzászólások), ő mégis úgy válogatja össze az algoritmusnak is megfelelő, 11 percnél hosszabb videóihoz passzoló forrásokat, hogy azok kizárólag azt támasszák alá, ami az ő feltevését igazolja. Az ilyen oldalak nem tekintik meg ezeket a világviszonylatban kis fontosságú történéseket több szemszögből, ahogyan azt kellene, hiszen ez szembemenne a csatornájuk filozófiájával. Igazából ez a jelenség nem számítana egy cseppet sem, ha nem volna ilyen hatással az emberi véleményalkotásra.

Assassin’s Creed-karakterek (forrás: Screen Rant)

Most vegyünk újabb példákat. Az eltussolt szexuális zaklatási botrányok előtt a Ubisoftnak nemigen voltak hibái az AC Unity félkész megjelenésén kívül (azt is kijavították, és azóta is a sorozat egyik legszebbjének tartják, sőt, a helyszínéül szolgáló Párizs építészeti sokszínűségét vele mutatják be mérnökhallgatóknak). Azóta pedig a vállalat kapott hideget és meleget is a legújabb, még meg sem jelent AC Shadows kapcsán, hiszen az egyik főhős egy fekete férfi lesz. Én speciel csodálatos ötletnek tartottam, hogy egy kézenfekvő szóviccel élve új színt visznek bele a játékba, hiszen így tudna jól elkülönülni a szintén nyílt világú és eszeveszettül népszerű Ghost of Tsushimától. De nem, a játékosok nem tartották autentikusnak ezt a lépést, az persze senkit sem zavar, hogy az Originsben olykor istenek ellen harcolunk hétköznapi emberként.

Az utóbbi év mellélövéseihez sorolhatjuk még a Skull and Bonest és a Star Wars Outlawst is, melyek egy kissé kétes minőségűre sikeredtek, de még így is az egyszer kipróbálható kategóriát képviselik. Sőt, az utóbbi grafikája elég pofás.

Persze a Ubisoftnak orvosolnia kell a cégen belüli problémákat, és igen, mint aggódó rajongók rá kell irányítanunk ezekre a gondokra a figyelmet, de nem úgy, hogy egyszerűen elérjük, hogy egy 21 000 embert foglalkoztató céget bezárjanak. És mellékesen ez még Szerbiát is érintené, mert a vállalatnak Belgrádban is van egy nagyszerű talentumokból álló stúdiója. Továbbá jó példákkal is szolgálhatunk, hiszen a Call of Dutyt kiadó Activision esetében is voltak javulások (hasonló gondokról hallhattunk ott is, melyek a munkahelyi körülményeket és a légkört érintették).

Végső gondolatok

Nem vagyok senki sem, hogy mások gondolkodásmódját megváltoztassam. Én csak arra kérek mindenkit, hogy mielőtt állást foglalnánk, figyeljünk meg egy problémát több oldalról is. Nem mentem fel magamat ez alól, hiszen én is gyakran beleesek ebbe a hibába, viszont törekszem a változásra. Együtt talán létrehozhatnánk egy jobb jövőt. Mindig is a képzeletbeli szépségversenyes beszédemből szerettem volna idézni: legyen világbéke!