Dobai János és Szarka Edit

Ünnepélyes keretek között, a magyar kultúra napjának jegyében megkezdődött a XVII. Tordai Művelődési Napok rendezvénysorozat, mely az idén is két hónapon át kínál majd számtalan kulturális tartalmat a helybelieknek, illetve a Tordára látogatóknak. A tordaiak, illetve a környező települések művelődéskedvelői is szinte éheznek a színes programokra, hiszen a rendezvényeket mindig telt ház előtt tartják meg.

A rendezvény megnyitóján Dobai János, Torda faluelnöke mondott ünnepi köszöntőt. Kifejtette: ahogy tizenhét évvel korábban, úgy most is egy cél vezérli a szervezőket, hogy bemutassák a falubelieknek meg a Tordára látogatóknak az értékeiket, a hagyományaikat, a szokásaikat, a kultúrájukat, valamint elhozzák mások programjait is, például a testvértelepülésekét vagy a szomszédos, illetve környező települések művelődési egyesületeinek kínálatát. A rendezvény szinte a kezdetek óta nemzetközi, hiszen a testvértelepülésekről, Romániából és Magyarországról is érkeznek fellépők, és ezt a jó szokást a továbbiakban is éltetni kívánják.

— Az itteni szórványmagyarság egyik legrangosabb és valószínűleg leghosszabb rendezvénysorozata a Tordai Művelődési Napok, mely identitásunk megőrzésében is nagyon fontos. Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen közösség élén állhatok. Igaz, a települést már többen leírták, és azt is hangoztatják, hogy Torda kiürült, de én teljes felelősséggel állítom, hogy a fogyatkozás, a fiatalok elvándorlása ellenére — mely nemcsak ránk, hanem másokra is jellemző — mi még itt vagyunk, és itt is akarunk lenni még nagyon sokáig. Bízzunk önmagunkban, összefogásunkban, és így erősek lehetünk! Még sokáig tenni kívánunk annak érdekében, hogy a közösségünk megmaradjon és fejlődjön — mondta köszöntőjében Dobai János, majd azt is ecsetelte, hogy az elmúlt időszakban mi mindent sikerült megvalósítaniuk, valamint nagy vonalakban vázolta a település terveit is, abban bízva, hogy a jövőben is megkapják mindazokat a támogatásokat, amelyeket eddig elnyertek, és a közösség érdekében fel is használtak.

A tordai táncosok népes csoportja

A falu vezetője arról is szólt, hogy ebben az évben egy jubileumot is ünnepelhetnek, hiszen 220 éve fejeződött be a falu újratelepítése. Ez az évforduló is arra kötelezi a tordaiakat, hogy még jobban összefogjanak. Hangsúlyozta, erős hittel arra kell törekedniük, hogy a gyermekeiknek minél szebb jövőt teremtsenek, és hogy kiálljanak a faluért, a magyarság megmaradásáért.

A rendezvényt Nyilas Mihály, a tartományi kormány alelnöke, oktatási titkár nyitotta meg, aki Kölcseynek az unokaöccséhez írt tanítását, gondolatát tolmácsolta: „Az ember nem a jelen pillantat, nem a pillantati szükség rabja; értelmi eszméletekre lévén alkotva, nem veszti el a múltat szem elől; s ezáltal mind a jelennek több díszt szerezhet, mind a jövőre kiszámított hatással tud munkálni.” Ezzel az idézettel kívánta megerősíteni, mekkora a tordaiak hite, akik szintén nem vesztették szem elől a múltjukat.

— Az ősöktől örökölt szívóssággal és bizakodással, a teremtett értékeket tisztelve, mindebből merítve és mindezt gazdagítva teszik élhetővé a jelent. Ez a rendezvénysorozat a Kölcsey által említett „dísz”, melyet a tordaiak szereztek jelenünknek, mindannyiunk jelenének. Tizenhetedik éve szervezi a helyi művelődési egyesület a település intézményeivel, a helyi közösséggel ezt a nagyszabású rendezvényt, és a munkából mindenki derekasan kiveszi a részét. Mert — még egy Kölcsey-idézet —: „Egyedül a legnagyobb erő sem tehet mindent, mondhatnám, nem tehet sokat: egyesített erőknek pedig a lehetetlennek látszó is gyakran lehetséges. Mit ér egy csepp víz? De milliomonként egyesült cseppek megdöbbentő erőt fejtenek ki.” Milliomonként egyesült cseppek vagyunk, akik elképzeléseinket, cselekedeteinket az egyetlen eredményre vezető mód: képességeink és lehetőségeink egyesítése által valósítjuk meg. Minden egyes sikerünk pedig maga az ünnep. Azt is mondhatnám, ma Kölcsey e gondolatainak igazságát, bizonyulásának ékes példáját ünnepeljük. A vajdasági magyarság minden összejövetelének alkalma — ünnep. Azt ünnepeljük, hogy gazdag múltunk van, melyből erőnk fogytán, vagy éppen ihletésért, mindig meríthetünk. Azokat ünnepeljük, akik merítenek belőle, és továbbviszik, meg azokat, akik újat tesznek hozzá, és azokat is, akik tisztelik, őrzik, ápolják és — mint a tordaiak — ünneppé teszik. Hát mi ez, ha nem a jelen élhetősége és a jövőnk egészséges csírája? Annak példája, hogy anyanyelvünk és kultúránk ismerete, gondos ápolása hatékony eszköz a megmaradásra, a közösségben való gondolkodás pedig érvényesülésünk legbiztosabb módja — mondta megnyitóbeszédében Nyilas Mihály.

A rendezvényen a helyi Petőfi Sándor MME mind a négy néptánccsoportja bemutatkozott — a tordaiak „kincse”, a Kincs elnevezést kapta ugyanis a kilencvenhat táncosból álló csapat. Sári Enikő, a tánccsoportok művészeti vezetője kifejtette, nagyon büszkék ezekre a gyermekekre és fiatalokra, hiszen ez nemcsak kincs, hanem a jóisten áldása is. Annak ellenére, hogy a falu fogyatkozik, vannak gyerekek, mindannyian szeretik a néphagyományokat, járnak a próbákra, gyakorolnak, és mindenki boldog, hogy ezen a téren Tordán van utánpótlás.

Hevesi Tibor és a Juhász Zenekar

Fellépett továbbá az Orgonavirág népdalkórus, valamint a vendégek: a magyarittabéi Hevesi Tibor, a bácsfeketehegyi Török Noémi népdalénekes, a magyarkanizsai néptánccsoport, valamint a Juhász Zenekar, mely az énekesek és a táncosok zenei kíséretéről is gondoskodott. Emellett a mezőtúri Szivárvány citeraegyüttes tagjai kápráztatták el a közönséget muzsikájukkal.

Mint minden évben, ezúttal is a Begaszentgyörgy Közművelődési Intézmény tavalyi festőtáborának legszebb alkotásaiból nyílt tárlat, melyet Szarka Edit igazgató méltatott.

Az Orgonavirág asszonykórus

A XVII. Tordai Művelődési Napok rendezvénysorozat keretében több színházi produkciót láthat a közönség, valamint lesznek könyvbemutatók, élőújság, vadászbál és előadások is a termelők részére. A záróestet március 10-ére hirdették meg, amikor is a Kárpát-medence három Torda nevű települése tart majd közös ünnepet.

A szerző és Kocsis Róbert felvételei