A politikai korrektség mint álca

Mindig is voltak és lesznek olyan témák, amelyekről nagyon körültekintően kell beszélni. Európában a mindennapok történései közepette fontos megtalálni azt a hangot, amely még nem sértő, de nevén nevezi a problémát, és ezzel segít a megoldásában. Ha a megfelelő, minden fél által elfogadott hangnemben tudunk beszélni, akkor az segít megoldani a felmerülő gondokat.

Mégis azt tapasztaljuk, hogy a politikailag korrekt beszédet sokan arra használják, hogy kitérjenek a kérdések elől, hogy ne beszéljenek a valódi és esetleg kényes témákról. Mások, főleg az „eurobürokraták” azzal palástolják hiányos angoltudásukat, hogy a biztonságos panelek mögé bújnak, nehogy véletlenül a sajtó vagy a politikai ellenfeleik megtámadják őket egy-egy félrecsúszott szó miatt. Valójában a politikailag korrekt beszéd elődje a diplomatikus megfogalmazás volt. Egy tréfás mondás szerint: „A diplomatikus megfogalmazás olyan, hogy amikor elküldik az embert a fenébe, alig várja, hogy elinduljon.” Valójában a diploma, így a diplomatikus szó is római eredetű, és arra vonatkozik, hogy réges-régen a diplomáciai célból küldött levelet félbehajtották, hogy ne olvashassa el bárki. Egyszóval a diplomatikus megfogalmazásban és a politikailag korrekt beszédben is arra törekszenek, hogy az, amit írnak, ne legyen sértő, de az üzenet eljusson a másik félhez.

A sértés kerülése és a mondanivaló egyfajta visszafogottságot feltételez. Ezt teszi tönkre a tömegmédia, mert mindent egy mondatba, egy gesztusba akar sűríteni, hiszen aki diplomatikusan vagy politikailag korrekt módon fogalmaz, az nem lesz érdekes a harsány üzenetekhez szoktatott milliók számára. A mai médiának nincs ideje kivárni, hogy valaki alaposan átgondolva fogalmazza meg azt, amit mondani akar.

A politikailag korrekt beszéd másik oldala

Ha a politikailag korrekt beszédek, cikkek hallgatói és olvasói csak üres szócséplést hallanak, akkor ezt egy idő után törvényszerűen megunják, különösen akkor, ha a beszédet nem követi cselekvés. Ma is élénken emlékszem Obama első beiktatási beszédének (inauguration speech) ünnepélyes hangulatára. A művelt (amerikai) angol, politikailag korrekt beszéd sokat sejtetett, ám végül, ahogyan ezt az elmúlt évek bizonyították is, mindez üresnek bizonyult. Ezenkívül miközben az USA-ban a politikailag korrekt beszédet erőltették, politikailag egyáltalán nem korrekt módon tettek tönkre államokat, sőt egész régiókat. Ráadásul sokakat támadtak azért, mert nem úgy beszéltek, ahogy az általuk definiált stílus megkövetelte volna.

Lássuk be, ez így nem korrekt, és ellenkezést keltett az emberekben, így néhány politikusban is. Egyre többen vállalják nyíltan, hogy nem használják a politikailag korrekt beszédet. Itt nemcsak a radikális iszlámra gondolok, hanem arra is, hogy Amerikában és Nyugat-Európában kialakultak a karlendítős csoportok, miközben más, kevésbé harsány, esetleg konstruktív mozgalmakat is félresöpörtek a politikai korrektség jegyében. Ráadásul manapság a politikailag korrekt beszédet arra is használják, hogy bizonyos hívószavak esetében össztűz zúduljon arra, akinél félrecsúszik egy-egy szó vagy mondat. Sőt, a politikailag korrekt beszédnek is megvannak a — nem korrekt — szitokszavai, például amikor valakit populistának vagy szélsőségesnek neveznek. Az ilyen politikailag korrekt kifejezésekkel megszólított közeg is megtalálja a maga erős szavait a másik lejáratására. Mindezt a rohanó tömegmédia úgy kezeli, hogy általában a kontextusából kiragadott szavakra, jobb esetben félmondatokra reagál. Ezáltal a politikailag korrekt beszéd egy panelekből álló és semmit sem jelentő kommunikációba kényszerítheti a közélet szereplőit. Ezért van az, hogy időnként elszabadulnak az indulatok, és nem lehet parlamenti üléseket vezetni, sőt olyat is láttunk már, hogy verekedésbe torkollott a „kommunikáció”.

Mi volna, ha csak korrektek volnánk?

Emlékszem, a középiskolai „marxista órán” vitatéma volt, hogy miben más, mitől több a szocialista erkölcs az erkölcsnél. Én persze azt mondtam, hogy kevesebb, hiszen az erkölcs nem lehet felparcellázva szocialista, kapitalista, nacionalista meg más erkölcsökre. Aztán hallottam az „emberarcú szocializmusról” és arról, hogy vajon milyen a szocializmus, ha oda kell mellé tenni az emberarcú jelzőt. Ugyanez a helyzet az eurokommunizmussal is. Az eredeti milyen? Ázsiai? Afrikai? Antarktiszi?

Összegezve: azt hiszem, hogy a politikailag korrekt beszéd a politikailag korrekt gondolatok eredménye. Sőt, sokkal jobb volna, ha tudnánk „csak” korrektül viselkedni. Ez azt jelenti, hogy miközben egymással beszélünk, önmagunkat vagy egy olyan csoportot képviselünk, amelynek tagjai vagyunk, a másik, illetve mások tiszteletével. Ha pedig másokról beszélünk, akkor a nem jelenlevőket is tiszteljük. Ha a tisztelet, egymás megértése, a probléma megoldása a cél, akkor nincs szükség a politikailag korrekt beszédre, elég, ha korrektek vagyunk, és világosan beszélünk.

A fentiek miatt magát a politikailag korrekt beszédet nem hajítanám ki az ablakon, azt viszont igen, amire például az amerikai Demokrata Párt vagy az európai bürokrácia használja. Egyszerűen nem lehet megtiltani azt, hogy az ember, a politikus nevén nevezze azt, amit el akar érni, ami zavarja, stb. Egyszersmind bajnak tartom, ha politikusok és nem politikusok minősíthetetlen, sőt esetenként ellenőrizhetetlen vagy hazug állításokat tesznek, illetve azt is problémásnak érzem, hogy úton-útfélen a politikusokat becsmérlik. Ha tudomásunk és bizonyítékunk van törvényellenes cselekedetekről, akkor feljelentést kell tennünk, ha viszont nincs, akkor az a korrekt, ha nem beszélünk arról, amit nem tudunk bizonyítani. Persze sejtéseink lehetnek, és ezekről sejtésként akár beszélhetünk is...

Nos, a korrektség és a politikailag korrekt beszéd témája a végtelenségig folytatható. Első lépésként mi volna, ha egyszerűen megkísérelnénk emberi módon viselkedni és beszélni, illetve „csak” korrektek lenni?