Kolodko Mihály miniatűr szobrait keresve nem magunk elé, hanem fel- vagy lefelé kell fordítani szemünket, hiszen a művész az utcák egy-egy megbújó szegletében, falakon vagy éppen a rakparton helyezi el alkotásait.

A Hősök terének szobrait nehéz lenne elvétenünk, viszont az ő esetében igazi kutatómunkára és nyomozásra lesz szükségünk egyik-másik piciny szobor esetében. Mivel Budapest utcáit már rég nem turistaként járjuk, úgy döntöttünk, egy kicsit másként, de ismét turisták leszünk, felkutatjuk és végre élőben is meglessük Kolodko munkáit.
 

Kolodko Mihály, avagy Mihajlo Ivanovics Kolodko ukrán—magyar szobrászművész, akit eleinte a monumentális dolgok érdekeltek, köztéri szobrokat készített, mivel tanulmányait a plan air művészet terén gyakorolta. Legtöbb szobra Ungváron, a szülővárosában található, 2017-ben áttelepült Magyarországra, s azóta itt is megjelentek az alkotásai. A köztéri szobrokat újragondolta, amikor rálelt a sokakat érdeklő miniszobrok témájára. Szerinte ezek ugyanolyan drámai erővel tudnak hatni a szemlélődőkre, mint az óriási alkotások. Gerillaszobrokként is definiálhatóak, hiszen több közülük engedély nélkül került ki az utcára, ám az évek során, látva a sikeres fogadtatást, már megrendelésre is dolgozik. A kis méretű szobrok ötlete onnan eredt, hogy a nagy szobrokat is először kicsiben kell elkészíteni. A művésznek nem mindig volt megrendelője tervei megvalósításához, és így anyagi fedezet híján, hogy ötletei ne vesszenek el, elkészítette őket kicsiben. Kolodko kedvenc gyermekkori mesefigurája a Főkukac volt, őt nézve tanulta meg a magyar nyelvet, így Budapesten ez volt az első miniszobra. Szerette volna, ha gyermekei is úgy tekintenek rá, mint ő annak idején.

A búvár és a kulcs

A sétát a pesti oldalon kezdjük, a hozzánk helyileg legközelebb eső A búvár és a kulcs szobrocskánál, mely a New York kávéház szomszédságában található. S hogy mit keres egy búvár éppen ezen a helyen? Természetesen nem véletlenül került oda. A New York kávéházba járó hírességek (Molnár Ferenc, Ady Endre, Móricz Zsigmond, Kosztolányi Dezső) közül a legenda szerint Molnár Ferenc egy beszélgetés alkalmával azt ajánlotta, lopják el a kávéház bejáratának kulcsát, és dobják a Dunába, hogy a létesítmény mindig nyitva lehessen, hiszen annyira szerettek ott üldögélni. (A kulcs Dunába dobása egyébként 2014-ben, a New York kávéház nyitásának 120. évében a mostani tulajdonosok által valóban megtörtént.)

Noé bárkája is „utcára került”, az Állatorvostudományi Egyetem szomszédságában. Érdekessége, hogy a szivárvány színeiben pompázó ablaküvegen süt be belsejébe a nap, mintegy utalásként arra, hogy Noé számára is a szivárvány jelezte az özönvíz végét. Következik a sorban egyik kedvenc medvénk, Micimackó. S hol máshol is csimpaszkodhatna mézescsuprába a csacsi, öreg medvénk, mint a Milne Micimackóját fordító Karinthy Frigyes szülőháza falán, a Damjanich utcában. Miközben sétálunk, s a mackót keressük, szemünkkel a házak homlokzatát sasolva olyan csodálatos építészeti remekeket is meglátunk és megcsodálunk, amelyeket egyébként biztosan nem vettünk volna észre. 

Noé bárkája

Szenes Hanna szobra a következő megállónk, aki a róla elnevezett terecske sarkán feszül az ég felé. Szenes Hanna költő, ejtőernyős, háborús hős volt. Ama tizenhét magyar zsidó egyike, akiket a II. világháború során az akkori brit fennhatóság alatt álló Palesztinában az angol hadsereg arra képezett ki, hogy ejtőernyővel Jugoszláviába ledobva megkíséreljék valamilyen módon megakadályozni a magyar zsidók akkor már küszöbön álló deportálását. Az akció sajnos sikertelen volt, így őt gyorsan elfogták, börtönbe került, és golyó általi halálra ítélték — huszonhárom éves volt ekkor. Körbesétáljuk a teret, belegondolunk ebbe a nem túl vidám élettörténetbe is, majd továbbállunk, hiszen két sarokkal távolabb vár bennünket A tizennégy karátos autó (nehogy elrobogjon), mely talán az egyik legnagyobb miniszobra Kolodkónak, így nem is nagyon kell keresnünk a járgányt a Pesti Magyar Színházzal szemben. A szobortól nem messze található a ház, ahol Rejtő Jenő (A tizennégy karátos autó című regény szerzője) gyermekkorát töltötte. Az autó mellett emléktábla, rajta az elgondolkodtatóan szép felirat: „Ki itt nyugtalankodik csendesen, / Író volt és elköltözött az élők sorába. / Halt harminchat évig, élt néhány napot, / S ha gondolkozott, csak álmodott / Néhány lapot. S mikor kinevették: / Azt hitte, hogy kacagtatott.”

Micimackó

Buda felé vesszük az irányt, előtte azonban a Jászai Mari téren adózunk a Halott mókus emlékének. A szobor egy utalás Maurizio Cattelan Bidibidobidiboo elnevezésű alkotására. S mivel Columbo és kutyája közelében található a mókusunk pisztollyal a kezében, a két szobor is szép párbeszédben áll egymással.

Lisa Simpson szobra is a közelben van, azaz volt, de hiába keressük, nyoma veszett (ahogy például a Süsüt és Bodrogi Gyulát ábrázoló alkotásnak is), azaz valakinek az udvarát, szobáját díszíti immár. Ez sajnos elkerülhetetlen az ilyen apró alkotások esetében.

Irány Buda, a Margit híd, hiszen további kedvenc Kolodko-szobraink ott lapulnak. A Bem rakparton végigsétálni ragyogó napsütésben már önmagában is tökéletes délutáni program. Egy kis kitérőt teszünk, hogy felkutassuk az Egyszer volt Budán kutyavásárra utaló ebeket, akik a Batthyány utcában üldögélnek egy kisebb parkosított területen. Mellettük jelenleg néhány hajléktalan iszogatja napi betevőjét, erről azonban a kis pulinak és a Frakkhoz hasonló vizslának nincs véleménye, jól megférnek mellettük. Több kutyaszobor alkotja az együttest, hárman kosárban várják, hogy valaki „elvigye” őket.

Szenes Hanna

Vissza a rakpartra, ahol kókadozva vár bennünket a Szomorú tank, az 1956-os szovjet megszállásra utalva. A Parlament felé néz, ám lőni nem képes, nem is nagyon akar, hiszen a béke szimbólumaként kapta meg a helyét.

Nem sokat kell sétálnunk, egy lépcsőlejárat oldalán gurul lefelé Rubik Ernő kockája. Még szerencse, hogy jól oda van illesztve, így nem a Dunában fejezi pályafutását.

Sétánk megkoronázása látogatásunk Főkukac őméltóságánál, aki nem csak Kolodko egyik kedvenc rajzfilmfigurája. A kukac miniatűr szobra jókedvűen kémleli a folyót, várja A Nagy Ho-ho-horgászt, hogy a halak közé merülhessen, és megint kifogjon egy húsos példányt.

Sajnos csak ennyi fért egynapi sétánkba, illetve hazafelé még beköszöntünk Herzl Tivadarnak a Dohány utcai zsinagóga mellett. A Vuk, Az oroszok már a spájzban vannak, Ferenc József, Liszt Ferenc, Drakula gróf s még sok más szobor kénytelen lesz várni a következő alkalomig.  

Hogy igazán turistának érezzük magunkat, a napot egy jó túrós csuszával fejeztük Óbudán. Igaz, hogy az abrosz nem volt tarkabarka, s kadarka sem került rá, s a sramli is csak a fejünkben szólt, de boldogok voltunk Óbudán, ahogy faltuk az említett finomságot, illetve jómagam annak egy még kedvesebb variációját, a szalonnapörcös sztrapacskát, és meg kell mondanom, ez volt a legfinomabb sztrapacska, melyet életemben kóstoltam. Akinek sikerült kedvet csinálni, ne habozzon, hiszen kényelmes cipőben ideális program ez kicsiknek és nagyoknak, ráadásul ha kihagyjuk a csuszát, egy paránkba sem kerül.

 A tizennégy karátos autó

Halott mókus

Egyszer volt Budán kutyavásár

A szomorú tank

Rubik-kocka

Főkukac

Herzl Tivadar