És miért is lenne ez másként? Bár egyes összeesküvés-elméletek szerint az emberiséget az úgynevezett illuminátusok, azaz néhány száz befolyásos család irányítja, ettől függetlenül talán nem kellene külön fajnak tekinteni a világ jelentősebb társadalmi közszereplőit. A feltételezett háttérhatalom illetékesei ugyanis — akármilyen félelmetesnek tűnik tevékenységük — viccesek, vagy legalábbis nem annyira negatív személyiségek, mint ahogyan azt sok esetben politikai tevékenységük mutatja. Az alábbiakban néhány komikus jelenetről, illetve történetről lesz szó, mégpedig olyan közismert főszereplőkkel, akik a világpolitika eseményeit évtizedek óta meghatározzák.

Obamának a hot dog a kedvence?

Barack Obamától nem azt kérdezték a kíváncsi újságírók, hogy milyen a nőideálja, hanem azt, hogy melyik a kedvenc étele. A kérdés főként azért vetődött fel, mert a jelenlegi amerikai elnököt számtalan esetben látták hot dogot fogyasztani. Mégis: miért eszik az elnök folyamatosan gyorsételeket, miközben a first lady, azaz Michelle Obama az egészséges életmódról és az egészséges táplálkozásról beszél? Obama ravasz választ adott a kérdésre, pontosabban, hogy a brokkoli a kedvence. Egyesek szerint ez a válasz csak a gyerekeknek és az egészséges életmód követőinek szólt, mivel az elnök valódi kedvence a pizza. A brokkoli azonban jól hangzik, és egyébként a kis Barack gyerekként sok brokkolit evett, mert óriásnak képzelte magát, aki fát eszik.

Barney esete a pulykákkal

A hálaadás alkalmából az amerikai elnökök hagyományosan megkegyelmeznek a nemzeti hálaadási pulykának. George W. Bush kormányzása idején elnöki kutyájának köszönhetően kissé módosította eme szokást, és egy helyett két pulykának kegyelmezett meg. Barney, a házi kedvenc ugyanis előszeretettel üldözte a Fehér Ház kertjében a labdákat. A karácsonyi ünnepek közeledtével azonban a zöld gyepen egyre inkább előtérbe kerültek a pulykák. A kutya a labda helyett a pulykákat vette üldözőbe. Ez egy kicsit idegesítette a madarakat, és összetűzésbe kerültek a házi kedvenccel. Ezt követően Bush mindkét felhevült pulykának kegyelmet adott. Bush kinyilatkoztatása szerint a pulykák „teljes elnöki kegyelmet kaptak, így hátralevő életüket a legnagyobb biztonságban élhették le”.

Legyen a neve: Mónika!

Maradjunk a kutyás történeteknél! Bill Clinton egykori amerikai elnök is hatalmas kutyarajongó hírében állt. A szokásos reggeli sétáit Buddyval, egy gyönyörű labrador társaságában folytatta. Buddyt, miután elütötte egy autó, Seamus, azaz egy újabb labrador követte az elnöki rezidencián. Bill Clinton és felesége, Hillary egyszer a Fehér Ház gyepén játszadoztak házi kedvencükkel, amikor a kutya érdekes pozícióban ragadta meg gazdáját. Az esetről fotó is készült, melyhez a rosszmájúak szöveget is mellékeltek. A fiktív történet szerint, miközben a kutya és Clinton furcsa pozícióban állnak, az elnök felesége odaszólt Amerika első emberének: „Mi lenne, ha Mónikának neveznénk el a kutyánkat?” Cinikusan utalva az elnök és Monica Lewinsky egykori közös élményeire.

Hölgyek százezrei és az olasz elnök

Vannak persze olyan világhírű politikusok is, akik a kutyák helyett inkább a szebbik nem társaságát keresték. Kevésbé finoman fogalmazva: a kutyák helyett a nőket hajkurászták. Közülük is kiemelkedik Silvio Berlusconi, akinek szexbotrányairól tucatnyi könyvet lehetne írni. Az egykori olasz elnöknek sikerült az is, amit nem sok ember mondhat el magáról a történelemben: több százezer nő vonult utcára Rómában és több mint kétszáz olasz városban miatta. Igaz, ezek nem szimpátiatüntetések voltak — az olasz elnök nőkhöz való viszonyát és szexbotrányait vették zokon a hölgyek. Berslusconi egyébként soha nem titkolta különös magánéletét, vagy legalábbis nem igazán törődött a látszattal. Szardíniai villájában tartott partikon tizen- és huszon-egynéhány éves nők tucatjai fordultak meg. A hölgyek hol melltartóban, hol anélkül, hol Berlusconi térdén ülve, hol pedig táncolva tették emlékezetessé az egykori olasz elnök mindennapjait.

Medvetánc

Miközben Bill Clinton neve összeforrott egy fúvós hangszerrel, egészen konkrétan kedvenc hangszerével, a szaxofonnal, aközben az volt orosz elnök, Boris Jelcin neve két dologgal: a twisttel és az itallal forrt egybe. Bár Jelcin szervezete pokoli erős volt, a stressz és a vodka sokáig nem tudta legyőzni, azonban előrehaladott kora és a mértéktelen alkoholfogyasztás az utolsó újraválasztása előtt már óriási gondot jelentett számára. Jelcin szervezete rendkívül legyengült, ám mivel továbbra is hatalomra vágyott, felfogadott egy amerikai kampánystábot, amely azt javasolta neki, hogy táncoljon a népének. Ekkor kezdte meg Jelcin a komikus, táncos jeleneteit. Alkoholgondjaihoz hasonló könnyedséggel viszonyult. Egyszer megkérdezték tőle, hogy alkoholista-e, amelyre ezt válaszolta: ha igent mond, az nem lenne igaz, ha viszont nemet, az sem lenne igazán meggyőző. Különben sem hinné el ezt senki, ráadásul azt is hozzátennék, hogy milyen orosz ez a Borisz Nyikolajevics, ha még inni sem tud?! Ezért Jelcin a következő választ vélte megfelelőnek: ,,Nem vagyok alkoholista, de jól tudok inni.’’